A Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria híd a Duna 1718,5 folyamkilométerénél található. A hidat Feketeházy János tervezte, átadására pedig 1895. szeptemberében került sor. Ettől kezdődően egészen 1918-ig használata vámköteles volt. Nevét Mária Valéria főhercegnőről, I. Ferenc József lányáról kapta, aki Budán született.
A több mint 500 méter hosszú, 12 méter széles híd felépítéséhez hozzávetőlegesen 2500 tonna fém került felhasználásra, vagyis a viszonylag könnyű szerkezetű hidak közé sorolható.
Az elmúlt évtizedek során a Mária Valéria híd sajnálatos módon több alkalommal is helyreállításra szorult. Elsőként 1919-ben, mikor egy robbanás következtében a párkányi oldal első nyílása a vízbe zuhant. A szerkezetet végül csupán 1921-ben húzták ki a víz alól, majd egy gyalogos forgalomra alkalmas összekötő elemmel pótolták a hiányzó részt. A teljes újjáépítés 1927-ben fejeződött be, amikor is újra megindulhatott a forgalom a két országot összekötő hídon. A helyreállítási munkálatokat a csehszlovák Škoda Művek végezte.
A második világháború során azonban a Mária Valéria híd egy bombázás áldozatául esett, amely folytán szerkezete jelentős mértékben megsérült. Az 1944-ben visszavonuló német hadsereg robbantotta fel – súlyosan megrongálódott többek között két fő pillére. Ezt követően a határhidat több mint ötven éven keresztül nem állították helyre, a helyi lakosok Csonka hídnak nevezték el. A két ország közötti forgalom ettől fogva komppal zajlott.
Az újjáépítés rögös útja
A második újjáépítés ötlete már 1964-ben felmerült, amikor a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság összeült ennek megvitatására. Az említett tárgyaláson azonban nem sikerült egyezségre jutni, majd az ezt követőkön sem.
A fő változást a PHARE program hozta el, amely az Európai Uniós csatlakozására való felkészülést volt hivatott elősegíteni. Ennek keretében Magyarország jelentős mértékű támogatásban részesült, amely egy részét a Mária Valéria híd újjáépítésére szánták. Az Európai Unió álláspontja szerint „Európa alapjait a hidak képezik” – éppen ezért szimbolikus jelentőséggel bírt a híd felújítása a jövőbeni haladás szellemében.
A magyar–szlovák kormányközi megbeszélések végül 1999-ben vezettek el odáig, hogy a két ország miniszterelnöke aláírta a megállapodást a híd újjáépítéséről. A beruházás csaknem 20 millió euróba került, amelyből kis híján 8 millió euró a bekötőutak és lehajtók felújítására ment el. A teljes összeg felét az Európai Unió fedezte, másik hányadát pedig egyenlő arányban Magyarország és Szlovákia.
A beruházás 2000 őszén vette kezdetét, elsőként a folyómeder megtisztításával. Ezt követően megerősítették a határ mindkét oldalán megmaradt íveket, végül pedig a híd új elemeit a helyükre emelték. Az építési munkálatok hozzávetőlegesen egy évig tartottak.
A Mária Valéria híd ünnepélyes átadására 2001. október 11-én – immáron 15 éve – került sor. A rendezvényen részt vett Magyarország és Szlovákia miniszterelnöke: Orbán Viktor és Mikuláš Dzurinda. A magyar delegációt a szlovák kormányfő, valamint Csáky Pál miniszterelnök-helyettes fogadta. Az ünnepség díszvendége a brüsszeli képviseletből érkezett Günter Verheugen, az Európai Unió bővítéséért felelős biztosa volt. A híd átadása jelképesen megszilárdította a magyar-szlovák kétoldalú kapcsolatokat.
(Forrás: Felvidék.ma/MTI)
