Budapesten ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács, melynek résztvevői a kárpát-medencei magyar közösségek legégetőbb aktuális kérdéseit vitatták meg. A közösségek állapotfelmérésének eredményein túl szó esett a kényszerbetelepítéssel szembeni októberi népszavazásról is. A KMAT élére pedig ismét Tőkés Lászlót választották, aki beszédében Tamás Ilonka néniről is megemlékezett.
A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács Budapesten tartott kétnapos ülését követően szeptember 24-én sajtótájékoztatót tartott és hivatalos állásfoglalást tett közzé a kényszerbetelepítések elleni népszavazással kapcsolatban.
A sajtótájékozatón jelen volt Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége elnöke, Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, Kőrösi Ildikó, a felvidéki Magyar Közösség Pártja önkormányzati és közigazgatási alelnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Tari István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elnöke és Kiss Igor, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke.
Bevezetőjében Tőkés László elnök megemlékezett a nemrégiben elhunyt felvidéki Tamás Ilonáról, akit a nemzeti összetartozás és jogvédelem vértelen mártírjának nevezett és Csoóri Sándorról, a nemzet lelkiismeretéről.
Ezt követően ismertette a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács létrehozásának körülményeit és céljait, melynek két stratégiai alapelve a nemzetegyesítés és az utódállamok magyar közössége nemzeti önrendelkezése. Mint mondta, ez a tevékenység idén új lendületet kapott a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet hatékony támogatásának köszönhetően.
A közelmúltban három fontos tanácskozást tartottak, melynek célja a nemzetközi jogérvényesítés, a magyarság ügyének hathatós képviselete, s a magyar közösség helyzetének átfogó felmérése.
Az őshonos magyar nemzeti közösségek másodrendű állampolgárokként élnek
Az állapotfelmérés alapján elfogadták az összegző jelentést és a már említett állásfoglalást. Ezt Bedő Árpád főtitkár ismertette. Mint elmondta, az állapotfelmérés 14 témakörben 86 szempontot figyelembe véve, hat országban, kilenc szervezet közreműködésével történt. A felmérés alapján megállapítható, hogy a számszerű kisebbségben élő őshonos magyar nemzeti közösségek tagjai országaikban diszkriminált helyzetben, azaz másodrendű állampolgárként élnek. Az autonómiához való jog egyik vizsgált országban sem érvényesül. Az állam nem védi a kisebbségben élő magyarságot.
Kielégítőnek mondható a kisebbségek saját szervezeteikhez, akadálytalan kapcsolatokhoz való joga, valamint a nemzeti közösségek joga a megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódra. A következő vizsgált terület a kisebbségben élő magyarság mindennapi küzdelmeinek terepe, ide tartozik például a nyelvhasználathoz, az anyanyelvi oktatáshoz való jog, itt a legrosszabb a helyzet az anyanyelvi oktatáshoz való jog területén, holott ez a közösségek jövője szempontjából meghatározó.
Az összes követelményt értékelve a következő sorrend alakult ki: a magyarság helyzete Szlovéniában mondható a legjobbnak, Romániában pedig a legkedvezőtlenebbnek, holott itt él a legnagyobb létszámú őshonos magyar közösség. Összefoglalva: nem érvényesülnek a kollektív jogok sem, a kisebbségben élő magyar közösségek védtelenek az asszimilációs törekvésekkel szemben, s a magyarság kultúráját, történelmét nem megfelelően oktatják az utódállamokban.
Szlovákiát csak Románia tudta alulmúlni
Az ismertetést követően a határon túl élő magyarság képviselőinek hozzászólásai következtek. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a magyarság számára előnytelen közigazgatási átszervezésről szólt, mellyel kapcsolatosan még a tiltakozás jogától is megpróbálta őket megfosztani a hatalom. Épp ezért nagyon fontosnak tartja a határon átnyúló szolidaritást, a háttértámogatást.
A Felvidék képviseletében Kőrösi Ildikó köszönetét fejezte ki, hogy részt vehettek a munkában és fel tudták mérni a szlovákiai magyarság helyzetét, jogérvényesítésének lehetőségeit, illetve a hátrányos megkülönböztetéseket. Elszomorítónak tartja, hogy Szlovákia Romániát megelőzve az utolsó előtti helyen végzett, ez véleménye szerint a kedvezőtlen regionális felosztás eredménye is, mely a megyerendszer olyan elrendezését hozta létre Szlovákiában, ami nem tömöríti, hanem szétforgácsolja a magyar közösséget.
Nehezményezte továbbá a nem megfelelő, a magyar közösségre nézve hátrányos törvényi szabályozást. Ő is felhívta a figyelmet arra, hogy a helyzet épp abban a két országban a legrosszabb, ahol a legnagyobb számban élnek magyarok, továbbá arra is, hogy az eredmények függetlenek voltak az adott országok uniós tagságától.
Darcsi Karolina Kárpátaljáról arról szólt, hogy náluk törvényileg, illetve alkotmányosan elég széleskörűen garantálták a kisebbségek jogait, a gyakorlatban viszont ezek erősen sérülnek, nem érvényesülnek. Jakab Sándor is azt hangsúlyozta, hogy a horvátországi magyarok példaértékű alkotmányos jogokkal rendelkeznek, ám sajnos nem minden esetben élnek ezekkel a lehetőségekkel. Példaként említette, hogy a magyar szülők gyakran nem magyar iskolába adják gyermeküket.
Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében megállapította, hogy ennek a helyzetfelmérésnek az eredménye nagyon kemény politikai üzenettel bír mind a magyar szervezetek, mind az utódállamok felé. Meglátása szerint az, hogy az autonómia és az önrendelkezési jog kérdéseinek vizsgálata ilyen kedvezőtlen eredményt mutat, arra enged következtetni, hogy az utódállamok az intézményesült autonómia ügyében egyáltalán nem szándékoznak lépni. Csak kirakatintézkedések történtek bizonyos kényszerítő körülmények hatására az általános emberi jogokhoz legközelebb eső területeken.
Tari István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elnöke ugyancsak a látszatintézkedéseket nehezményezte, s azt, hogy tulajdonképpen még a délvidéki magyarság lélekszáma sem tudható pontosan, mert hamis adatokat tesznek közzé. Kiss Igor, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke a felméréssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a munka ezzel nem ért véget, az eredményeket összegezve jelentés készül, melyet továbbítanak az Európa Tanácshoz, illetve az Európai Unióhoz.
Tőkés László elnök mindezt azzal egészítette ki, hogy a jövőben további felmérés készül például a magyarellenesség, vagy a betelepítések témájában is. Végezetül pedig ismertette a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács állásfoglalását a kényszerbetelepítések elleni népszavazáson való részvétel mellett. Mint hangsúlyozta, ezzel a részvételi lehetőséggel is szélesedik a határon túl élő magyarok jogköre. Mint mondotta, az otthonmaradás jogát kell biztosítani, nem pedig az elvándorlás jogát. Hangsúlyozta, mi nem vagyunk kivándorlók, mi itthon akarjuk megoldani a problémáinkat, a helyben maradáshoz kell ragaszkodnunk, ezért teljes szívvel nemet mondunk az ott feltett kérdésre.
