Az avatás pillanatai

A XV. Széchenyi-napok rendezvénysorozat ünnepélyes domborműavatással fejeződött be a felsőszeli Széchenyi István Alapiskolában.

Az iskola névfelvétele október 26-án történt, s éppen ezen a napon, 15 év után sikerült egy szép dombormű leleplezésével újabb emléket állítani a névadónak az iskola folyosóján. Az idei rendezvénysorozat Széchenyi születésének 225. évfordulója jegyében zajlott, és a fafaragással készült arckép méltó helyet kapott a „legnagyobb magyar” emlékfalán.

A művet ifj. Papp Ferenc fafaragó készítette, aki iskolánk egykori diákja volt. Ezzel a darabbal ő is hozzá szeretett volna járulni az iskola ünnepségéhez, továbbá ahhoz, hogy a mai gyerekek is láthassák, érzékelhessék e szellemi nagyságot, s példáján okulva ők is jobbá, szebbé tehetik szorgalmukkal, odafigyelésükkel az őket körülvevő világot úgy, mint ahogy Széchenyi is tette.

Az iskola valamennyi diákja összegyűlt a folyosón, majd az igazgatónő, László Ildikó köszöntőjében méltatta Széchenyi munkásságát, kiemelve a modern polgári társadalomért vívott küzdelmeit. Ezután Valacsay Ilona, az iskola nyugalmazott igazgatója emlékezett a névfelvételre, valamint arra, mennyi munka és erőfeszítés előzte meg. Hangsúlyozta, hogy a tantestület, a gyerekek és a szülők közös összefogása eredményeként kerülhetett rá sor. S nem kis dolog a Felvidéken Széchenyi nevét viselő iskolába járni.

A névadó domborműve
A névadó domborműve

Az akkori első Széchenyi-napokon a pályázatok egyikét az iskola zászlajának megtervezésére írták ki, s ezt Vígh Zoltán munkája nyerte el. Kivitelezését Puskás Margit tanítónő vállalta. Azóta az ünnepélyeken fontos jelkép a zászló. Emellett iskolahimnuszt is írtak a tanulók, Szabó Krisztina verse lett a győztes, melyet most is szívesen énekelnek a gyerekek.

A nyugalmazott igazgatónő megható szavai után az iskola Csalogány gyermekkara elénekelte az említett iskolahimnuszt, közben pedig az alkotó és az igazgatónő leleplezték a domborművet. A míves darab láttán igazi örömujjongás tört ki a gyerekekből. Hatalmas tapssal köszönték meg az alkotónak a szép emléket.