A parlament szinte valamennyi választási időszakában terítékre kerül, az 1998-ban kihirdetett mečiari amnesztiák mégis mindmáig érvényesek. Valóban eltörölhetetlenek lennének, vagy csak a politikai akarat hiányzik az eltörlésükhöz?
Most nyolcadik alkalommal tűzte megint a parlament napirendjére a szóban forgó amnesztiák eltörlését, ezúttal 53 képviselő terjesztette elő a javaslatot, Ján Budajjal (OĽaNO-NOVA) az élen. Ahhoz azonban, hogy a javaslat keresztülmenjen a törvényhozáson, alkotmányos többségre van szükség, azaz 90 támogató képviselői szavazatra, ami a koalíciós Smer-SD és SNS képviselőinek jelenlegi hozzáállása mellett valószínűtlen. Ezen az sem változtat, hogy a Most-Híd néhány képviselője támogatásáról biztosította a törvénymódosító indítványt.
Így aztán feltételezhető, hogy a Mečiar-amnesztiák eltörlésére tett nyolcadik kísérlet is – hasonlóan, mint a többi – sikertelen marad.
Egyfajta szépségtapasznak szánják azt a nyilatkozatot, amelyet a témával kapcsolatban e héten hagyott jóvá a kormány, és hamarosan a parlament is megtárgyalja. A nyilatkozat tartalma szerint az, hogy ifjabb Michal Kováč 1995 augusztusában történt külföldre hurcolására nem derült fény és nem büntették meg az elkövetőket, nyugtalanítja a társadalmat. Az amnesztiák állítólag rontják Szlovákia jó hírnevét, és a parlamentnek el kellene ítélnie azokat. A nyilatkozat azonban nem számol az eltörlésükkel. Robert Fico (Smer-SD) kormányfő szerint ugyanis az lehetetlen.
„Az amnesztiák eltörölhetetlenek. Ezt mindenki tudja, akinek alapfokú jogi műveltsége van”
– indokolta álláspontját a kormányfő.
Az Aktualne.sk hírportál szerint azonban ez esetben valószínűleg nem az „alapvető jogi műveltségről van szó”. Vannak ugyanis elismert alkotmányjogászok, akik teljesen ellenkező módon vélekednek a kérdésről, mint a kormányfő, s a nézetüket tényekkel is alá tudják támasztani.
Övön aluli ütés az államnak
Ján Drgonec alkotmányjogász szerint meglepő, hogy bár Szlovákia nemrégiben fogadta el azt a nemzetközi kötelezettséget, miszerint intézkedéseket hoz az amnesztiákkal való visszaélések ellen, ám a gyakorlatban semmit sem tesz ezért.
„Az előterjesztett nyilatkozatot biztosan nem lehet a szóban forgó kötelezettség teljesítéseként értékelni” – fogalmazott Drgonec a hírportálnak, egyúttal Robert Fico erre vonatkozó kijelentéseit is megkérdőjelezte.
„Biztos, hogy nem érvényes, amit Fico állít, hogy az amnesztiák eltörölhetetlenek” –
jelentette ki a jogász, aki hét éven keresztül volt az Alkotmánybíróság bírája.
Véleménye szerint, ha a kormányfő utánanézne az Európai Emberi Jogi Bíróság döntésének a Lexa kontra Szlovákia ügyben, találna ott legalább két döntést Dél-Amerikából, amelyek hasonló esetekben eltörölték az amnesztiákat. „Vagyis eltörölhetők, csak jóakarat kell annak a megvizsgálásához, hogy van-e ok az eltörlésükre” – jelentette ki Drgonec, aki szerint Fico kijelentése a mečiari amnesztiák eltörléséről „övön alul ütés az államnak”.
Hasonlóképpen elutasítja a szakember azokat a találgatásokat is, miszerint amennyiben a parlament eltörölné a Mečiar-amnesztiákat, az precedenst jelenthetne a jövőben, amikor is a politikusok ugyanígy más amnesztiákat is eltörölhetnének, ami megrengetné jogrendszerünk hitelességét.
„Ez értelmetlenség. Csak a Szlovák Titkosszolgálat volt vezetésének „rossz” precedens ez, akik nyakig benne vannak a dologban” – állítja Drgonec.
Erkölcsi és jogi gödör
Az 53 képviselő egyike, akik aláírták az amnesztiák eltörlésére vonatkozó legújabb javaslatot, Peter Kresák ismert alkotmányjogász (a Most-Híd jelöltje), aki a múltban a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság Alkotmánybíróságának bírája volt, és részt vett a cseh-szlovák és szlovák alkotmány előkészítésében is. Drgonechez hasonlóan neki is meggyőződése, hogy az amnesztiák eltörölhetők. „Én amellett vagyok, hogy ez megtörténjen” – mondta –, és minden tőlem telhetőt meg is teszek azért, hogy minél több szavazat összegyűljön az eltörlésükre, de hogy sikerül-e, azt nem tudom” – fűzte hozzá Kresák.
Fico oldalán, aki azt állítja, hogy a mečiari amnesztiák erkölcsi gödröt jelentettek, az eltörlésük viszont jogi gödröt jelentene, áll az ismert alkotmányjogász Eduard Bárány, akiről viszont tudni kell, hogy a kormányfő tanácsadója.
„Ha eltörölnék az amnesztiát, az úgymond csapda lenne annak a személynek, akinek először azt mondtuk, hogy a bűntett már nem bűntett, ő évekig ebben a hiszemben élt, most meg azt mondjuk, hogy az, amit tett mégis nagyon súlyos tett volt, és mégiscsak megbüntetjük” – jelentette ki a Pravda napilapnak Bárány.
Politikáról van itt szó, nem az alkotmányról
Az alkotmányjoggal foglalkozó Peter Kubina ügyvéd szerint – aki terjedelmes elemzést tett közzé a Meciaroveamnestie.sk című portálon arra vonatkozóan, miért kellene eltörölni azokat – a fő probléma az, hogy a kérdésről az Alkotmánybíróság helyett a politikusok döntenek. Az állítás, miszerint az Alkotmánybíróság egyszer már döntött, nem állja meg a helyét. Az Alkotmánybíróság ugyanis arról döntött, hogy az amnesztiákat nem törölheti el az államfő.
Ezzel a döntésével arra reagált, hogy az akkori kormányfő, Mikuláš Dzurinda 1998 decemberében megbízott köztársasági elnökként megpróbálta eltörölni a Mečiar-amnesztiákat. Az Alkotmánybíróság ezt nem ismerte el, ám az amnesztiák parlament általi eltörlésével, amely egy alkotmánytörvény elfogadásával megtehetné ezt, egyáltalán nem foglalkozott.
Kubina szerint különös, hogy a képviselők azzal indokolják, miért nem akarnak a mečiari amnesztiák eltörlése mellett szavazni, hogy az alkotmányellenes lenne, mivel nincs közben mire támaszkodniuk. „Azt, hogy alkotmányellenes-e, az Alkotmánybíróságnak kellene megítélnie, nem pedig a parlamentnek, amely politikai szerv. A képviselőknek azt kellene lehetővé tenniük, hogy az Alkotmánybíróság véleményt fűzhessen ehhez” – magyarázta Kubina az Aktualne.sk-nak.
Mint mondta, egyéb ügyekben a parlament nem ennyire következetes – jóváhagyta például azt is, ami ellenkezett az Alkotmánnyal. „Akkor a képviselőknek nem voltak korlátjaik, most meg hirtelen vannak. Ez csak tiszta politika” – fűzte hozzá.
Dél-Amerikában sikerült
Vladimír Mečiar egykori kormányfő azután hirdetett közkegyelmet, hogy 1998 márciusában lejárt Michal Kováč akkori köztársasági elnök hivatali ideje, s átmenetileg ő lett a megbízott államfő. 1998 márciusában és júniusában hirdetett amnesztiát, amelyekben egyebek mellett elrendelte, hogy ne kezdjék meg, illetőleg amennyiben megkezdték, akkor állítsák le az ifjabb Michal Kováč külföldre hurcolásával összefüggésben elkövetett tettek (pl. a Remiáš-gyilkosság) ügyében a büntetőeljárást. A gyakorlatban ez lehetetlenné tette az ügy teljes feltárását, amelybe egyébként a Szlovák Titkosszolgálat is belekeveredett Ivan Lexával az élen, illetve a bűnelkövetők megbüntetését.
A Drgonec által említett dél-amerikai ügyek viszont azt bizonyítják, hogy az ilyen vitatott amnesztia is eltörölhető, és egyáltalán nem ellenkezik ez az emberi jogokkal.
Nagyon hasonló esetről volt szó ott is, amikor a katonai junta, amelynek egy csomó, a diktatúra idején elkövetett bűncselekmény volt a számláján, az amnesztiákkal tulajdonképpen saját magát részesítette kegyelemben.
Amint azt az elemzésében Kubina leírta, ezeknek az „önamnesztiáknak” az eltörlésével az európaihoz hasonló amerikai emberjogi bíróság is foglalkozott, és 2001-ben elismerte az önamnesztiák eltörlésének lehetőségét. Hasonlóképpen járt el az argentin legfelső bíróság is hat évvel később, amikor elfogadta az államhatalom, azaz a junta volt képviselőinek elítélését és a büntetőeljárást ellenük az emberi jogokat sértő tetteikért, amelyekre közvetlenül a rendszer bukása után kihirdetett általános amnesztia vonatkozott.
További érvek a Mečiar-amnesztiák eltörlése mellett
Vitatott az is, hogy volt-e joga egyáltalán Mečiarnak az amnesztiák kihirdetésére. Erre ugyanis csak a köztársaságielnök-választáson törvényesen megválasztott államfőnek van joga. A megbízott (ideiglenes) államfő csak az állam biztonságos működéséhez szükséges mértékben gyakorolhatja a rábízott jogköröket. És az amnesztia kihirdetése nem tartozik ezek közé.
A mečiari amnesztiák esetében az államhatalom saját magát részesítette kegyelemben. Illetve azokat a cselekedeteket, amelyeket az államhatalom szervei (titkosszolgálat) követtek el. Elég egyértelmű összeférhetetlenség.
Jelenleg hasonló dolgokban már nem lehet közkegyelmet gyakorolni, most már csak úgy adhat az államfő közkegyelmet, ha elengedi vagy mérsékli a jogerős büntetést. 1998-ban azonban még lehetséges volt, hogy az államfő leállítsa a büntetőeljárást is, amit később az Alkotmány módosításával megszüntettek.
A mečiari amnesztiák sértik az ENSZ 1992-es nyilatkozatát is, amelyben az áll, hogy a személyi szabadságot korlátozó bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyekre nem vonatkozhat a közkegyelem.
Az az érv, hogy az amnesztiák a jogbiztonságot védik, ezért eltörölhetetlenek, ebben az esetben nem helytálló, mivel az elkövető jogbiztonságát védi, és figyelmen kívül hagyja az áldozatokat és a sértetteket.
A mečiari amnesztiák jogbiztonság helyett jogi bizonytalanságot hoztak, mivel olyan személyekre és tettekre vonatkoztak, akik esetében még nem zárult le a vizsgálat, illetve amelyek még nem voltak felderítve.
(Aktualne.sk, Pravda / Felvidék.ma)
