Amikor szapulják pedagógusainkat, hogy nem vesznek részt a közéletben, kénytelen vagyok védelmükre kelni. Holott magam is gyakran bíráltam hajdan a pedagógustársadalmat, annak ellenére, hogy én is ennek voltam a tagja.
Ma mégis úgy látom, nem volt igazam, s nincs mindig igazuk másoknak sem napjainkban. De nem védőbeszédet akarok itt most megszövegezni, hanem a volt Honti Közművelődési Klub irodalomnépszerűsítő programjairól kívánok szólni. Arról, hogy szűk egy évtized alatt több mint húsz irodalmár fordult meg Ipolyságon, köztük írók, költők, irodalomtörténészek és kritikusok. S bizony az ilyen jellegű találkozók fő szervezői a tanárok voltak: ők mutatták be a vendégeket, elemezték munkásságukat, szerkesztették a műsorokat; szavaltak, énekeltek, verseket zenésítettek meg stb.
Hadd említsek hirtelenjében csak néhányat közülük, például Korpás Pál gimnáziumi magyartanárt, Vas Ottó tanárt, előadóművészt, Bodonyi András pedagógust, zeneszerzőt; a versmondó Trevalecz Lászlót és Abelovszky Mártát, az énekes Abelovszky Máriát.
Az Ipolyságon megjelent írókat ilyen alkalommal gyakran a környező iskolákba is elvitték; bemutatták munkásságukat, terjesztették műveiket többek közt Ipolyszécsénykén és Ipolybalogon is. Eme helyeken szintén szorgos munkát végeztek a tanárok, köztük a már említetteken kívül Csáky Júlia, Sebény Ferenc, Lánczos Valéria, Krasznica Ferencné, Varga Lajosné.
S térjünk most vissza a többször emlegetett klubhoz, melynek programjai közül első helyen az író-olvasó találkozók, a szerzői estek álltak.
Az akkori csehszlovákiai magyar irodalom képviselői közül tizennyolcan jártak klubunkban: Cselényi László, Csontos Vilmos, Dénes György, Duba Gyula, Gál Sándor, Grendel Lajos, Koncsol László, Kövesdi Károly, Lovicsek Béla, Mács József, Zs. Nagy Lajos, Ozsvald Árpád, Szeberényi Zoltán, Török Elemér, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Varga Imre és Zalabai Zsigmond. Talán ez is bizonyítja az akkori vezetőség egyik fő törekvését: hazai magyar irodalmunk képviselőinek és alkotásaiknak népszerűsítését; a kultúrát értő és élvezni tudó olvasók nevelését. A felsoroltakon kívül néhány magyarországi irodalmár is ellátogatott hozzánk, többek közt Ruffy Péter, Szombathy Viktor, Czine Mihály és Medvigy Endre.
A körünkben megjelent írók, költők tanúsíthatták, hogy az a fórum, melyet számukra s az olvasók számára biztosítottunk, méltó volt irodalmunkhoz és önmagunkhoz. Hisz az olvasók kezéből nem hiányoztak a meghívott szerzők legújabb művei; egy-egy találkozón, de főleg előtte több száz korona értékben fogytak el könyvek.
Minden szerzői estet rövid műsor egészített ki: legjobb szavalóink és prózamondóink adták elő a meghívott írók műveit. Vas Ottó rendező és előadó több alkalommal hosszabb keretműsort is szerkesztett, Cselényi László verseiből például irodalmi színpadi összeállítást, Zs. Nagy Lajos költeményeiből pedig önálló előadói estet. A Kincskeresők együttes vezetője, Bodonyi András ugyanakkor megzenésítette Csontos Vilmos, Dénes György, Gál Sándor, Zs. Nagy Lajos, Ozsvald Árpád, Török Elemér, Gyurcsó István és Kulcsár Ferenc néhány versét. Tehát rendezvényeink egyféle alkotóműhely kialakulását is elősegítették.
Hogy vendégeinknek a találkozók forgatókönyve, a beszélgetések és a viták színvonala egyaránt tetszett, azt a krónika bejegyzései is igazolják.
„Ilyen izgalmas és vitával teli találkozókat kívánok még többet, magunknak és az ipolyságiaknak is. Örülök a kellemes, sziporkázó, szép estének. A műsor ízléses volt…” – írta 1979-ben Ozsvald Árpád.
„Felejthetetlen este volt számomra az ipolysági…” – jegyezte vendégkönyvünkbe 1981-ben Mács József.
Grendel Lajos 1982-ben többek közt ezt hagyta emlékül:
„Köszönettel a kitűnő szervezésért, előadásért és beszélgetésért. A mielőbbi viszontlátás reményében.”
Koncsol László alábbi sorai 1983-ból valók:
„Köszönöm a meghívást, a beszélgetést. Nagyon tartalmas, izgalmas, ösztönző volt. Sok ilyen találkozót kívánok írótársaimnak Ipolyságon.”
Zalabai Zsigmond és Duba Gyula 1984-ben ezeket írta:
„Hont megye szülötteiként nagy örömmel jártunk az Ipoly menti tájakon s a vidék egyik szellemi központjában, Ipolyságon, hogy a magunk módján mindenről számot adjunk a szülőföld olvasóinak.”
Természetesen most is ide kívánkozik még egy megjegyzés. (Ezt 1989-ben tettem az Irodalmi Szemle egyik számában.) Az utóbbi években a Csemadok Lévai Járási Bizottsága is megrendezi az irodalmi napokat. Ebből az alkalomból megpróbálta közvetíteni klubunkba is azokat az írókat, akiket a rendezvényre hívott meg. Sajnos, a legtöbb esetben ez inkább fékezte, mint elősegítette munkánkat.
Elsősorban azért, mert nekünk már megvolt az egész évre kidolgozott előzetes tervünk, s a járási programról csak a rendezvény előtt egy-két héttel szereztünk tudomást. Így a találkozókat nem lehetett méltóképp előkészíteni, kampányszerűnek tűnt az egész, s az is előfordult, hogy a találkozóra összegyűlt közönség körében nem jelent meg az író. A járási irodalmi napok szervezői ugyanis elfelejtették a klubot tájékoztatni arról, hogy a meghívott vendég lemondta a szerzői estjét.
A fölösleges áttételekből adódó ilyen és ehhez hasonló baklövések félreértésekre adtak okot a klubon belül; csalódást és ingerültséget okoztak. Ehhez még csak annyit fűzök hozzá, hogy az általunk szervezett sok-sok találkozó esetében hasonló dolgokra sosem került sor. Hisz a szervezésnek, a tárgyalásnak és az előkészítésnek is vannak szabályai, amit a tapasztalt klubvezetőség a maga gyakorlata során már jól megtanult.
