Duray Miklós nemcsak a felvidéki, hanem intellektuális értelemben az egyetemes magyarság életében mindig is az iránytű szerepét töltötte be – emelte ki a felvidéki magyar politikus könyvének kedd esti, november 8-i bemutatóján, Budapesten a Magyarság Házában Semjén Zsolt.
Bíró Zoltánnak a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatójának a bevezető szavait követően, a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 című kétkötetes könyvét elemezve megemlítette, hogy bár először bő negyedszázada találkozott személyesen Duray Miklóssal, de már jóval korábban hallott róla.
A Kádár-korszak Budapestjén ugyanis annak ellenére ismerte mindenki a felvidéki magyar politikust, hogy a hatalom szerette volna azt a látszatot kelteni, mintha nem is létezne. Semjén Zsolt méltatta mind a József Attila Ifjúsági Klub, mind a Csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetség jelentőségét, amelyeknek az 1960-as években Duray Miklós a vezetője lett.
Párhuzamot vonva 1956 és 1968 között a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kitért arra is, hogy a Szovjetunió végül nem hagyott lehetőséget a legcsekélyebb változtatásokra sem, és miként 1956. november 4-én Magyarországot, úgy 1968. augusztus 21-én Csehszlovákiát is a szovjet tankok lánctalpai szántották fel. A bevonulás legfőbb tanulsága, hogy Közép-Európa atomizálva védhetetlen – idézte Duray Miklóst Semjén Zsolt, majd megállapította, hogy ennek eredménye ’56 magyarországi tragédiája és ’68 augusztusa.
Ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a három közép-európai történelmi nemzet, a lengyel, a cseh és a magyar eljusson a történelmi tudat és tapasztalat hasonló szintjére – utalt a felvidéki magyar politikus megállapítására a miniszterelnök-helyettes, aki a 26 évvel ezelőtti rendszerváltozást jellemezve kiemelte: a lengyel, vagy litván kommunistaellenes mozgalmak élén emblematikus személyiségek álltak, akiknek a világ akkoriban megtanulta a nevét. Ilyen szerepet játszott a felvidéki magyarság életében Duray Miklós.
Ugyan vannak ma is, akik politikai megrendelésre próbálják meghamisítani az elmúlt idők történelmét, de sem Duray Miklóst, sem az általa vezetett Együttélést nem lehet kitörölni a történelemből – jelentette ki Semjén Zsolt.
Duray Miklós túlélt minden nehéz történelmi időszakot, a saját hőskorszakát, ahogy Wittner Mária ’56-os forradalmár, vagy Tőkés László – ezt már Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke jelentette ki, aki elmondta, hogy személyesen először 1978 júliusában találkozott a felvidéki politikussal Pozsonyban, akinek könyve csak részben szól a szlovákiai magyarellenes etnikai tisztogatásról, sokkal inkább egy fél évszázados, rendkívül következetes és céltudatos élet látlelete.
Felvidéki politikusnak lenni gyakran reménytelenséget, csalódások sorozatát, kilátástalansághoz közeli állapotot jelent, ezért is jelentős, hogy a korábbi megpróbáltatásoknak nem sikerült Duray Miklóst megtörniük – jelentette ki Németh Zsolt.
Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke kiemelte, hogy a felvidéki magyar politikus életművének állomásait rögzítő nyomtatott dokumentum-gyűjteményt tartunk két kötetben a kezünkben. Ezek azt tanúsítják, hogy Duray Miklós hajthatatlan volt, amikor szabadlábon, és akkor is, amikor börtönben képviselte a felvidéki magyarság érdekeit.
Mindezt következetesen és kíméletlenül teszi mind a mai napig. Kevés olyan ember van, aki képes kívülről is látni saját magunkat: Duray Miklós egyszerre tájékozódik kiválóan nemzetközi területen, és ugyanakkor jól igazodik el Budapesten is, vagyis egyszerre képes a felvidéki magyarságot belülről és kívülről nemcsak látni, hanem láttatni is. Teszi mindezt kendőzetlenül, ami miatt a szlovák politika démonizálta és démonizálja.
Szerencsére ennek ellenére mégsem sikerült Duray Miklóst megtörni, sőt, kezdeményező szerepet játszott a magyar státustörvény megszületésében. A felvidéki magyar politikus egyike azon keveseknek, akik a magyarság és a szlovákok érdekeit ugyanúgy összeegyeztethetőnek tekintik, miként azt Esterházy János gondolta. Persze ehhez szükség lenne Szlovákia szemléletváltására, hogy a rendszerváltással ne gondolják úgy, hogy a demokrácia csak a szlovákoknak jár és az unióban a kisebbségi jogokért ne csak addig harcoljanak, amíg az ország nem került oda be – jegyezte meg.
Maleczki József, aki a kötet lektora kifejezés helyett szerencsésebbnek tarja, ha szöveggondozóként jellemzik, azt emelte ki, hogy bár a magyarországi közvélemény az erdélyi magyarság fenyegetettségét tekintette elsődlegesnek a Kárpát-medencében, valójában a felvidéki magyarság nagyobb veszélyben volt és a globalizáció viszonyai között ez alighanem ma még fokozottabban igaz. A méltatást itt>>> olvashatják.
Duray Miklós elmondta, hogy eredeti szakmája is hozzájárult látásmódjának kialakulásához, ugyanis a geológus csupaszon lát, ha szükséges, levetkőztet dolgokat, így a sunyiságot és a gazemberséget is képes észrevenni. 50 éves időszak van mögötte, amit szerencséje volt felnőttként megélni és a címben jelzett rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás legtöbbször időben és térben is egyszerre és párhuzamosan volt jelen nemcsak Magyarországon és Csehszlovákiában, hanem a tágabban vett Közép-Európában is, ahol annyiban tekinthetjük ma szerencsésebbnek magunkat, mint negyedszázada, hogy a rajtunk keresztülhúzódó törésvonal talán valamivel odébb került, politikailag keletebbre tolódott, ami segít kilábalni az elmúlt száz év terheiből. A borús idő ellenére legyen derűs napunk! – zárta hozzászólását Duray Miklós.
