Az Operaház homlokzata. (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)

Szeptember 29-én immár ötödik alkalommal rendezte meg a Magyar Állami Operaház az évadnyitó főpróbát, amelyen külhoni magyarokat látott vendégül az épület impozáns falai között. Az ünnepségre a Kárpát-medence különböző tájegységeiről jött a közönség. Felvidékről, Pozsonytól a keleti végekig, több régióból, több autóbusz érkezett, de érkeztek buszok a Vajdaságból is.

Az előadás előtt megkoszorúzták az Operaház főbejáratánál található Erkel-szobrot, majd ezt követően megállapodást írt alá Novák Katalin, család, – ifjúság-, és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár és Pataki János, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke. A közös munka célja, hogy a határon túli családok még több támogatást, segítséget és figyelmet kapjanak.

„Izgalmas időket élünk, forr a világ körülöttünk, ösztönösen keressük a stabilitást. Fontos megtalálni a gyökereket, amelyek a kereszténység és a magyarságunk. Ezek azok az alapvető értékek, amelyek összetartanak minket. Sorsközösséget kell vállalni a nemzet jövője érdekében. Ehhez az kell, hogy a gazdasági bevándorlókra nemet mondjunk, mert őket nem tudjuk eltartani. De mondjunk igent a határon túli magyarokra” – mondta ünnepi beszédében Novák Katalin államtitkár.

Novák Katalin és Pataki János a megállapodás aláírásakor. (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
Novák Katalin és Pataki János a megállapodás aláírásakor. (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)

Ezt követően Terézváros polgármestere, Hassay Zsófia előtt harmincketten tettek ünnepélyes állampolgársági esküt. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója köszöntője után az est első részében Pál István „Szalonna” és Bandájának táncháza hangolta magyar népi dallamokra a közönséget.

„Egy nép legjobban a népdalain keresztül ismerhető meg” – vallotta Kodály Zoltán, a magyar zene egyik legmeghatározóbb képviselője, akinek komponistaként, népdalgyűjtőként és zenepedagógusként egyaránt szívügye volt a magyar népzene iránti szeretet elültetése és egy értő közönség felnevelése. A Székely fonó, Kodály törekvéseinek kvintesszenciája. Nem operát akart írni, hanem a magyar népdalt szerette volna felidézni, és közvetíteni annak drámai erejét. Az Operaház 1932-ben rendezte meg első ízben a mű egész estét betöltő változatát.

A Székely fonó nyitóképe. (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
A Székely fonó nyitóképe. (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)

Kodály Zoltán anyai ágon lengyel származású volt. Rendhagyó módon éppen egy lengyel rendező, Michal Znaniecki szemszögéből láthatja a közönség a színpadi művet. A díszletet Luigi Scogli, a jelmezeket Magdalena Dabrowska tervezte. A feldolgozás megmutatja, hogyan érzékelik az ízig-vérig magyar művet a külföldi művészek.

A Magyar Állami Operaház 2016/2017-es évadának főpróbája nemcsak egy csodálatos hangulatú előadás volt, ami Kodály Zoltán színpadi művének, mint egy hatalmas népdalfüzérnek a bemutatása, de a nemzeti összetartozás erejét is megmutatta. A műben felcsendül a Felvidék-szerte ismert magyar népzenei dallam, az „A csitári hegyek alatt…”, amelyet az est első részében együtt énekelt el a közönség, a kárpátaljai származású zenész Pál István „Szalonna” és Bandájának kíséretében.

01 Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház igazgatója.JPG02 Felvidéki vendégek.JPG03 Kiss Róbert, püspöki helynök is a vendégek között volt.JPG04 Az Operaház homlokzata.JPG05 Novák Katalin és Pataki János a megállapodás aláírásakor.JPG06 A Himnusz közös éneklése.JPG08 Pál István Szalonna és Bandája.JPG09 A Székely fonó nyitóképe.JPG10 Öröm és gyász a színpadon.JPG11 Rost Andrea és Kiss Erika.JPG12 Téli táj a csitári hegyek alatt.JPG