(Fotó: Zilizi Kristóf)

Szent András havának 19. napján ünnepli a magyar egyház Árpád-házi Szent Erzsébetet, aki csupán 24 évig élt, de ez alatt a rövid idő alatt példájával, tetteivel, cselekedeteivel annyi sokat és oly nemeset tett, hogy ennyit másnak nyolcvan évig is nehéz volna tennie. Így mutatta be nagy nemzeti szentünket Bodó Zoltán, a mosonmagyaróvári Szent Gotthárd-templom plébánosa, a csallóközi Somorja szülötte, aki főcelebránsa és egyúttal ünnepi szónoka is volt a szombaton megrendezett Szent Erzsébet-ünnepélynek.

Ezúttal is a pozsony-óvárosi, Pozsonyhoz is köthető, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit hűségesen gyakorló szentünk nevét viselő, Kék templomként is ismert, szecessziós stílusban épült templomban vette kezdetét este fél hattól az ünnepi est.
Koncelebráltak: Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyarok lelkipásztora, az egyházmegye ifjúsági pasztorációjának koordinátora, továbbá Vadkerti József pozsonypüspöki esperesplébános.

A mise hangulatát emelte a gútori templomi kórus és a pozsonyi ferences templom mellett működő egyházi vegyeskórus Duka-Zólyomi Emese vezényletével.

Az asszisztencióban a pozsonyi szeminárium magyar papnövendékei működtek közre. Ők ugyanezen a napon Nagyszombatban is szolgálatot teljesítettek a Novéna-búcsún.

Az olvasmányt Medveczky György, a szentleckét pedig Kulcsár Éva olvasta. A zsoltárt Varga Anita pozsonyi egyetemista énekelte, orgonán kísért Pogány Lajos gútori kántor.
Az evangéliumot Molnár Tamás atyától hallhattuk, szentbeszédet Bodó Zoltán magyaróvári plébános mondott, melyben igyekezett fontosabb epizódokat kiemelni ünnepelt szentünk életéből, aki titokban ételt hordott kosarában a szegényeknek, nyomorékokat, elhagyatottakat segített, biztatta őket, lelket, hitet, reményt öntött beléjük. Igazi példakép a mai ember számára az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásában is.

A hívek könyörgése egyedi volt, külön erre az alkalomra íródott. Újdonság volt benne a tavalyihoz képest az, hogy mind a kilencet a ferences templomba, illetve Pozsony további templomaiba magyar misékre járó, éppen ezen ünnepelt szentünk nevét viselő hölgy olvasta. A könyörgésekben közreműködött Erzsébeteken kívül a jelenlévők közül további nyolcan kaptak még áldásadás előtt szimbolikusan egy-egy szál rózsát Zoltán atyától Tamás atya ötlete nyomán.

A mise végén Molnár Tamás atya megköszönte Bodó Zoltánnak, hogy eljött közénk és bemutatta a legszentebb áldozatot. Zoltán atya pedig örömmel vette tudomásul, hogy milyen szép számban összejöttek a helybéli és távolabbi egyházközségekből érkezett hívek.
Az ünnepélyes kivonulás után a ferences templom mellett működő pozsonyi magyar harmadrendi közösség tagjai – mely közösség ugyancsak Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viseli – Szent Erzsébethez hasonlóan kosaraikból szimbolikusan minden hívőt pogácsával, illetőleg süteménnyel kínáltak meg.

A szerző felvételei:

Az áldozati adományokat hozzák az oltárra, bal oldalon Nógell Sanyi bácsi, a közösségünk legidősebb ministránsa.JPGBodó Zoltán atya minden Erzsébetnek gratulál és egy szál piros rózsát nyújt át.JPGGyülekeznek a hívek a Kék templomban, negyed hatkor már csaknem megteltek a padok.JPGKezdődik a szentmise, középen az est vendég-lelkiatyja.JPGNagy Erzsébet olvasott föl a hívek könyörgése keretében, mögötte Pammer Tamás Somorjáról.JPGTömjénezés Krisztus keresztje és az oltár előtt, balról Vadkerti József, Bodó Zoltán és Molnár Tamás lelkiatyák.JPGÁldásra készülve, jobbra Vician Tamás pozsonyi egyetemista, ministráns.JPG