A Nemzeti Művelődési Intézet Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) Megyei Irodája az idén is meghirdette az „Anyanyelvi játékok – játékos anyanyelv“ című vetélkedőt.
Az „Anyanyelvápolás határok nélkül“ című program keretében 2014 óta minden évben megrendezett versenyben a térség megyei és határon túli alap- és középiskolái vehetnek részt. A verseny célja, hogy a BAZ megyében, valamint a Felvidéken tanuló alap- és középiskolások körében népszerűsítse a magyar nyelvet és az anyanyelvápolást. A megmérettetésen a magyar nyelvtan ismerete mellett szerepet kap a nyelvi kreativitás és leleményesség, a verbális és nonverbális kommunikációs készség, valamint az általános műveltségre vonatkozó kérdésekkel is találkozhatnak a résztvevők.
A Felvidékről minden évben egy alap- és egy középiskolai csapat jut a döntőbe, amelyre november 25-én kerül sor Széphalomban, a Magyar Nyelv Múzeumában. Az alapiskolások kategóriájának győztes csapata hatnapos táborozáson vehet részt Balatonbogláron, a középiskolás kategóriagyőztes csapata pedig tíz napot tölthet majd az Országos Ifjúsági Anyanyelvi Táborban Magyarországon.
A verseny rendszere szerint a magyarországi megyei fordulókkal azonos időben – október és november hónap folyamán – a Felvidéken is lezajlanak a középdöntők, amelyekbe az iskolák nevezik be a csapatokat. A verseny szokásrendje szerint a felvidéki fordulók mindig más helyszínen zajlanak. Az idén a Tornaljai Gimnázium, a Bodrogszerdahelyi Alapiskola és Dunaszerdahelyen a Kodály Zoltán Alapiskola adott otthont a vetélkedő középdöntőjének. A vetélkedőn négyfős csapatok mérik össze tudásukat mindkét kategóriában. A felvidéki fordulókon 13 alapiskolai és 7 középiskolai csapat versenyzett.
A diákoknak játékos, de igényes anyanyelvi feladatokkal kellett megküzdeniük. A verseny lebonyolítását Brézai Zoltán, a Nemzeti Művelődési Intézet BAZ Megyei Irodájának munkatársa, a verseny ötletadója irányította, aki elmondta, hogy a fiatalok megoldásain érződött, komolyan veszik ezt a megmérettetést, és a teljesítményük mögött sok munka van.
A feladatok között szerepelt szó- és szövegalkotás, régi magyar szavak értelmezése, szólások és közmondások jelentése, képrejtvények, szinonimák, homonimák, anagrammák, híres emberek jelzői, valamint illemszabályok ismerete is. Nem hiányoztak a kommunikációs játékok (verbális, nonverbális módon), helyzetgyakorlatok, activity, rögtönzött mesemondás, villámkérdések és nyelvtörők sem. A feladatok a fiatalok kreativitását, leleményességét, valamint a nyelvi feladatokban való jártasságát tették próbára. A versenyzőknek a játékos feladatokon túl az anyanyelvápolást népszerűsítő mesét is kellett rögtönözniük úgy, hogy abba öt kötelezően megadott furfangos szót is be kellett építeniük. Örömmel nyugtázta, hogy a fiatalok nagy kedvvel játszottak és tényleg nem versenyként élték meg a vetélkedőt, hanem játékként, ahol játszva tanulhatnak. Brézai szerint jól felkészült csapatokkal találkoztak minden helyszínen, ahol igényes szakmai zsűri bírálta el a diákok teljesítményét.
A zsűriben többek között ott volt Galán Angéla, felvidéki származású televíziós újságíró, az M2 Petőfi TV műsorvezetője, Salamon Judit Kazinczy-érmes előadóművész, Szabó Irén színművész, Fehér József, a Kazinczy Társaság elnöke, múzeumigazgató, Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke és Kerekes Barnabás alelnök, továbbá Rostás Édua tanársegéd, Jászter Beáta, az Európa Rádió szerkesztő-riportere, Nyiri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának vezetője és a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársai. A Felvidékről továbbjutó győztes csapatok neve a november 14-én Dunaszerdahelyen, a Kodály Zoltán Alapiskolában lezajlott utolsó fordulót követő összesítés után vált ismertté. Széphalomban a november 25-i döntőben a Tornaljai Gimnázium alapiskolás kategóriájú csapata és a Nagykaposi Gimnázium középiskolás csapata képviselik a Felvidéket.
A Bodrogszerdahelyen lezajlott forduló után a zsűri tagjaként résztvevő Nyiri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának vezetője nyilatkozott a Felvidék.ma hírportálnak. A Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályaként működő, széphalomi múzeum vezetője a versenyről és annak küldetéséről így nyilatkozott:
„Mi azt valljuk, hogy az anyanyelv kultúránk alapja: gyökerünk, melyből táplálkozunk, nemzeti öntudatunk oszlopa, személyiségünk kibontakoztatásának legfőbb közege. A határainkon túli magyarság megszólítása, a munkánkba, örömeinkbe való bevonása kötelességünk; anyanyelvünk összetartó örökségünk, és hisszük, hogy ezzel a versennyel is erősíthetjük kapcsolatainkat, önmagunkat – a határ mindkét oldalán. A nyelv tekintélye nagyon fontos a magyar nyelv jövője szempontjából, különösen határainkon túl. Addig van jövője a magyar nyelvnek, ameddig beszélői fontosnak tartják, ameddig hiszik, hogy boldogulásuk eszköze lehet, ameddig nem akarják felváltani egy másik nyelvvel. A verseny kiváló módja az anyanyelv megszerettetésének és ezzel tekintélye növelésének.
Van egy fogalom, amelyet talán kevésszer használunk: az anyanyelvi otthonosságérzet. Fontos, hogy a fiatalok szeressék anyanyelvüket, hogy otthonuknak érezzék, hogy tudatosítsák, nemzeti létünk hajléka az anyanyelv. Fontos, hogy erős legyen a kötődésük anyanyelvükhöz, büszkék legyenek rá. Ezt akkor tudjuk leginkább elérni, ha megmutatjuk szépségeit, gazdagságát, és azt, hogy magyar nyelven minden kifejezhető, minden tudomány művelhető. A nyelvi játékok által a diákok – ez sokéves tapasztalatunk a nyelvmúzeumban – ráébrednek (olykor rádöbbennek) nyelvünk gazdagságára, arra, hogy mi mindent ad nekünk életünkben az anyanyelv. Ilyen hatása is van ennek a versenynek, emellett pedig – mivel játékról van szó – élményt kínál, közösséget épít, játszva tudatosítja a nyelvtani szabályokat. Erkölcsi, érzelmi és szakmai gyümölcse is van tehát a rendezvénynek.
Nagyon örülünk az „Anyanyelvi játékok – játékos anyanyelv“ versenynek, mert ez egy hiánypótló megmérettetés: ilyen nagyszabású, sok-sok diákot mozgató, többfordulós verseny ebben a témában nincsen. Miközben a nyelvi játék (és ehhez kapcsolódóan a nyelvi humor) az egyik leghatékonyabb eszköze az anyanyelvi ismeretterjesztésnek, az anyanyelv-pedagógiának, például az iskolai nyelvtanóráknak is. Fontos, hogy folytatódjék a program, mi (a szervezésben, megvalósításban részt vevők) abban bízunk, hogy idővel, néhány év múltán ez az alkalom nemcsak országos, hanem egyenesen kárpát-medencei nyelvijáték-verseny lesz. A verseny évenkénti meghirdetésével egy olyan hagyomány születik tehát, amely később a hazai anyanyelvi művelődés igen jelentős állomása lehet.“
