A törvény mi vagyunk. (Fotó: fotomontázs, TASR)

Egy ideje tudjuk már, hogy vannak egyenlők és egyenlőbbek. Sőt, már a régi rómaiak is megmondták, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Oroszországban pedig az a közmondás járja, hogy a törvény olyan, mint a pókháló. A nagyok átrepülnek rajta, a kicsik pedig fennakadnak.

Erről mutat most be, szinte szó szerint egyenes adásban példát a Híd párt, amikor még csak szóra sem méltatja azt, ahogy látványosan szegik meg náluk a törvényt. Az érzékeny igazságérzetű párt rezzenéstelen arccal siklik el fölötte, hogy az általuk jelölt államtitkárt már vissza kellett volna hívniuk, vagy legalábbis kezdeményezni kellett volna a lemondására irányuló lépéseket. És ráadásul pont az igazságügyi államtitkárról van szó.

Banális ugyan, amit elkövetett, kétszer is késve küldte el az adóbevallását, de hát a törvény, az mégiscsak törvény. Ráadásul nem is sima, mezei előírás bünteti ezt, hanem a közszereplőkre vonatkozó alkotmánytörvény, ami kimondja, hogy kétszer elkövetni ugyanazt a vétséget funkcióvesztés terhe mellett lehet csak.

Amióta kipattant az ügy, megszólalt már a szintén Híd párti igazságügy-miniszter, Lucia Žitňanská is. Lazán, magát nem zavartatva közölte, hogy “ugyan, neki meg sem fordult a fejében, hogy az államtitkárnak tényleg le kellene mondania. Hiszen így, meg úgy, meg amúgy.”

Úgy rehabilitálta, hogy a szankciót még csak nem is mérlegelte. Meg különben is, a törvények elsősorban és általában csak a közemberekre vonatkoznak. Önre, kedves Hölgyem, Uram, aki ezeket a sorokat olvassa.

Žitňanská ezt nagyon jól tudja. Gyakorlott igazságügy-miniszter.