November 11-én lenne 67 éves Dúdor István, a dereski származású, Tornalján tragikusan elhunyt festőművész. Emlékének adózva 2009-ben e napon alapult a Madárterem Galéria is. Idén lenne 7 éves, de alapító-vezetője, A. Marton Gyula Don magával repítette a hetedik mennyországba.
A Madárterem Galéria Tornalján a Vasút utcai (Štúr u.) pincehelyiség után a Rákóczi Magyar Házban kapott új helyet, ahol a falon megmaradt ugyan a logó, de a szellemisége már nem ugyanaz. Nem is lehet, hiszen a galériát megálmodni, megvalósítani úgy, ahogyan 5-6 évig működött, csak A. Marton Gyula tudta. A halálos kór egy évvel ezelőtt ragadta magával. Űrt hagyott maga után Tornalján. Ezt érezte Majoros Albinka lelkes kultúrszervező és Kovács Magda írónő, amikor halálának évfordulójára plakátkiállítással egybekötött emlékestre hívta az egykori közreműködőket, galérialátogatókat. Mécsesgyújtással emlékeztek az azóta szintén elhunyt Czigány Lászlóra, aki aktív résztvevője volt a kiállításmegnyitóknak; Kardos Piroska nénire, aki Csótó László munkáit hozta el a galériába, Doró Györgyre, aki könyvét is bemutathatta itt, s Puskoné Barta Anikóra, aki maga is kiállított.
Majoros Albinka szenvedélyes gyűjtő. Többször találkozhattunk már kiállításaival, amikor például a szalvétáit, dedikációit mutatta be. A Madárteremben Szeleczky Zita-emlékestet rendezett. Az A. Marton Gyula költőtől, publicistától, galériaalapítótól kapott egykori hívogató plakátokat is megőrizte. Ebből készített egy válogatást, amit újra közszemlére tett.
A megemlékező esten, melyet október 26-án rendeztek Tornalján, Molnár Katalin, a Rákóczi Magyar Ház vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. A Magyar Interaktív Televízióban közreadott kiállításmegnyitók és riportok anyagaiból e sorok írója válogatott és vetített. Felidézték A. Marton Gyula szólásait és örömeit is, amelyek a Tornaljai Polgár Infón kerültek közlésre, de többen levél formában is megkapták. (2011 szeptember és 2015 március közötti időszakból 37 Don-öröm itt olvasható.)
Szajkó Béla ezekből olvasott fel, és megosztott egy viszontlevelet is, amelyben ő maga is biztatta, hogy a nehéz idők ellenére folytassa a Madárteremben a munkát. Schiller Pál A. Marton Gyula verseiből adott elő párat, s mivel nagy tisztelője volt Márai Sándornak, CD-ről meghallgatták a Mennyből az angyal című verset, ahogyan Gyüre Lajos Hazajöttem és Wass Albert Ébredj magyar! versét is.
Kovács Magda író felidézte az egykori Madárterem hangulatát. „Gyuszi nagyon jó házigazda volt. Mindenkit külön-külön fogadott. Nagy szükségünk volt arra, hogy az állóvizet körülöttünk valaki felkavarja. Nagyon csodáltam és csodálom most is azt az energiát, azt a fáradhatatlan lelkesedést, ahogy ő ment és embereket hozott el nekünk. S ezt mind úgy csinálta, hogy ezért nem kapott fizetést. Neki a fizetség mi voltunk, akik eljöttünk, s visszaadtuk a melegséget, amit tőle kaptunk, s ezzel ő új erőre kapott. Ez volt az ő egyik hatalmas életműve. Igen nagyon hiányzik” – mondta. Kifejtette, hogy egy ember értékét a halála szokta megmérni. „Aki nagy űrt hagy maga után, az azt jelenti, hogy életében nagyon értékes volt” – mondta. Hozzátette, egy másik jelentős műve A festő című könyve, melyben Dúdor Istvánnak állít emléket, feldolgozva benne a festőművész életét.
„A könyvet nem hagyományos életrajzi stílusban írta, hanem szinte belebújik a festő lelkébe, s úgy írja meg azt az utat, amely lassan-lassan elvezet az utolsó állomásához. Nagyon érzékenyen, lírain fogta meg Pista szenvedését. Pista egy pokolban élt, a nagy géniuszok nem boldog emberek, két világ között hányattatnak. Ha megengedte volna neki a sors, akkor európai hírű festővé nőtte volna ki magát” – emlékeztetett Kovács Magda.
A. Marton Gyula ezt tudta, több író-olvasó találkozót s Dúdor-vándorkiállítást is szervezett, a magángyűjtőktől kölcsönkért képekkel végigjárta az egész Felvidéket. Az érdeklődők beszerezhették A festő című könyvet. „Gyuszi nem volt törtető, másokat félrelökő. Élt a maga belső világában, s amit nagyon szeretett volna, azt megvalósította. Könyve végén így ír, s ez jellemezte: Köszönöm, hogy érzőn elolvasták soraim, tiszta szívemből köszönöm mindenkinek” – idézte fel az írónő.
Isten hozta kedves mindnyájukat! – így kezdte a találkozókat A. Marton Gyula. Erre már Majoros Albinka, az est szervezője emlékeztetett. „Mindig ragaszkodott a gömöri táj szépségeihez, szerette a természetet, a virágokat, a fákat. Sokszor kaptam tőle egy-egy falevelet, mert tudta, hogy értékelem. Az esttel az egyszerű, de igen melegszívű, teli szeretettel megáldott emberre emlékeztünk” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Majoros Albinka.
A kezdetekben tornaljai festők képeiből (Benický Tibor, Horváth Árpád, Zula Zoltán) nyílt kiállítás. Ellátogatott a galériába többek között előadásával Balczó András, Kun Ferencz, Gábor Emese, s nem egyszer Batta György, Csáky Pál, Kovács Magda, Bodnár Éva, Orlovsky Erzsébet, Ferenczy László, Nagy Ákos Róbert, Farkas Ottó, Szomolai Tibor, Zsíros Jolán, valamint Balla Ede Zsolt Székelyudvarhelyről. Visszatérő koncertezők voltak Zsapka Attila, Dinnyés József, a kárpátaljai Credo együttes.
A gyerekek is több alkalommal lehetőséget kaptak. A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetéhez különböző alkotópályázatokra küldött rajzok is közszemlére kerültek. A kassai Márai Sándor Gimnázium művészet tagozatos diákjainak a munkái is láthatók voltak. Rendeztek könyvhónapi vásárt, versünnepi programokat, Pósa Lajos emlékének adózó könyvbemutatókat, Erőss Zsolt fotóiból emlékezést. Gaál Lajos Gömörország természeti örökségét ismertette, Pierzchala József Hárman a szakaszból, Kocsis Ernő a Komolytalanságok és antimesék című könyvét, Kopecsni Gábor Baranta Kiskönyvtárát, Mede Géza Apóka-Lipszis c. kiadványát, dr. Erdélyi Géza – Hűség című, Doró György – Isten háza, Matusz Tibor – Éber kómában a magyar foci című könyvét mutatta be. Levetítették a Magyar Kálvária 1945-48 című filmet, a Márai, a kassai polgár filmet, a Majer István-emléktúra képeit, a Pásztorok ösvényein díjnyertes dokumentumfilmet.
Cselényi Árpád – Nem én kiáltok; Máday Norbert – az 1848, Te csillag; Patai Gábor – Syndrome; Fecsó Szilárd – Hamuszín Egek; Puskoné Barta Anikó – Érzések, Komjáti Zsolt – Gondolatok, Koós Gábor – Egy férfi + nő, Kovács Emil Lajos – Vidékek legbelül, Kocsis Ernő – Festmények címmel állított ki, de bemutatkozott a Tornai Művésztelep is.
Dúdor Istvánnak többek között Ölés és ölelés, illetve Tárlat címmel nyitottak emlékkiállításokat, de Dlugolinszky Tibor /1889-1958/ festő munkáit is bemutatták Búcsról. A Gömöri Fotóklub is hozott tárlatot, láthattuk itt Csótó László, Kogler László, Igó Aladár, Váradiné Osváth Ilona, Zsíros Jolán, Bodnár Mária, Fodor Judit, Orlovsky Virág, Zsapka Marcsi, Horváth Róbert, Kozák Attila, Michaela Jágerská, Gecse Attila, Zajácz Tamás, Varga Rebeka, Varga Grazyna és Képessy Imre, valamint Lukács Marika alkotásait.
S ha egy-két név az ismertek mellett most még nem is mond sokat, az nem véletlen, a köztünk élő tehetségek felkarolása volt a cél. Egyszer nem más, mint Vujity Tvrtko jött el megnyitni a gyerekek Czinka Pannáról készített rajzkiállítását.
A felsorolt események 2009 és 2014 között valósultak meg. A kiállítások szervezését a Csemadok vállalta, épp a megemlékezéskor zárult Macskássy Izolda festőművész tárlata, mely a putnoki Holló László Galériával való együttműködésben érkezett Tornaljára. Balajti Lajos, a Csemadok Nagyrőcei Területi Választmányának elnöke bejelentette, hogy legközelebb november 20-án nyílik itt kiállítás, Épített örökségünk címmel.
A. Marton Gyula Don ilyenkor már az adventi gyertyagyújtásokra készült, hogy mindenki otthonába elvihesse a fényt, a melegséget. Pislákoljon fel szívünkben is a láng, s emlékezzünk a földre hullt Ikaroszra, s az – őt Gömörben felkarolni próbáló – örök szélmalomharcosra.
