A szimmetria. (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Idén többször is elvetődtem Losoncra. Gyermekkorom óta elég sokszor megfordultam ebben a városkában. Évtizedekkel ezelőtt azt élveztem, hogy mindenütt magyar beszédet hallottam.

Itt munkálkodott Böszörményi László református lelkész, aki keresztelt engem. Őt is felkerestem időnként a parókián. Családjaink régóta álltak kapcsolatban, amit az is bizonyít, hogy a lelkész fia, István egy alkalommal elküldte a nekik juttatott köszönő sorokat. Ugyanis anyám nagybátyját a vörösök 1919-ben Gyöngyös főterén fölakasztották.

A Böszörményi család kondoleált és nagyanyám ezt egy kis nyomtatott lappal köszönte meg. A múltkoriban elsétáltam az előtt az épület előtt, ahol az alsósztregovai ünnepségeket tartották a Madách-múzeum megnyitása alkalmából. Apámnak volt köszönhető a kastély helyreállítása és a múzeum megnyitása 1964-ben. Akkor a Hazám, hazám, te mindenem… is elhangzott egy besztercebányai énekes jóvoltából.

A református parókia. (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A református parókia (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

A református templom a város legrégebbi épülete. Tornyán hatalmas kakas díszeleg. A gyülekezetnek nem állt módjában helyreállítani az építményt, így az állam tulajdonába ment át. Ezt akkor apám javasolta, hogy az épület megmeneküljön. Mit hoz a jövő, nem tudjuk, de egyszer visszaszerezhetik. Jól számolt!

A rendszerváltás után a reformátusok visszakapták. Ma 20-25-en járnak vasárnaponként templomba, 161-en vallották magukat a népszámláláskor kálvinistának Losoncon. Ők képezik a harmadik legnépesebb vallási csoportot a 18 számon tartott felekezet közül. A lakosság 40%-a viszont nem tüntette fel vallási hovatartozását, vagy felekezetenkívülinek tartja magát.

Ami külön bosszantott, a zsinagóga állapota. Évtizedeken át pusztították, sokáig bárki bemehetett. Egy alkalommal az almemor mellett egy horogkereszt éktelenkedett.
Legutóbbi látogatásomkor azonban már örömmel tapasztaltam, hogy a zsinagóga környékét rendbe hozták, nem a körbekerített sivár terület fogad. Az épületet is nagyjából helyreállították és belsejét részben restaurálták. Az épületbe nem tudtam bemenni.

A zsinagóga tíz éve, és ma. (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A zsinagóga tíz éve, és ma (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

De az örömbe üröm vegyül. Megtudtam, hogy restaurálás címen történelemhamisítás folyik. Az eredeti héber feliratok ugyan megmaradnak, de a magyar feliratokat szlovák nyelvűek váltják föl. A zsinagógában holokauszt emlékművet terveznek felállítani, mely a Szlovák Államból kitelepített zsidókra emlékezik csupán. Így a magyar anyanyelvű losonci zsidók tragédiájára semmi sem fog emlékeztetni!

Perliczi János Dánielnek is csak szlovák nyelvű emléktábla jutott

Ezt az egyetlen pozitívumot is beárnyékolja tehát a negatív jelenség, amit ezzel a majd 29 ezer lelket számláló városkával kapcsolatosan elmondhatok. Mert amit azután láttam, megdöbbentett. No nem az egykori Kossuth-szobor helyén szerencsétlenkedő Nógrád vitéz szobra az, mely elkedvetlenít.

A Kubínyi téren egy olyan alkotás áll, mely általában ironikus megjegyzéseket vált ki minden látogatóból. Ha ilyenek voltak Nógrád vitézei, akkor nem csoda, hogy a török a vármegye egy részét elfoglalta. De most hallom, a polgármester asszony ezt el kívánja távolíttatni. Csak nehogy valamilyen más borzadály kerüljön a helyére!

A séta során sok-sok helyről üzen a múlt. (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A séta során sok-sok helyről üzen a múlt (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Az ember belép az egykori Vigadó épületébe. Az épületen található emléktábla Franz Lehárra emlékezik csupán. De azért külön tábla emlékeztet az itt megfordult hírességekre. Az épületen keresztül egy passzázs vezet, ahol kisebb boltokat találok. Tovább haladok a szállodai rész felé, de döbbenten kell tapasztalnom, lesújtó állapotokat találok.

Ott, ahol egykor dús növényzetet láttam, néhány satnyuló növény szomorkodik. Az udvaron szemét és pusztulás nyomai. A díszkút romokban. Ez annak a felhőkarcolónak a része, melyet a rendszerváltás után építettek. Az épület üresen áll, csak az Allianz biztosító szomorkodik benne egyedül.

Annak idején vitába szálltunk az egyik tervezővel, Hidasi Józseffel, a Freiburgban élő losonci származású műépítésszel, amikor a felhőkarcoló makettjét nézegettük. Többen szóvá tettük, hogy ez Losonc városképét el fogja csúfítani. Ő viszont azzal érvelt, hogy egy templomtorony is kimagaslik egy város fölé, tehát nincs ebben semmi szokatlan.  Nem folytattuk a vitát, de azért arra gondolok, hogy egy templomtorony fölfelé mutat, a toronyház pedig alkotójának dicsőségét hivatott hirdetni csupán.

Hidasi szerint ez a 64 méter magas épület: „Jelképezi a gazdasági élet jelenlétét, annak fellendülését. Egy ilyen toronyház egyedül nem él meg. Új városközpontot, bevásárlónegyedet és utcarendszert szül, a gazdaságot gerjesztő hatása évtizedekre szól. Ez mindenképpen hasznára lesz Losoncnak. Mindent egybevetve, a város számára ez a létesítmény döntően nyereséget jelent, azt pedig remélem, hogy az épület hamarosan a város életének szerves részévé válik.” 2004-ben nyilatkozta ezt az Új Szónak. Jóslata nem vált be.

Egy losonci ismerősöm szerint a szlovákok nem tudnak kereskedni, egyből nagy haszonra kívánnak szert tenni. A zsidókat, akik értettek a kereskedelemhez és felvirágoztatták Losoncot, elpusztították. Sokan úgy vélik, a város halálra van ítélve.

Sétálva a városban, akad szépen felújított épület, de lepusztult is szép számmal.

Elsétáltam a Tugári-patak mellett fekvő Szilassy-kastélyhoz, mely bizony nagyon elszomorító állapotban van. A körülötte található négy juharlevelű platán védett. Hát ezek sincsenek valami szívderítő állapotban! Az épület a Szlovákiai Keresztyén Református Egyház Gömöri Egyházmegyéjének tulajdona.

A Tugári-patak. (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A Tugári-patak (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Losonci barátaim úgy tudják, nincs igazi akarat a tulajdonos részéről, hogy az épületet helyreállítsák és kihasználják. A legújabb fejlesztési tervben azt olvasom, 2012 óta a lakosok száma enyhén csökken, számos műemléképület rossz állapotban van. Kevés a munkalehetőség. Hivatalosan a lakosság majd 10%-a magyar, de több mint ötezren nem tüntették fel nemzetiségi hovatartozásukat. Zsidó nemzetiségűnek ketten vallották magukat.

Viszont az említett elemzés pozitívumként könyveli el, hogy a lakosság jelentős része kétnyelvű. A munkanélküliek aránya a Losonci járásban 2011-ben volt a legmagasabb, de 2014-ben is meghaladta a 20%-ot. Az úthálózat sem kapcsolja be a várost a gazdasági vérkeringésbe, aminek negatív hatásai bizony nagyon is megmutatkoznak.

Hát ennyit láttam Losoncból. Remélhetőleg azért a sokat próbált városra derűsebb időszak is köszönt majd!

Képgalériánkban nézzék meg szerzőnk további losonci felvételeit is:

01 A Kubínyi tér.JPG02 A református templom.JPG03 A templom bejárata.JPG04 A református parókia.JPG05 2005-ben még így nézett ki a zsinagóga.jpg06 Ma így néz ki.JPG07 A főbejárat.JPG08 Perliczinek csak egynyelvű tábla jutott.JPG09 Nógrád-vitéz.JPG10 A Kossuth-szobor.jpg11 Üzen a múlt.JPG12 A Nógrádi Múzeum.JPG13 A Vigadó homlokzata.JPG14 Biztos nagy franc volt.JPG15 A felhőkarcolók.JPG16 Kívülről minden rendben.JPG17 Ez már nem annyira szívderítő.JPG18 A pusztulás nyomai.JPG19 A haldokló növények.JPG20 Az elhagyott Átrium szálló.JPG21 A szocializmus betonbája.JPG22 Az Arany utca bejárata.JPG23 Így is lehet építkezni.JPG24 Az Arany utca.JPG25 Azért magyar feliratot is látni.JPG26 Az ilyen helyreállításnak csak örülni lehet.JPG27 Érzéketlenül elhelyezett ablakok.JPG28 A Tugári-patak.JPG29 Az El Doradot felverte a fű.JPG30 A Szilassy-kastély műemlék.JPG31 A kastély.JPG32 Érdemes lenne rendbe hozni.JPG33 Az egyik védett platán.JPG34 A környék is lepusztult.JPG35 Mit szólna hozzá Petőfi.JPG36 A városháza azonban rendben van.JPG