Márfi Gyula, veszprémi püspök, mellette Molnár Tamás, a pozsonyi magyarok lelkigondozója. (Fotó: P.É. archívuma)

Október 8-a Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya főünnepe. Ebből az alkalomból hagyományosan búcsújárást tartanak a máriavölgyi kegyhelyen, ahol idén Márfi Gyula veszprémi püspök úr mutatott be szentmisét. Előtte pedig Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkész szólt a Mária-barlangnál összegyűlt hívekhez, felidézve apostoli szent királyunk cselekedetét: 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepén Szent István Szűz Máriára bízta a Szent Korona oltalma alatt állók jelenét és jövőjét...

Az alábbiakban Molnár Tamás gondolatai olvashatók.

Kedves Mária-tisztelő hívek, kedves zarándokok, búcsúra összegyűlt testvérek!

Az Irgalmasság szentévében járunk. Idei máriavölgyi magyar búcsúnkra ebben a szentévben kerül sor. Ennek kapcsán ebben a közös elmélkedésben most próbáljuk figyelmünket Égi Édesanyánkra, Szűz Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára mint az Irgalmasság Anyjára fordítani.

Jól ismertek számunkra az irgalmasság testi és lelki cselekedetei. Az imakönyvekben felsorolt hét-hét cselekedet mellett további számos tett, jószándékú kezdeményezés, segítőkész megnyilvánulás jelenthet irgalmas cselekedetet részünkről felebarátaink iránt. Mindannyiunk számára nap mint nap újabb és újabb lehetőségek kínálkoznak, kisebb-nagyobb erőfeszítést igénylő, olykor rutinos könnyedséggel, némelykor komolyabb megfontolást megelőző döntéssel megvalósítható irgalmassági cselekedetek megvalósítására. Ezek a véghezvitt irgalmas tettek, mindamellett, hogy mások javára szolgálnak, mintha megerősítenének minket, magunkat is életünk értelmében, létezésünk fontosságában, a körforgásban lévő és kamatozó szeretet ember-formáló szerepében.

49175
A szentmise helyszíne (Fotó: Felvidék.ma archívum)

Máriát Édesanyánknak tartjuk. Kétszeres okból is. Hiszen először a kereszten függő Jézus Krisztustól kaptuk édesanyául. Mi, akik a Mennyei Atya gyermekei vagyunk, Krisztusnak és egymásnak testvérei, földi édesanyáink gondoskodó szeretete mellett egy égi édesanyának gondjaira is lettünk bízva: Máriára, Krisztus Anyjára, az Egyház Anyjára. Egy évezreddel Krisztus megváltói művének bevégzése után pedig első szent királyunk, Szent István ajánlott minket Máriának. 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepén az apostoli király Szűz Máriára bízta a Szent Korona oltalma alatt állók jelenét és jövőjét. S a magyar nép Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya anyai gondoskodását az elmúlt századok során már számos alkalommal valóban megtapasztalta. Mi magunk is: közösségeink, családjaink, konkrétan mi magunk saját személyes életútjaink során. Van egy közös Égi Édesanyánk, aki oltalmaz, segít, bíztat, közbenjár Istennél, Isten elé terjeszti bocsánatkérésünket, engesztelésünket. Nemde ez is az irgalmas Isten csodálatos ajándéka?! Nemde Márián és az ő fontos szerepén keresztül is Isten irgalmát fedezhetjük fel?! Nemde Mária is segítségünkre van az irgalmas Istennel élő kapcsolatban lenni?!

Zarándokok érkezése (Fotó: Duray Rezső)
Zarándokok érkezése (Fotó: Duray Rezső)

Szent István királlyal kapcsolatban Hartvik püspök az általa írt legendában többek közt ezt írja: „Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt],s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom« (Vö. Zsolt 31,6)”. István király megértette Mária szerepét. István király tudatosította Mária fontosságát, közbenjárásának erejét. Meglátta benne a segítő Édesanyát, vagyis az Irgalmasság Anyját.

S mi most mindannyian Máriához, a Magyarok Nagyasszonyához, az Irgalmasság Anyjához fordulhatunk. E búcsú alkalmával is megújíthatjuk önfelajánlásunkat, családjaink, egyházközösségeink, imacsoportjaink, ifjúsági csoportjaink, s egész népünk felajánlását Máriának. Az idei máriavölgyi búcsú is alkalmul kíván szolgálni arra, hogy gyermeki bizalommal kérjük Mária segítségét abban, hogy tudjunk irgalomért folyamodni, irgalmasnak lenni s az irgalmasság cselekedeteit gyakorolni.

Nagy tömeg gyűlt össze (Fotó: Duray Rezső)
Nagy tömeg gyűlt össze (Fotó: Duray Rezső)

Éhezőknek ételt adni, szomjazóknak italt adni, betegeket látogatni. Mindezek az irgalmasság testi cselekedetei közé tartoznak. A konkrét segítségnyújtás, egy látogatás, amikor a másiknak ajándékozom időmet, valamit a sajátomból, valamit magamból, szeretetemből, amikor a másikat emberszámba veszem, amikor a másik emberi méltóságát tiszteletben tartom, irgalmasságot gyakorlok.

Mindezt nem csak távoli országok misszióiban, hajléktalanokkal teli világvárosok utcáin lehet megtenni, de itthon, saját életterünk keretein belül is mintegy előttünk hevernek a lehetőségek a jóra, az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlására.

Meglátogatni az idős szülőket, nagyszülőket. Ezáltal is köszönetet nyilvánítani az élet ajándékáért, a nevelésért, a szülői gondoskodásért. A sok elfoglaltság mellett is rendszeresen időt találni a látogatásra. Megértőnek és türelmesnek lenni hozzájuk. Máriára, a Családok Királynőjére bízni őket.

Aztán meglátogatni idős, beteg embereket. Otthonaikban, kórházban, idősek otthonában. Talán a szomszédban, rokonságban is találunk ilyeneket. Talán tudjuk valakikről, hogy a faluban, városban senkijük sincs, s egész nap egyedül vannak. Vagy ami talán még fájóbb lehet, hogy sok mindenkijük van, gyermekeik, unokáik is élnek valahol, de ennek ellenére mégis úgy tűnik, mintha senkijük sem volna. Látogatásaink mellett ajánljuk őket Máriának, a Betegek Gyógyítójának oltalmába.

Vonulnak a lelkiatyák (Fotó: Duray Rezső)
Vonulnak a lelkiatyák (Fotó: Duray Rezső)

Szomorúakat vigasztalni, a minket érő bántalmakat is békével tűrni, vagy ami tán sokszor még nehezebb lehet, az ellenünk vétkezőknek megbocsátani – ezek mind az irgalmasság lelki cselekedetei közé tartoznak. Ezek gyakorlására is találunk mindennapi életünkben különböző alkalmakat.

Valakinek talán elég tőlünk egy jó szó, egy kis bátorítás, buzdítás, vagy éppen az, hogy türelmesen végighallgatjuk őt. Lehet, tudunk segíteni új fénybe állítani a nem is annyira vészes helyzetet, kifejezni az együttérzést, felcsillantani a remény sugarát, s emberi igyekezetünk mellett kérni számukra Máriának, a Szomorúak Vigasztalójának közbenjárását.

Az embert természeténél fogva bántja az igazságtalanság. Bánt, ha bűnt követnek el ellenünk, megsértenek, kisemmiznek. De mégis imádkozni megbántóinkért, a bűnösökért, s azért, hogy legyen erőnk megbocsátani, s nem a bűnöst, hanem a bűnt elítélni, Máriának, a Bűnösök Menedékének hathatós működése nagy segítségünkre lehet.

Tanítani vagy jó tanácsot adni – ezek helyes megvalósítása is az irgalmasság gyakorlását jelenti.

Tanítani. A pedagógusok és nevelők felelősségteljes munkája akkor lesz igazán gyümölcsöző, ha a szülők, a család válnak a gyermek alapvető tanítóivá és nevelőivé. Az otthon látott példa, a szülők egymás iránti viselkedése, a családtagok magatartása minden gyerekre nagy hatást gyakorolnak. Kérjük Máriát, a Bölcsesség Székét, esdjen ki Istentől bölcsességet minden szülő, nagyszülő és pedagógus számára.

Jó tanácsot adni valakinek a tanácsot adó jószívűségére vall. Nem csak magamnak, a másiknak is valami jót kívánok. Segíteni akarok neki, kívánom, hogy a helyes útra találjon, azon haladjon, hogy ő is boldog legyen, valami neki is jól sikerüljön. Lelkesítsen minket ebben Máriának, a Jótanács Anyjának példája.

A szentmise egyik pillanata (Fotó: Duray Rezső)
A szentmise egyik pillanata (Fotó: Duray Rezső)

Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek felsorolása imakönyveinkben az élőkért és holtakért való imával végződik. Ebben is utánozhatjuk a Szűzanya példáját, aki élőkért, holtakért közbenjár Istennél. E szent hely hálatáblái, az égő gyertyák és mécsesek lángja, a Szűz Mária-szobra elé helyezett friss virágok, az évről-évre itt összegyűlő zarándokok sokasága arról tanúskodik, Mária imádkozik értünk. Így volt a múltban, így van ez ma is. Elé terjesszük kéréseinket magunkért és másokért: családtagjainkért, betegeinkért, ifjúságunkért, papjainkért és újabb magyar papi hivatásokért, nemzetünkért, konkrét személyekért, konkrét szándékokért. Mintegy Mária kezébe helyezkedünk és helyezünk másokat, helyezzük kéréseinket, hogy ő nyújtsa át mindezt Istennek. S ugyanakkor Máriának, s Mária által és vele együtt az Istennek, minden jó forrásának mondunk annyi mindenért köszönetet, adunk annyi meghallgatásért hálát.

Ha a történelmet nézzük, magyar népünk múltját végigkísérte a Boldogasszony anyai gondoskodása. Kereszténységünket tekintve, az évszázadok hosszú során mindig fellelhető volt Máriának, a Keresztények Segítségének Istentől kijelölt szerepe. A múlt büszke szemlélésén túl azonban a jelen feladatát is komolyan kell vennünk: megmaradni kereszténynek és megmaradni magyarnak. Hűségesnek lenni Krisztushoz, hithez, valláshoz, erkölcshöz, hűségesnek lenni anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz, hagyományainkhoz, irodalmunkhoz, nemzeti önazonosságunkhoz. A sokat idézett Reményik vers értemében nem hagyhatjuk veszni a templomot s az iskolát! Mulasztásainkat, vétkeinket segítsen jóvátenni Mária, az Irgalmasság Anyja, s ugyanúgy ő kísérje új lelkesedéssel teli igyekezetünket hitünk, családjaink és népünk értékeinek ápolásában és megőrzésében, mint Édesanyánk, Magyarok Nagyasszonya!

A templom oltárképe (Fotó: Duray Rezső)
A templom oltárképe (Fotó: Duray Rezső)

Álljanak előttünk példaképként nemzetünk szentjei. Legyünk hálásak a Pannónia területén 1700 évvel ezelőtt született irgalmas Szent Márton, a Pozsonyi Főegyházmegye védőszentjének példájáért; a Pozsonyhoz fűződő Árpád-házi Szent Erzsébet szegényekről és betegekről gondoskodó munkájáért; a világegyház szentjei közül az Isteni Irgalmasság üzenetét terjesztő Szent Fausztina nővérért és Szent II. János Pál pápáért; az irgalmasság cselekedeteit hősi fokon gyakorló Szent Kalkuttai Teréz anya szolgálatáért, s kérjük mindnyájuk égi közbenjárását is!

Befejezésül pedig a gyakran imádkozott Salve Regina kezdetű Mária-antifóna szavaival köszönthetjük Máriát, kérve őt, legyen segítségünkre az Isteni Irgalmasság ajándékának felfedezésében és elfogadásában, az irgalom gyakorlásában, a szentév hátralevő részének gyümölcsöző kihasználásában!

Üdvöz légy, Úrnőnk, irgalmasságnak asszonya!
Élet, édesség, reménycsillag, áldunk.
Most kérve kérlel Évának száműzött népe.
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
siralmaink völgye mélyén.

Hallgass meg hát, égi közbenjárónk!
Kegyes Anyánk, két szemed áldott sugarát
fordítsd ránk végre!
És Jézust mutasd nekünk,
méhed szent gyümölcsét,
hogy őt e számkivetés múltán lássuk!
Ó áldott, ó drága, ó édes, szép Szűz Mária!

Ámen.

További képek a búcsúról ITT tekinthetők meg.

Kapcsolódó cikkek