Lehár Ferenc 1870. április 30-án látta meg a napvilágot a felvidéki Komárom városában. A világhírű zeneszerző szinte egész életét Ausztriában élte le, ennek ellenére sohasem mondott le magyar állampolgárságáról.
Zeneművészeti tanulmányait Budapesten kezdte meg a Nemzeti Zenedében, majd a prágai konzervatóriumba került. 1890-től katonakarmesterként tevékenykedett, amely során bejárta az Osztrák Magyar Monarchia csaknem összes városát.
Első híres műve az Arany és ezüst című keringő volt, amelyet Paulina Matternich hercegnő farsangi bálja ihletett. A zeneszerzőt lenyűgözte az est folyamán a hölgyek arannyal és ezüsttel átszőtt ruháinak színes kavalkádja. Leghíresebb műve az 1900-as évek elején készület el Víg özvegy címmel. A három felvonásos operettet világszerte játszották, többek között New Yorkban, ahol mintegy 416 alkalommal nézhette meg a közönség. A zeneszerző ezzel a művével alapozta meg nemzetközi karrierjét.
Lehár Ferenc alkotásainak nagy részét Bécsben írta, de Budapesten is valamennyit műsorra tűzték. A legnépszerűbbek ezek közül a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem, A mosoly országa, A három grácia, A cárevics, a Paganini, a Friderika és a Giuditta című művei voltak.
Élete egy szakaszát Berlinben töltötte, majd visszatért az ausztriai Bad Ischlbe, ahol 1948. október 24-én hunyt el. A városban található egykori villája ma múzeum, valamint a helyi színház is az ő nevét viseli.
Komárom városában szülőháza helyén 1980-ban szobrot emeltek emlékére. A bronzszobrot Emil Ventov tervezte, mely a zeneszerzőt karmesteri pálcával a kezében ábrázolja.
A komáromi civilek 2012-ben megalapították tiszteletére a Lehár Ferenc Polgári Társulást, amely minden évben megrendezi az úgynevezett Lehár-bált. Ezen kívül a civil szervezet nyaranta Lehár-vasárnap esteket szervez. Október 24-ét – Lehár Ferenc halálának napját, valamint Kálmán Imre születésnapját – 2002-ben a Magyar Operett Napjának nyilvánították.
Lehár Ferenc élete és munkássága a felvidéki magyarság számára egy kiemelkedő jelentőségű érték, amely örökségének megőrzése alapvető kötelességünk.
(Forrás: Múlt-kor/Felvidék.ma)
