A Szövetség a Közös Célokért társulás gondozásában és támogatásával jelent meg Csáky Károly legújabb műve, amelynek címe Temetőjárás I.
„A temető nyitott könyve, megszentelt helye, csendes, de mégis beszédes kertje egy-egy település múltjának” – írja előszavában a szerző. Ha végigolvassuk a könyvet, magunk is meggyőződünk róla, mennyire igaza van. Halottja mindenkinek van, és legalább mindenszentek, illetve halottak napja tájékán valamennyien elmegyünk a temetőbe saját halottaink sírhelyéhez. Sokszor azonban nincs tudomásunk róla, kik nyugszanak a közelben vagy távolabb az olykor elhanyagolt, lassan enyészetté vált sírhelyeken, és azt sem tudatosítjuk, milyen üzenetük van a sírjeleknek, síremlékeknek, sírfeliratoknak, kriptáknak. Ez a könyvecske akár gondolatébresztő is lehet ilyen szempontból.
Csáky Károly neve nem ismeretlen az olvasók előtt, hiszen már számos néprajzi műve, a Felvidék tudósait, közéleti személyiségeit, műszaki szakembereit, történelmi egyéniségeit, irodalmárait bemutató könyve, tanulmánya, cikke jelent meg itthon és Magyarországon egyaránt. Nem mellesleg pedig portálunk, a Felvidék.ma rendszeresen publikáló munkatársa is.
Mostani alkotása egy sajátos témakört jár körül, bemutatja az Ipoly és a Garam mente jó pár falva temetőinek jellegzetes síremlékeit, szakrális emlékeit, az ott nyugvó nevezetes személyiségek életútját a tőle megszokott alapossággal, de ugyanakkor olvasmányos stílusban. Közben megörökíti a temetők nem szokványos sírköveit, az elhunytakról sokat elmondó sírfeliratokat, néhány esetben szokatlan sírverseket, dedikációkat.
Az olvasó huszonöt temetkezési helyet járhat be a szerző kalauzolásával Nagycsalomjától Borin, Leléden, Kéménden át Szklabonyáig. Valamennyi temetőben a legfigyelemreméltóbb síremlékeket, sírhelyeket mutatja be az elhunytak nevével, adataival, a temetői kápolnákat, emlékműveket építtetőjük nevével, adataival. Közben képet kapunk arról is, hogy egy-egy temetőt, síremléket mennyire becsüli meg a település, az utódok, gondozzák-e úgy, ahogy azt az emberi tisztesség, az utókor emlékezete megkövetelné, avagy hagyják, hogy az enyészeté legyenek sokszor történelmi, építészeti értéket képviselő emlékművek, kápolnák, szakrális helyek.
A szerző hosszabb leírást szentel a jeles személyiségek nyughelyének és földi pályájának is. Így olvashatunk többek között a felsőtúri Pongrácz család nevezetes egyéniségeiről, például Pongrácz Lajosról, Hont vármegye krónikásáról, a kultúra mecénásáról, író- és lapszerkesztőről, akinek nevét ma az Ipolysági Alapiskola őrzi.
A garamkövesdi temetőben nyugszik Gyurcsó István költő, kultúraszervező. Csáky Károly az ő síremlékének leírása mellett életútját, köteteit, munkásságát is felidézi. A csalári temető halottja Zsélyi Aladár, aki sikeres gépészmérnökként, repülőgép-tervezőként szerzett hírnevet, szakterületén több újítás megalkotója, a magyar repülési szakirodalom megalapozója volt.
A Mikszáth család sírboltja Szklabonyán van. Az író ugyan nem itt nyugszik, de szülei és egyik lánytestvére, igen. A sírköveket az elmúlt években a Mikszáth szülők dédunokája, illetve Pásztor Sándor, a Mikszáth Társaság alelnöke felújíttatta.
Végigvehetnénk valamennyi, huszonöt temetőt, mindegyikben találunk ősi szokásokra utaló jeleket, értékes vagy éppen különleges síremlékeket, művészien megmunkált központi keresztet, régi dinasztiák tagjainak sírhalmát, kriptáját. A könyv nem akar temetői regiszter lenni, de mindezekre szeretné felhívni a figyelmünket. Köszönet a szerzőnek, hogy ebben a ritka témakörben munkálkodott.
Mindenegyes temető leírását fekete-fehér fényképek egészítik ki, majd külön részben színes fotók képes melléklete gazdagítja a kötetet. Nem marad el az irodalom sem, ábécé-sorrendben került felsorolásra minden forrásmunka, amelyből Csáky Károly munkájához merített.
A Temetőjárás I. cím jelzi, hogy írója szándéka szerint folytatja a temetőjárást, a kutatómunkát és a jelenlegi könyvet újabbak követik más és más tájegységek temetőkertjeinek bemutatásával.
