(Fotó: http://nemzetnapszamosa.cafeblog.hu)

Először is szeretném leszögezni, hogy nincs a hátam mögött több évtizedes pedagógusi pályafutás, sőt, még szerkesztőként sem jártam be a szlovákiai magyar iskolákat – így aztán nyilvánvaló, hogy nem lehet túl nagy rálátásom a problémára. Ami mégis arra késztetett, hogy az ügyben laikusként is megszólaljak, az a tény, hogy én is az oktatást tartom megmaradásunk kulcsának.

Bizony, mi itt a végeken úgy vagyunk a magyar oktatás ügyével, mint az anyaországiak a magyar focival: mindenkinek van róla véleménye. Aztán az okos szakértők elmagyarázzák, hogy miért lehetetlenség az, amit a szegény, csacska szurkoló vár, hogy a magyar csapatok is úgy játszanak, mint amit hétről hétre a Bajnokok Ligájában látunk.
Azonban félre a tréfával, tényleg nem akarok pikírt lenni ebben a témában, annál ugyanis sokkal súlyosabb a helyzet.

Azt talán senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy annak, aki eleve hátrányos helyzetből indul, kétszer annyit kell teljesítenie, mint a kedvező feltételekkel rendelkezőnek, hogy ugyanazt az elismerést megkapja. Márpedig felesleges is bizonygatni, hogy Szlovákiában a magyar iskola indul hátrányos helyzetből. Egyszerűen azért, mert ebben az országban nem a magyar az államnyelv, és sok szülő úgy gondolja, hogy gyermeke jövőjét pusztán azzal is biztosíthatja, ha államnyelven taníttatja. Ez természetesen több okból sem igaz és nekünk minden lehetséges fórumon el is kell ezt mondanunk!

A magyar iskola ezért nem lehet sem olyan rossz, sem olyan jó, mint a szlovák iskola, hanem csakis jobb lehet annál, mert különben csak legyintenek rá és leírják.

Ezen a portálon olvastam a közelmúltban egy cikket, melyet egy szakember írt, aki egy új oktatási módszert próbál elterjeszteni a magyar iskolákban. A módszer lényege az, hogy a gyerekek kreativitására épít. A szakember leírta a tapasztalatait, hogy az előadásain mindig nagy számban vesznek részt érdeklődő pedagógusok, akik utána lelkesednek is a módszerért, de aztán mégsem alkalmazzák. Az ugyanis külön felkészülést igényel a pedagógusoktól is, amit ők már nem vállalnak.

Már csak ezért is érdemes lenne jobban megfizetni a pedagógusok munkáját, hogy ne azon törjék a fejüket, miféle mellékessel egészítsék ki a fizetésüket, hanem minden idejüket és energiájukat a rájuk bízott gyermekek okítására fordítsák.