Számomra november 13-án, szerdán kezdődött el a 2016/17-es somorjai színházi évad, mert októberben sajnos nem lehettem ott a komáromiak vendégjátékán.
Annál nagyobb izgalommal vártam tehát a kassaiak, Carlo Goldoni Mirandolina, te drága című vígjátékának az előadását, Mikó István zenéjével és rendezésében, Ferkai Tamás verseivel. Kellemes meglepetés volt, hogy a kezdés előtt a VMK színháztermét szinte az utolsó helyig megtöltötte a közönség.
Az előadás kissé döcögősen indult, amelyben közrejátszhatott az a technikai baki is, hogy a lejátszó, amely a zenét szolgáltatta, nem indult – és így az előadást kétszer kellett elkezdeni. Ez aztán annyira megzavarta a színészeket, hogy az első felvonás alatt végig nem tudták felvenni az előadás ritmusát.
A szünet azonban mindenkinek jót tett, és a második felvonás már az önfeledt szórakozásé volt. Ebben Bocsárszky Attila vitte a prímet, Ripafratta lovag szerepében alakította a nőgyűlölőt, aki Mirandolina, a szép fogadósnő praktikái következtében vedlik át hősszerelmessé. Szpisák Gyula, a lovag szolgájának a szerepében méltó partnere volt. Az előadásnak azok voltak a legsikerültebb pillanatai, mikor ők ketten voltak a színpadon.
A néző pedig jóleső érzéssel újfent megállapíthatta, hogy a szervezők bátran alapozhatnak a szlovákiai magyar színművészetre. Nem kell ide Magyarországról bulvárt importálni, mikor hazaiból is megoldható legalább olyan színvonalon (csak zárójelben kérdezzük meg a VMK munkatársait, hogy a somorjai közönség mikor láthatja a dunaszerdahelyi Rivalda színházat, amelyet már több helyről hallottunk dicsérni…).
Végezetül pedig, összegezve ezt a kellemes estét, azzal a jó érzéssel térhettünk haza, hogy ismét egy tartalmas élménnyel lettünk gazdagabbak!
