Ha az Ipoly folyását Balassagyarmatnál elhagyjuk, s északkelet felé barangolunk a nógrádi tájakon, a Kürtös-völgyébe érünk. A Cserhát és a Korponai-hegyvonulat közé szorult dimbes-dombos vidék nagyobb települése Zsély község. Egyes kiadványok szerint a falu neve 1327-ben bukkan fel először Zel vagy Zeeli alakban, ám van ennél régebbi okiratos említés is.
A Balassa család levéltára 1193-1526 című kiadványban is közlik például azt az 1290-es okiratot, melyben ugyancsak előfordul a helység neve. Az oklevélben az esztergomi káptalan bizonyítja, hogy Mikó fia Péter özvegye, Erzsébet és lányai Seel és Dorcsány nevű birtokaikat átadták Byter ispánnak (DL 65720).
Nos, Zsély és Dorcsány a mai napig úgy él a köztudatban is, mint két szorosan összefonódott „társközség“. Az utóbbi Zsélytől keletre, az Istenhegy fölött települt; talán uradalmi major, uradalmi szék lehetett egykor. A török idők alatt viszont a zsélyiek átköltöztek ide, lévén ez védettebb hely, s itt állt az első, András és Benedek remeték nevére szentelt templom is, mely körül valószínűleg temető is lehetett. Egy idő után azonban az itteniek valamennyien visszaköltöztek a Kürtös jobb partjára, s Dorcsány elnéptelenedett.
Nógrád eme szögletének történelme azonban jóval régebbi az említetteknél. Az Óvár dűlő környékén talán már a kőkorszakbeli népek is megtelepedtek, amit az itt felbukkant kőeszközök is bizonyítanak. Az Istenhegy szakrális jellegre utalhat, s felbukkantak itt a kelták, a szarmaták s a szkíták is.
Zsély neve azonban a Fingó-völgyben feltárt leletek révén került be a régészeti irodalomba, s vált széles körben ismertté. A hatalmas avartemető feltárása elsősorban Böhm József hajdani zsélyi lakosnak köszönhető. Az amatőr kutató hívta fel ugyanis a helyre az akkor Besztercebányán tevékenykedett Balassa Géza, majd pedig a Nyitrai Régészeti Intézet munkatársainak figyelmét. 1962 és 1968 közt 850 sírt tártak itt fel, s mintegy tízezer lelet került elő: arany- és ezüstfüggők, karperecek, edények, szobrok és egyebek. A következtetések szerint a zsélyi avartelepülés valamiféle határvédő központ lehetett.
A mai Nagytemető vagy köztemető a régi falumagtól nyugatra, a településen kívül létesült. Most már azonban szinte minden oldalról körülölelik a beépített területek. A régebbi rész a hajdani községhez közelebb eső szelete a szakrális helynek: a sírok itt nyugat-keleti tájolásúak, a holtakat arccal a felkelő nap felé fordították. Az újabb részben észak-déli tájolású sírhelyeket láthatunk. A temető déli részén, a halottasház közelében, az egyetlen családi kripta mellett alakították ki az urnás temetkezési helyet, előtte egy oszlopon látható Mária-szoborral. Van a falunak egy másik temetője is, az evangélikus, de erről külön fejezetben ejtünk szót.
Az INRI-feliratos központi temetőkereszt ma egy kétlépcsős díszes oszlopon áll. Sárgás színűre festett, talán homokkőből készült, Fereno János losonci kőfaragó munkája. Vaskorpuszán Jézus arca kissé jobbra fordítva, az ég felé tekint. Kezei az egyenes szárvégű kereszten szinte az egész szárvégeket betöltik. Dedikációján ez áll: „Isten dicsőségére/ és a megholtainkért/ 1928“.
A temető legtöbb sírjele műkőből, homokkőből, márványból készült, de látni még néhány kovácsolt- és öntöttvas keresztet is. Nagyon sok sírjelen az elhunytak fényképei láthatók, gravírozott kép csak kevés akad. Mellékletként keresztalakzatokkal, vas- vagy porcelánkorpuszokkal, Krisztus- vagy Mária-fejjel, angyalszobrocskákkal találkozhatunk. Néhány egyéb szimbólum is felbukkan, például szomorúfűz, négylevelű lóhere, kehely, evangéliumos könyv. Sírversek szintén előfordulnak.
A zsélyi temetőben több jeles személyiség, egykor ismert nemesember sírja is látható. Itt pihen a falu híres fia, Zs. Nagy Lajos költő és pózaíró is, a felvidéki magyar irodalom kiemelkedő egyénisége, a humor, a szatíra és a groteszk kiváló mestere, Zsély község díszpolgára. Korán elhunyt öccse mellé temették őt 2005-ben.
A Kürtös című regionális lapban írták halálának ötödik évfordulóján az alábbiakat: „Bár öröklétében türelmesen, még mindig szerényen várja, hogy írótársai, tisztelői, barátai, akik temetésén nagy szavakkal emlékeztek róla, méltóbb emlékhelyet állítsanak neki dőledező fakeresztjénél”. (2011/10) Azóta a helybeli Victoria Kultúregyesület – Böhm András kezdeményezésére – egy új, kis vastáblával megjelölt fakeresztet állított a költőnek, hogy így legalább a nyughelyet megtalálhassák a zarándokok.
2016-ban kapott Zs. Nagy Lajos méltó síremléket. Ennek kezdeményezője ugyancsak Böhm András, illetve a költőről elnevezett Polgári Társaság, az MKP helyi csoportja s a Viktória Kultúregyesület volt. Többen támogatták a kezdeményezést, köztük Csáky Pál író, képviselő is. A műkővel fedett síron egy könyv alakú emléktábla látható, rajta az alábbi szöveggel, azaz Zs. Nagy-verssel: „ Író és költő/ Zs. Nagy/ Lajos/ 1935–2005// Itt sem nyugszik/ ez a Zsélyi,/ csak a másvilágát éli./ Nem lett biz/ por a porban:/ megedződött/ búban, borban“.
A Böhm család temetkezési helye felett egy nyerskőből emelt fal látható, azon szürkésfekete márványtábla. Itt nyugszik Böhm József (1906-1990), a zsélyi Viktória Kultúr- és a helyi sportegyesület, valamint a színjátszókör alapítója; önkéntes régész, természetvédő. Ő volt a zsélyi avarsírok feltárásának elindítója, s gazdag néprajzi-régészeti gyűjteményével lerakta a mai falumúzeum alapjait.
E temetőben van a falu egyik papszülöttének sírja is. A fekete márvány, fényképpel ellátott, kehellyel, evangéliumos könyvvel és keresztalakzattal díszített sírjelen ez olvasható: KISSIMON JÓZSEF/ esperes-plébános/ 1913-1977/ Míg éltél, szerettünk,/ Míg élünk, nem felejtünk/ Nyugodjál békében/ Jézus Szent nevében“.
A zsélyi temetőben találjuk az egykori Galgóczy család kovácsolt vaskerítéssel körülvett családi sírkertjét. A családfő hajdan a híres Zichy-uradalom felügyelője volt. Sírkertjükben magas, keresztalakzattal és szomorúfüzes díszítéssel ellátott, szürkés-fekete márvány- és műkőobeliszkeket láthatunk. Az egyiken például ez olvasható: „ Itt nyugszik/ GALGÓCZY BÉLÁNÉ/ TÓTSÓKY/ SOÓKY REGINA/ született 1838. szept. 6./ megh. 1912. január 6-án/ Áldás és béke poraira/ Emlékül szeretettel/ hálás gyermekei“. A családfő sírjelén ez a szöveg áll: „Itt nyugszik/ GALGÓCZY BÉLA/ nyug. sen./ uradalmi felügyelő/ szül. 1833. ápr. 6-án/ meghalt 1906. decz. 26-án/ áldás és béke poraira“.
Díszes homokkő sírjel áll egy hajdani nemes hölgy sírja felett. Tetején egy koporsóalakzat látható, a fehér márványtáblán pedig ez a sírfelirat olvasható: „ BÓDI ANNA/ előbb/ RADNAY GÁSPÁRnak/ utóbb/ VÁRHALMY FERENCnek/ özvegye/ meghalt 1870. január 1-én/ élete 77-ik évében/ Áldás poraira/ a jó anyának“.
A csecsemőkorban vagy fiatalon elhunyt zsélyiek síremlékén gyakran fényképet láthatunk, sírverset olvashatunk. Keresztnevüket becéző alakban vésték a sírjelre. Egy ilyen téglalap alakú, műkőből készült emléken fényképet, mellette pedig egy egészalakos, imádkozó angyalszobrot találunk. Feliratán ez olvasható: „Itt nyugszik/ MONGOL BÉLUSKA/ 1938-1945/ Aludjál édesen“.
Egy másik gyereksír mellett is ott a porcelán angyalszobor, a sírjelen pedig eme felirat áll: „Itt nyugszik/ PÉTER ÁGIKA/ 1948. VI. 26./ 1950. XI. 24./ Felejthetetlen Ágikánknak/ Tiéd a nyugalom/ miénk a fájdalom,/ Aludj édesen“.
Egy fiatal gyermek tört téglalap alakzatú, kereszttel díszített sírjelén ez a szlovák szöveg látható: „Tu spí sladko (Itt alszik édesen)/ KÁDER JANČIKA/ 1962-1965/ Tvoj život bol krátky (A te életed rövid volt)/ naša spomienka je večná (A mi emlékünk örök)“.
Egy csecsemőként elhunyt újszülött hamvai az urnás részbe kerültek. A kereszttel díszített, urnaüreg előtti márvány táblán ez olvasható: JAKUBKO/ KARLOVSKÝ/ 19. 11. 2012 – 11. 1 2013/ Spínkaj sladko“. A tábla előtt különféle alakzatú angyalszobrocskák láthatók.
A még rövidebb ideig élt másik újszülött műkőből emelt síremlékén az alábbiak olvashatók: „Itt nyugszik I.B./ CSERVENÁK LACIKA/ élt l napot/ + 1950. VIII. 31./ Aludj édesen“.
Zs. Nagy Lajos költő öccse tragikus körülmények közt halt meg 16 éves korában. Az ő fényképes sírjelének márvány táblájára ezt írták: “Itt nyugszik/ NAGY TIBOR/ élt 16 évet/ 1941-1957/ A sír tizenhat évedet/ lezárta, mint ajtókat/ a kulcsa-tört lakat./ Meghaltál, de emléked/ szívünkben visszasírja/ minden pillanat…“.
Sírvers került a fiatalon elhunyt férj sírkövére is, mely így hangzik: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ felejthetetlen/ drága uram/ KISKOVÁCS ISTVÁN/ élt 28 évet/ Ne sírjatok,/ hiszen boldog vagyok/ az éj sötétjében/ mindig rátok gondolok/ ha bánat és kín epeszt/váratlan kimúlás emészt/ kíméljétek magatokat testvéreimért/ Szeretettel állíttatták jó szülei/ Nyugodjon békében“.
Egy szintén fiatalon elhunyt ifjú fényképes műkő sírjelén meg ezt olvassuk: PAHOLIK GÁBOR/ 1954-1978/ Szívünknek bánatot/ csak egyszer okoztál/ mikor ifjú életed/ letörte a halál/ Nyugodjál békében!“
A házastársakat itt általában egymás mellé temették az újabb évtizedekben. A temető régebbi felében áll még néhány szép vaskereszt is, melyek közt láthatunk egyenes, kihegyezett és háromkaréjos szárvégűt. MOLNÁR FERENCNÉ nyughelye felett egy szép kivitelezésű öntött vaskereszt áll. A temető sírfeliratai egyébként élő tanúi a falu régebbi névanyagának, nemzetiségi összetételének. Megtudhatjuk, hogy Zsélyben egykor gyakori vezetéknevek voltak az olyanok, mint a György, a Bányay, a Kissimony. a Kissimonyi, a Makó, a Kajtor, a Sulyan stb. Ma már több szlovák nevet, illetve szlovák feliratozású síremléket is találunk itt.
