A popslágereket éneklő Hófehérke, az angyalarcú maffiózó, a szavaló unoka, édesanya és nagymama ugyanúgy felléptek a második lakszakállasi EljátszLAK színjátszó fesztiválon, mint az orvossal incselkedő beteg, a meséből előtoppanó Malacka és a Schneider Mátyást pompásan játszó világosító. Az előadások után Várady Kornélia drámapedagógus és Csepi Zsuzsa bábrendező vezették az Éjjeli baglyok beszélgetését, nem egyszer hangsúlyozva: csodák születtek Lakszakállas takaros kultúrházának apró színpadán a múlt hét végén.
„Hónapokat készültünk, nyáron szólítottuk meg az első csoportokat” – fogadott Domonkos Zsuzsanna, Lakszakállas népművelője, a színjátszó fesztivál főszervezője, majd így folytatta: „Nagy hagyománya van itt a színjátszásnak, több évtizede rakták le az alapokat a hajdani színjátszók. A II. világháború után már voltak színházi előadások a faluban. Ahogy a krónikákban olvastam, évente két-három bemutatót is tartottak a színjátszók. Most is két színjátszó csoportunk van, a VaLAKik és az Eccer…”
Vidám ajándék lelkes amatőrök kitartó igyekezetével kedves nézőinknek. Ezt írta egy hatalmas táblára a helyi VaLAKik társulat, amely elsőként állt a közönség elé november 4-én, pénteken este, és ez akár az egész idei színjátszó fesztivál mottója is lehetne. Ajándékokat kaptunk valamennyi fellépőtől. Belőlük fakadó alakításokat. Hófehérke és a hét törpe kicsit másképp című előadásukban valóban egy új mesét raktak elsősorban a felnőttek elé; magyar popslágerekkel mondták el, hogy a jó mindig győz a gonosz fölött, és hogy a mesék, új szereplőkkel, mindig újrakezdődnek.
Másképpen érintették meg a lelkünket az Ekecsi Szociális Otthon színjátszói. Szavak nélkül vallottak a szeretetről. Még a szívdobbanásaikat is hallottuk a színpadról. „Két hét alatt született az előadás, de nagy munka volt” – avatott be Csémi Andrea rendező . „Mindig olyan előadást viszünk színre, amit ők megértenek. A szerelem közöttük is úgy működik, ahogy más embereknél. Párt találnak, elveszítenek, csalódnak. Az egyik lakónknak véget ért egy tizenhét éves kapcsolata, ebbe egy kicsit belehalt, próbáltuk támogatni. A „Mindörökké szerelem” című előadásunk alapgondolata Czédli Éva kolléganőmé, jómagam a megvalósításban vettem részt. Élvezik a szerepeiket. A tolókocsis fiú, Varsányi Pistikénk az igazi párjával, Németh Marcelával játszott, több mint húsz éve vannak együtt. Az intézetben nőttek fel. Egyetlen vágyuk volt, hogy közös szobájuk legyen. Megkapták” – mesélte a rendező.
Vidám jelenetet játszottak az ekecsi nyugdíjasok: Király Dezső „Áldott jó betegek” című szatíráját, (melyben Hajagos Ödönnek optikai csalódása van…), majd Mariska és Juliska nénik beszélgetésén derülhettünk a ravasz című „Nem pletykálunk…” című jelenetet nézve. A lakszakállasi NyugiLAK nyugdíjasklub asszonykórusa nótákat énekelt, Domonkos Árpád modern feldolgozásában. A csicsói CSIFISZ Színpad fiataljai a Hófehérke és a hét törpe című rádiókabarét olvasták fel. (Jó lenne látni színpadi szerepekben is ezeket a tehetséges, csillogó szemű fiatalokat).
Olajos Lajosné szalonjába vitte a közönséget az első nap utolsó fellépője, a nyárasdi TeátRUM színjátszó csoport. Ott játszódik S. Szabó István kortárs vígjátéka, A keresztanya. A Hakszer Marika vezette társulat előadását Papp Károly rendezte. Színészi vénával megáldott kamaszok is szerepelnek a produkcióban, köztük a Csókost alakító Hadacs Máté másodikos gimnazista, aki ígéretes tehetség. Nem csodálkoznánk, ha a színészetet választaná.
A nyárasdiak szinte profi előadásának igazi meglepetése a Morózus őrnagyot alakító Parcsetich Julianna volt. „Diákkoromban rengeteg szavalóversenyre jártam, a Jókai Napokon is szerepeltem, a nyárasdi irodalmi színpad tagja voltam, amíg férjhez nem mentem. Negyven év kiesés után vállaltam most Morózus őrnagy szerepét – nyilatkozta a ruhatár mellett. „Hálás szerep, pedig először nem tudtam vele azonosulni, végül elfogadtam, és megtettem mindent, hogy sikerüljön. A visszajelzések sem maradtak el – mosolygott a nyugdíjas nyárasdi színjátszó.
Színházi műhellyé alakult Lakszakállas kultúrháza november 5-én, szombaton délelőtt. Viczencz Andrea vezette a mozgásszínházi foglalkozást. „Az első részben bemelegítettünk, majd ismerkedő játékokat játszottunk, ritmusgyakorlatokat végeztünk, végül a csoportok kaptak egy rövid idézetet, amit verbális kommunikáció nélkül kellett előadniuk a színpadon, a többieknek pedig szavakat kellett megfejteniük a látottak alapján. Az idézetek nagyon fontosak, mert segítik az érzelmi világomat. Ha vacak kedvem van, és jó idézetre bukkanok, teljesen átlendít” – tudatta a pedagógus, koreográfus.
A gyermekkorba repített bennünket a naszvadi Szivárvány gyermekszínjátszó csoport „Micimackó, a hős” című mesejátéka, Haris Katalin rendezésében. Csupa tehetséges gyermek keltette életre a népszerű mesefigurákat, és láthatóan jól érezték magukat Micimackó, Malacka, Füles, a Tigris és a többiek bőrében.
Ezután csiliznyáradi fiatalok mutatták be, mit alkottak az idén nyáron a Honfoglalás című rockoperából. Előbb részleteket vetítettek az augusztus huszadikán, az ottani templomkertben bemutatott előadás videófelvételéből, majd négyen élőben idézték fel a színpadon a rockopera egy-egy dalát. Kiderült, a rendező kivételével a bősi zeneiskolába járnak, a nagymegyeri Szabó Adrianna növendékei. Hetényi Gergő Leventét, Árpád fiát alakítja. „Megható a szerep. Nagy Mónikától sok tapasztalatot kaptam a megformálása kapcsán” – jegyezte meg. „Eleinte tartottam a színpadtól, első alkalommal játszottam színházi előadásban. Először a testvéremet kérték fel, hogy vállalja el Árpádot, ő pedig hozott magával – mondta Nagy Mónika, Hajnal, Levente felesége alakítója. „Bizony, hogy kellett kérlelni!” – csatlakozott Nagy Gábor. „Azt mondtam, eljárok a zeneiskolába, a suliban is volt színjátszó kör, a Lámpaláz színjátszó csoport, de hogy egy komoly színdarabban szerepeljek, arról meg kellett győzni!” – vallotta be a bősi énekes. „Egy besenyő lány vagyok az előadásban, akit elfognak, és hogy életben maradjak, megpróbálom elcsábítani Árpádot. Nehéz szerep, nagy kihívás volt” – vallotta be Ladacsi Mónika. „A Honfoglalás előadására összehoztuk az összes csiliznyáradi klubot és szövetséget” – mosolygott Ladacsi László rendező. „Baráti találkozónak indult, majd kialakult az előadás. Előbb a kórus jött, azután csatlakoztak a táncosok, és felépült a produkció. Jövőre folytatjuk! Már lapozgatjuk a magyarság tematikájához köthető rockoperákat. Ígérjük, ismét benépesül majd augusztus huszadikán a csiliznyáradi templomkert” – ígérte a rendező.
A rock után a líra percei következtek. Generációk szavaltak együtt a Naszvadi Irodalmi Kör műsorában. Megtudtuk, értékes produkciójukat, melyet Oriskó Klára rendezett, a Zürichi Magyar Napok közönsége is megtekintheti. A dunamocsi Vadvirág csoport Szüret a Mocsolyán című népi játéka után állva tombolt a nézőtér, megérdemelten zúgott a vastaps. Hatalmas sikert aratott a lévai Garamvölgyi Színpad Gárdonyi Géza: A bor című népszínművének Tuček Erika rendezte nagyszerű, több fesztiválon díjakat szerző előadása is.
A II. EljátszLAK színjátszó fesztivál csúcspontja a nemrég alakult lakszakállasi Eccer… színjátszó csoport Hyppolit, a lakáj című produkciója volt. Zágon István vígjátéka, amit Nóti Károly vitt filmre 1931-ben, és Kabos Gyula első hangosfilmje volt, Eisemann Mihály eredeti slágereivel került a helyi közönség elé. A falu lakói dugig megtöltötték a kultúrház nézőterét, többen már órákkal az előadás megkezdése előtt lefoglalták ülőhelyeiket. Kiváló lett a Vajlik Zoltán rendezte előadás. Bartal András, Lakszakállas polgármestere több jelenetet megörökített mobiltelefonjával. A szereplők közül, akik valamennyien meggyőző alakításokat nyújtottak, kiragyogott a Mimit adó Jakab Cecília, akinek játéka annyira elbűvölte a publikumot, hogy a nézők végigtapsolták és éljenezték a jelenetét. A végén volt még hangos Retrock a Lekéri Nosztalgia Csoport fergeteges előadásában.
„A fesztiválunknak a jelenében van a jövője. Tizennégy csoport, százhatvan tagja fordult meg a színpadon az idén, és volt egy nívós mozgásszínházi foglalkozás is Viczencz Andreával. Természetesen folytatjuk” – fogalmazott a II. EljátszLAK színjátszó fesztivál végén Domonkos Zsuzsanna népművelő. „Széles volt a műfaji kínálat is. Minden néző találhatott kedvére való előadást. Ennek pedig külön örülök” – búcsúzott a főszervező.
