Az év legszebb ünnepén – legalább három napra – még a legelfoglaltabb emberek is megpihennek. Karácsony a családé, a rokonoké, a rég nem látott barátoké. Olyan embereket kérdeztünk arról, hogyan ünneplik a karácsonyt, akik egész évben keményen dolgoznak közösségünkért, felvidéki magyarságunk szellemi gyarapodásáért.
Menyhárt József, az MKP elnöke:
A karácsony nálunk több okból is különleges ünnep. Feleségem Éva, tehát szentestén névnapot is ülünk. Nagylányom pedig igazi karácsonyi ajándékként, december 25-én született, így karácsony első ünnepén szülinapot is tartunk.
Napközben a készülődés alatt néha előkerül a gitár és egyéb hangszerek: a muzsika, a közös éneklés hagyományos programnak számít nálunk. Szenteste csupán a szűk családdal, négyesben ünneplünk. Kicsik a gyerekek, így a vacsora előtt jön a várva várt ajándékbontás. Könyv mindig kerül a fa alá, így az új játékok kipróbálása után közös olvasás a program.
Elnökké választásom nemcsak a saját, de családom életében is nagy változást jelentett, abban bízom, sikerül néhány napra letennem a mindennapok terhét és csak rájuk figyelni.
Bauer Edit, volt parlamenti és európai parlamenti képviselő:
Rendkívül örülök, mert idén ismét együtt lesz a család. A szokás valóban sok évtizedes – a karácsonyi istentisztelet után a hagyományos rántott halas vacsora következik, mely után szól a csengő. S kinyílik az ajtó, amely évente csak egyszer van zárva – december 24-én nappal. Most már a második generáció próbál találni valamilyen hatékony módszert, hogy is lehetne bepillantást nyerni a zárt szobába, mindeddig kevés sikerrel. A fenyőfa fényeit a gyerekszemek csillogása sokszorosan meghaladja. Velük örülni, örülni az ő örömüknek talán a legnagyobb ajándék.
Németh Gabriella, az MKP szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnöke, a Pozsony Megyei Önkormányzat alelnöke:
A karácsonyfát már gyerekkoromban is 23-án éjjel hozták az angyalkák. Reggel arra ébredtünk, hogy a szobában ott csillog-villogott a feldíszített karácsonyfa. Így van ez máig is, nálunk még mindig szaloncukros, kollekciós, csillagszórós, sokszínű, hagyományos a karácsonyfa. Maga az ünnep is a sok évtizedes hagyományok szerint zajlik. Ádám-Éva napján szigorúan böjtölünk, a füstölt húst is csak az éjféli mise után hazaérve vágjuk fel – frissen reszelt tormával, kemény tojással és franciasalátával fogyasztjuk.
A szenteste – a pici gyerekekre való tekintettel – délután 4 óra tájt kezdődik. Ostya, méz, fokhagyma, gyümölcs, savanyú lencseleves, rántott hal, franciasaláta a menü. Az édességek közül nem hiányozhat a drága anyukám receptje szerint készült franciakrémes, a csokoládés szelet, valamint a diós és mákos bejgli sem. A vacsora után hozza a Jézuska az ajándékokat: először itthon, majd a szomszédban lakó nagymamához, keresztszülőkhöz és a nagybácsikhoz. Nálunk ezért szent karácsony éjjelén kisebb népvándorlás zajlik, hiszen a gyerekek kíváncsiak és mielőbb be akarják gyűjteni az ajándékokat. A felnőttek az éjféli szentmisét nem hagyják ki, a Kisjézus születését a templomban ünnepeljük.
Nagykarácsony napja szűk családi körben telik el, otthon töltjük a gyerekekkel, az unokákkal. Angliában élő lányom csak kétévente jön haza karácsonyra, az idén – nagy örömömre – mindannyian együtt leszünk. Sajnos az örömbe most üröm is vegyül, hiszen anyukám helye először marad üresen az ünnepi asztalnál… Szent István napján kerül sor a családlátogatásokra, ekkor már hagyományosan keresztgyermekeimmel és családjukkal ünneplünk.
Masszi János, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola igazgatója:
Az év egyik legszebb ünnepét természetesen a családommal töltöm. Már nagyon várjuk a szentestét. Az este és az azt megelőző napok minden részletére nagyon odafigyelünk. Szeretetünk kifejezésének szimbólumaként az ajándékozás is nagy hangsúlyt kap. December 24-ét családi körben töltjük, majd az azt követő napokon meglátogatjuk a nagyszülőket és a rokonokat. Számomra az egyik legfontosabb karácsonyi ajándék, hogy ezeket a napokat ünnepi hangulatban és szeretteimmel tölthetem.
Prof. Dr. Hulkó Gábor, az MTA külső tagja, egyetemi professzor:
A karácsony és az újév számunkra a család ünnepe. Otthon szoktuk tölteni, hogy közben kicsit kifújjuk magunkat az egész éves rohanás után. Feleségem is, aki kórházi főorvosként, felelősségteljes munkája mellett még nemzetközi projekteken is dolgozik, amihez számos külföldi út kapcsolódik.
Ilyenkor, ünnepek táján több idő jut majd az unokákra – Sárára, Bencére és Lilire. Nekem talán kicsit több időm lesz, de a feleségemnek szolgálatai vannak a dunaszerdahelyi kórházban december 24-én és az újév első napján is. Reméljük, lesz egy kis hó is, hogy az unokákkal meg kedvencükkel, Kormos kutyával hancúrozhassunk az udvaron.
Dégner Lilla, a Kassai Thália színház művésznője:
Már napok óta lázasan készülök az ünnepekre. A próbák és előadások mellett minden napba próbáltam belecsempészni egy kis karácsonyi hangulatot. Meglepetéseket készítettem, kézműveskedtem, ajándékokat vásároltam, sütöttem-főztem. A szívemhez közelállókat minden évben szeretem meglepni saját magam készítette ajándékokkal. Talán ezek a legszebb pillanatok a készülődésben, és majd az a pillanat, amikor látom boldog mosolyukat.
Ebben az évben is szó szerint a „Jézuskával érkezem haza”, az ország keleti végéből a nyugatiba. Ezért a legnagyobb ajándék számomra az a pár nap lesz, amit a szeretteimmel tölthetek.
Fibi Sándor, pedagógus, a Katedra Társaság tagja, a Katedra folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke:
Szeretném ebben az évben is családi körben, boldog, mosolygó emberek között eltölteni az év legcsodálatosabb ünnepét. A mi családunkban már évtizedek óta hagyomány, hogy a karácsony első ünnepén nálunk, vagyis a szülőknél jön össze ünnepi vacsorára a népes család, majd a második ünnepen, illetve a további két napon pedig a gyermekeinknél éljük meg a karácsony szépségét.
Mindannyiunk számára külön mosoly és öröm forrása, hogy a családunkban két Éva is van, akiket névnapjukon, sőt a nyolcadik születésnapját december 27-én ünneplő legfiatalabb unokánkat is mindannyian együtt köszöntjük, ami csak fokozza az ünnep fényét. Örülünk egymásnak, örülünk annak, hogy együtt van a család.
Ezeken a napokon háttérbe szorul szinte minden olyan dolog, ami évközben gond, idegeskedés, elégedetlenkedés forrása… Vagyis nem kerül szóba a politika, nem elemezzük azokat a problémákat, amelyeknek a megoldása egyébként sem a mi feladatunk, ám évközben mégis hatással vannak hangulatunkra, sőt esetenként idegeinkre is. Olyan jó arról beszélgetni, ami mindannyiunk számára kedves téma, olyan jó hallani a családtagok nevetését, látni örömüket.
Szarka Zsuzsanna, divattervező:
A szenteste nálunk még a galántai gyerekkorom hagyománya szerint zajlik, régi nagymamás karácsonyaimat idézve. A gyerekeim és a férjem is sokat utaznak, illetve tartózkodnak külföldön, sokféle kultúrával találkoznak az utazások alkalmával. Ezért szeretik, ha itthon a hagyományos ételek, szokások várják őket. Az én szüleim, sajnos már nincsenek közöttünk, viszont anyósomék – szép koruk ellenére – sok-sok éve nálunk töltik a szentestét.
Hagyományos időben vacsorázunk. Halászlevet, amelyet a férjem főz, rántott pontyot karfiolos vajbabsalátával (ez anyósom receptje szerint készül), és a lányom, akinek erős hobbija a gasztronómia, minden évben készít valami halkülönlegességet az ünnepi vacsorához. A desszertek közül kihagyhatatlan a bejgli (édesanyám receptje szerint), az aprósütemények és a linzerek. A vacsora után kis házi koncert következik, mert a férjem és a gyerekek is muzsikálnak, aztán bontjuk ki az ajándékokat.
Amíg kisebbek voltak a gyerekek, a férjem elvitte őket a barátokhoz, szomszédokhoz mendikálni, s én addig készre főztem a vacsorát, esetleg a fa alá rejtettem az ajándékokat. Mire hazaértek, éppen vacsoraidő volt. Most, hogy már felnőttek, sokáig beszélgetünk, élvezzük egymás társaságát, a nagyszülők régi történeteket mesélnek és várjuk az esetleges mendikálókat. Mert Nádszegen szerencsére újra járnak!
Papp Sándor, a Pro Kalodiensis elnöke:
Gergő fiam az utolsó pillanatokig dolgozik, mert a „last minut” vásárlókat is ki kell szolgálni. Réka lányom a losonci kórház marketing osztályának vezetőjeként a betegek ajándékozását intézi az ünnepek előtt. Andrea feleségem leghőbb vágya, hogy a családunk úgy üljön le az ünnepi asztalhoz, hogy senkinek ne legyen hiányérzete. Ezen dolgozik már egy hete, közben ő is határidős munkával finisel.
Szóval, klasszikus, modernkori, kicsit stresszes ünnepváró a miénk…, de kellően kifárad mindenki a szentestére, hogy meghitt és csendes legyen. A következő napok aztán a tágabb családé, a rokonságé, a barátoké, vagyis a kedélyes találkozások és a jó magyaros eszem-iszomok ideje. A meghittség számomra az, amikor egymást átkarolva csendben sétálunk haza az éjféli mise után, a csillagok alatt…
Cziprusz Zoltán, a Via Nova ICS alelnöke:
Számomra a karácsony az egyik legmeghittebb és legjobban várt ünnep. A tradíciók híve vagyok, ezért 24-e általában a karácsonyfa díszítésével telik, majd szűk családi körben a vacsora elfogyasztásával és az éjféli misével zárul.
Az ezt követő két nap a szélesebb család meglátogatásával és egy karácsonyi bálon való részvétellel zajlik már évek óta. Itt találkozom sok-sok baráttal és ismerőssel, akikkel lehet, hogy amúgy egész évben nincs szerencsém összejönni. Úgy érzem, ez az egyik legjobban tiszteletben tartott ünnepünk, és ilyenkor mindenki igyekszik egy kicsit jobb lenni és örömet szerezni a másiknak. Bárcsak ez az igyekezet egész évben kitartana! (vj, he)
