“Ahogy a helyed nézed népeknek sorában, légy büszke arra: ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.” (Dörner György)
Minket, a Komáromi Magyar Pedagógiai Iskola 1956/57-ben végzős tanulóit is érzékenyen érintették az 1956-os forradalmi események. Átéreztük, milyen veszély fenyegeti diák- és nemzettársainkat a határ túloldalán, mivel a tankdübörgések és a lövöldözések áthallatszottak a Duna másik oldaláról.
Mi akkor éppen harmadikosok voltunk, érettségire készültünk. Annak idején a párt úgynevezett munkaaktívákat, röpgyűléseket szervezett az üzemekben, iskolákban, melyeken azt akarták elérni, hogy egyöntetűen ítéljék el az emberek az “ellenforradalmat” és így fejezzék ki együttérzésüket a CSKP (Csehszlovákia Kommunista Pártja) politikájával.
Egy szép napon az iskola összes diákját nagygyűlésre terelték be az aulába, ahol végighallgattuk a járási pártbizottság és az ifjúsági szervezet aktivistáinak eszmefuttatását a magyarországi eseményekről. Arról akartak meggyőzni minket, hogy ítéljük el az “ellenforradalmat”, s ezt a döntésünket az általuk szerkesztett pamfleten aláírásunkkal is szentesítsük.
Nem hagytuk magunkat félrevezetni, a magyar forradalmat elítélő nyilatkozatot nem írtuk alá, mindnyájan kivonultunk a teremből és vártuk a következményeket.
Elhatároztuk, hogy dacból nem fogunk az órákon felelni. Így tettünk a szlovák órán is, amiért a túlbuzgó tanárnőnk besúgott minket a járási pártbizottságon. Ennek az lett a következménye, hogy az igazgatónőnket behívatták, majd állandóan zaklatták, tanárainkat pedig megfigyelés alatt tartották. Nekünk aztán szigorított érettségi vizsgát kellett tennünk szlovákból, ennek ellenére mindenki sikerrel leérettségizett.
Mivel nem írtuk alá a nyilatkozatot, SZISZ (Szocialista Ifjúsági Szövetség) egyenruhában kellett ballagnunk, végigvonulva a városon, indulókat énekelve, és a Gottwald-szobornál kellett elhelyezni virágainkat, mivel a Jókai-szobornál tilos volt megállni. A kötelező ballagás után este titokban a Jókai-szoborhoz is vittünk virágot.
A Komáromi Magyar Pedagógiai Iskola 1956/57- ben végzős diákjai ezzel a bátor helytállásukkal kifejezték szolidaritásukat és teljes azonosulásukat a magyar forradalom és szabadságharc eszméivel.
