Merész és nagyszerű vállalkozás volt a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága részéről, hogy az Epoché 2016 szlovák zenei fesztivál keretében egy estét a szlovákiai magyar kórusmuzsikának szenteltek.
November 5-én este, a Szlovák Rádió nagy koncerttermében Pozsonyhoz köthető három szlovákiai magyar zenészre emlékeztek egy ünnepi kórushangversennyel: a 120 éve született Németh-Šamorínsky Istvánra, a 110 éve született Rajter Lajosra és a 30 éve elhunyt Szíjjártó Jenőre.
Az Epoché 2016 egy hétig tartó szlovák komolyzenei fesztivál, amelynek keretében 2016. november 3-11. között 30 koncerten, 100 zeneszerzőtől 250 zeneművet mutat be 100 előadóművész, együttes. Az esemény szervezője a pozsonyi zenei központ (Hudobné centrum), és mint megtudtuk, tíz év kihagyás után idén abból az alkalomból szervezték meg a nagyszabású fesztivált, hogy 2016-ot a szlovák zene évének hirdették.
A fesztivál egyik eseménye a felvidéki magyarok ünnepi estje lett, hiszen a szlovákiai zenei élet három nagyszerű zenészét ünnepelhettük, akik Csehszlovákiában, a huszadik század nehéz évtizedeiben alkottak.
Az osztatlan közönségsiker a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága néhány lelkes tagjának az érdeme, akik a szlovákiai magyar kórusmuzsika szerelmesei, mint Kazán József, Szalay Szilvia, Nagy Ilona. És a névsor bizonyára hosszan folytatható lenne, hiszen ahhoz, hogy három kórus, egy kamarazenekar és néptáncosok összehangolt, hangzásban, látványban és a dramaturgia tekintetében is kifogástalan hangversennyel örvendeztessék meg a közönséget, sokak összefogására volt szükség.
A koncerten a komáromi Schola Mariana Nagyok Kórusa, a Concordia Vegyeskar és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa, a Komáromi Kamarazenekar és a Nagykéri Mórinca Néptánccsoport lépett fel, velük együtt több neves karmester és szólista, énekes, orgonaművész, zongorista tette változatossá a műsort.
Ki kell emelni a legfiatalabb karvezetőt, Szíjjártó Albertinát, aki a nagyapja, Szíjjártó Jenő gyűjtőmunkájának talán legismertebb kórusművét vezényelve mutatkozott be. A nyitra-vidéki Szent István dalok, a „Magos a rutafa” kórusmű a Concordia előadásában szólalt meg, és a vastaps a tehetséges unokának, az áldott emlékű nagyapának és a nagyszerű kórusnak egyszerre szólt.
A szervezők körültekintően előkészített magyar műsorfüzetet adtak a hallgatóság kezébe, amelyben a kórusművek mellett a szerzők és a fellépő művészek, művészeti csoportok bemutatása is helyet kapott. Ha valaki végigolvassa, nem hiszi el, hogy mindössze másfél óráig tartott, ami megint csak az összeszokott szereplők, műsorszervezők dinamizmusát dícséri.
A gyermekkórus Németh-Šamorínsky Istvántól egy 1943-ban írt rövid misét énekelt és Szíjjártó Jenő gyűjtéséből három zsérei népdalt. A Concordia Vegyeskar műsora is tartalmazott egy zenei különlegességet: Rajter Lajos Ünnepi éneke 1930-ban íródott egy XVI. századi diósgyőri ének szövegére. Végül Gyurcsó István Nyugtalan ének című versét adta elő a komáromi kórus, amelyet Németh-Šamorínsky István 1967-ben zenésített meg.
Igényes, élvezetes volt a pedagógus kórus szereplése is, Józsa Mónika mellett Stauróczky Balázs karvezető is bemutatkozott, orgonán Ternóczky István működött közre, zongorán Kisjakab József. Elhangzott többek közt Gyurcsó István és Szíjjártó Jenő szerzeménye, az anyanyelvünk dicséretét hirdető: Az anyai szó c. kórusmű.
A pedagógusok kórusából és a Concordiából a férfikarok közös előadásában, a Komáromi Kamarazenekar kíséretével, Rajter Lajos Négy katonadala is nagy sikert aratott.
Végül mindhárom kórus, a kamarazenekar, kiegészülve a nagykéri néptáncosokkal Szíjjártó Jenő „Zoborvidéki lakodalmasát” adták elő. Medveczky Balázs vezényelt, Híves Mária, Vankó Katalin, Pfeiferlik Lajos és Pfeiferlik Tamás szólót énekelt.
Biztosak lehetünk, hogy a fesztivál egyik legrangosabb zenei eseménye volt a szlovákiai magyar kórusmuzsika színe-javát felsorakoztató hangverseny. Köszönet a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának.
