Közel húsz éve, hogy Halász Péter és Romhányi András, a Magyar Művelődési Intézet egykori munkatársai Budapesten elindították a Kárpát-medencében élő magyarok civil továbbképzését.
Ők voltak azok, akik 1990 után is számon tartották a határon túli magyarságot. A Civil Akadémia legfőbb célja az volt, hogy találkozzanak egymással a közművelődéssel foglalkozó önkéntesek, tapasztalatot cseréljenek, megismerjék egymás munkáját, körülményeit, sikereit.
Az évről évre szűkösebb pénzügyi keretek következtében, illetve hogy a két “mentor” időközben nyugdíjba vonult, s az ő lehetőségeik is lecsökkentek mindenféle szempontból, megnehezült a találkozások szervezése.
Így az évente „körutat“ járó 7-8 országbeli csoport tagjai (mintegy 15-20-an) önszerveződővé váltak, ami azt jelenti, hogy mindig a befogadó szervezi meg a két és félnapos programot.
Az elmúlt 15 év folyamán a csapat végigjárta Erdélyt, Vajdaságot, meglátogatta a Brünni Magyar Klubot, Kárpátalját, a horvátországi, szlovéniai, de még a Bosznia-Hercegovinában élő kislétszámú magyarok képviseletét is.
Nálunk a 90-es évek elején jártak Dunaszerdahelyen és környékén. Azóta a hazai résztvevők megfogyatkoztak (míg más országból legalább ketten jelen vannak), s a Felvidékről jómagam maradtam a csapattal.
Ebben az évben a LIMES-ANAVUM és a Csemadok Nánai Alapszervezete nevében pályáztam, és vállaltam a vendégfogadást nagy örömmel.
A kétnapos programban a 15 résztvevő az Alsó-Garam mente, majd a második napon a Duna mente legértékesebb nevezetességeit tekintette meg Komáromig. Búcsra érkezésük alkalmával Szobi Eszter bemutatta a Felvidéki Népviseletes Babák Múzeumát és a község további nevezetességeit.
A második napon Párkányban, a múzeumban Juhász Gyula ismertette a kisváros történetét, majd az esztergomi Bazilika látványának megcsodálása után a Sobieski-szobrot is megnézték.
Bényben Koczka Gyula jóvoltából a történelmi és szakrális kéttornyú templomban, majd a Rotundában gyönyörködhettek a csoport tagjai.
Oroszkán Közép-Európa legnagyobb magángyűjteménye, a Hadi Múzeum ragadta meg őket, melyet a múzeum létrehozója, Zsákovics László mutatott be. A kiállítás anyagát főleg második világháborús tárgyi eszközök, fotók, dokumentumok, az e tájon zajlott háborús események maradványai képezik.
Oroszkán az ipolyszakállosi mézüzem igazgatója, Németh Árpád fogadta a csapatot, ahol a termeléssel való ismerkedés, illetve a méztermék-vásárlás után megkóstolhatták a mézbort és a juhtúrós galuskát is. Kisgyarmaton a Csemadok-tagok jóvoltából (Mészáros Júlia és társai) népviseletbe öltöztetett menyasszony köszöntötte a vendégeket, majd réteskóstolóval lepték meg őket.
Nánán szintén vendéglátással és szerény ajándékkal köszöntötte őket Molnár Dezső polgármester a Csemadok-alapszervezet tagjainak kíséretében.
Másnap Komárom nevezetességeit mutatta be Litomericzky Nándor építész, egyebek mellett a mindenki számára felejthetetlen élményt nyújtó Európa-udvart is.
Az izsai római kori múzeumot Tóth Kurucz Mária vezetésével tekintették meg. Majd a faluhoz közel lévő Bokros tanyán eltöltött idő is maradandó élményeik közé sorolódott. A meglepetésként bemutatkozó izsai Búzavirág folklórcsoport műsora, valamint Sámson Gizellának, a csoport vezetőjének szívbe markoló népdalösszeállítása, versei könnyeket csaltak az egy családdá összekovácsolódott magyarok szemébe. A muzslai Zalaba-pincében eltöltött este remek ráadás volt a kétnapos program hangulatához.
Az esti beszélgetésen a résztvevők elmondták, első ízben jártak a Felvidéken, ahonnan valamennyien felejthetetlen élményekkel gazdagodva térnek haza. Az együvé tartozás érzése mindannyiukban tovább erősödött, s többen már most felajánlották a jövő évi találkozás megszervezését.
