Zelei Miklós író, újságíró Zoltán újratemetve című színművét játssza a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, az ukrán névjegyzék szerinti hivatalos nevén a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház 2017. január 13-án, pénteken 19.00 órai kezdettel a Komáromi Jókai Színházban. A helyszín a kettézárt falu, Nagyszelmenc és Kisszelmenc. Az Olekszandr Bilozub díszletében és jelmezeiben előadott fekete humorban bővelkedő groteszk játékot Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója rendezte.
A Szovjetunió nyugati vasfüggönyének tövében járunk: a szovjet – csehszlovák, majd ugyanitt, de már ukrán – szlovák határon, a világhírre jutott kettézárt falu színpadi országhatárán. Szereplői: a rokonság az ikerfaluból, a távol-északi fölszabadult fogolytáborból és Amerikából, valamint szovjet határőrök és hivatalosságok.
Zelei Miklós dokumentumregénye, A kettézárt falu 2000-ben jelent meg, a következő évben érkezett a második kiadás, és amint megtudtuk, elkészült a kötet harmadik, bővített kiadása.
A Kortárs Kiadó farsangra jelenteti meg, és tartalmazza majd az előző kiadások óta eltelt időszak történéseit is, február végén lesz a könyvbemutató.
„Nagyszelmenc – Kisszelmenc ungvidéki ikerfalu nagyszelmenci részét már a XIV. században említik, Kisszelmenc a középkor második felében alakult faluvá, neve a mohácsi vész után tűnik fel. Az ikerfalu évszázadokon át egybeépülve, szerves egységként élte az életét, a trianoni békeszerződés után Csehszlovákiához került, 1938-44 között újra Magyarországhoz tartozott, ezután a szovjet – csehszlovák határral kettézárták. 1944. november 26-án – amikor a vidéken még folytak a harcok – Munkácson összeültették a Népbizottságok I. Kongresszusát, amely kényszerszavazással mondta ki „az ősi ukrán földek”, Kárpátalja és Szovjet-Ukrajna „újraegyesítését”. A határügyeket a 4. ukrán front politikai tisztjei intézték, gazdasági érvekkel, fenyegetéssel és csábítással vették rá a kisszelmenci bírót, hogy írásban kérje a falurész felvételét a Szovjetunióba: „Ha itt lesz a határ, a nagyszelmenci gazdák földje is a maguké lesz”. Ugyanakkor a nagyszelmenci bírót is hosszan agitálták, hogy írjon alá hasonló felvételi kérelmet, ő azonban erre nem volt hajlandó. Mire leváltották, és megfelelő személyt találtak volna a helyére, addigra a határkérdések lezárultak. A Szovjetunió széthullása és Csehszlovákia szétválása után Kisszelmenc jelenleg Ukrajnában, Nagyszelmenc Szlovákiában van” – írja a szerző.
Zelei Miklós, akit augusztus 20-a alkalmából a Kettézárt faluért, felvidéki és kárpátaljai tevékenységéért Külhoni Magyarságért Díjjal tüntetett ki Magyarország miniszterelnöke, az események 50. évfordulóján, 1994-ben kezdett Nagyszelmenc és Kisszelmenc ügyével foglalkozni. Portálunknak úgy nyilatkozott, nem gondolt arra, hogy az éppen az ötvenedik évfordulón történt; olvasta, hallotta, hogy van egy ilyen falu, és egyik barátjával elmentek megnézni.
„1994. szeptember harmadikán, kora délután álltunk meg a nagyszelmenci sorompónál, és helyben eldöntöttem, ezzel az üggyel foglalkozni szeretnék. Fogas sorompó volt, farkasfogaknak hívtuk; szemléletes képzavarral: az orosz medve farkasfogai” – emlékezett a 22 évvel ezelőtti eseményre az író, aki tevékenyen részt vállalt abban az emberi jogi küzdelemben, hogy az ikerfalu két része között határátkelő nyíljon.
„Nem egyedül kopogtattam ajtókon, ez végig egy szép csapatjáték volt, sokan dolgoztunk az ügy érdekében, az egyikük voltam” – jegyezte meg szerényen portálunknak Zelei Miklós, majd így folytatta – „Az ajtók könnyen megnyíltak, de amikor bejutottunk, egyáltalán nem volt könnyű dolgunk, sokáig húzódott ez a dolog. Fő problémám máig az, hogy ebben a történetben nekünk, hármasban, értve ez alatt az akkori Szlovákiát, az akkori Ukrajnát és az akkori Magyarországot, meg kellett volna tudnunk egyezni. Hogy ott van ez a kicsi falu, nincsenek alatta olajmezők, gyémántbányák, csupán a demokrácia aranya ragyoghatná be a történetet, nyissanak hát ott egy határt, akik ebben illetékesek. Nem lehetett továbbjutni. El kellett menni Washingtonig, az akkori meg a mostani világ egyes számú hatalmi centrumába, és csak ott lehetett elintézni. Ha felidézzük Bibót és a tanulmányát a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról, és azt, hogy fel kellett szállni a repülőgépre, és tizenvalahány órát utazni oda, ugyanannyit vissza, a repülőgépen a nagyszelmenci polgármesterrel, Tóth Lajossal, a kisszelmenci polgármesterrel, Illár Józseffel és velem; hogy azután Nagy Sándor, a washingtoni magyar lobbi kulcsembere fogadott bennünket, akkor ez a történet valami nagyon siralmas képet fest a mi állapotainkról. Hogy egy hatalmi központ nélkül nem jutottunk tovább magunkban egy ügyben” – tudatta Zelei Miklós.
A 2013. július 25-én bemutatott Zoltán újratemetve című tragigroteszk története szerint az elhunyt szovjet állampolgárságú magyart, Zoltán Zoltánovics Zoltán kiváló borjúgondozót végakaratának megfelelően családja a határ túloldalán, Csehszlovákiában lévő temetőben, néhai menyasszonya, Kapusi Júlia mellé szeretné eltemetni, aki abba pusztult bele, hogy vőlegényét a gulágra vitték. A temetési menet számára nem nyílik meg sem a vasfüggöny, sem a hivatalos határátkelő. A halottat a határvédelmi szervek letartóztatják (!), s a helyőrség udvarán temetik el. A rendszerváltáskor innen hantolja ki a család, hogy menyasszonya mellett újratemesse, ami ezúttal sem sikerül.
„Zsámbékon láttam az ősbemutatót, a próbákon nem vettem részt. Nagyon tetszett Vidnyánszky Attila rendezése. Három szálon fut az előadás. Van egyszer az általam írt szövegkönyv, azután amit Attila tett hozzá, és van egy népköltészeti szál, amit a színészek szőttek az előadásba, amely azóta is fejlődik tovább. Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója nagyszelmenci. Hazakerül az előadás, aminek nagyon örülök. Remélem, valamikor majd sikerül elvinni Nagyszelmencre is, nyáron, szabadtérre. 2017. január 13-án, pénteken, az előadás napján időben Komáromba érkezem majd. Délután találkozom egy beszélgetésen az érdeklődőkkel” – invitálja a közönséget Zelei Miklós író, újságíró.
A Zoltán újratemetve a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója.
