A Reviczky Társulás helytörténeti szakosztálya szervezésében december 1-jén PhDr. Vincze László, a lévai levéltár munkatársa tartott előadást Zachár Ádám egykori lévai esperes-plébánosról a lelkiatya születésének 133. évfordulóján.
Zachár Ádám 1883-ban a Léva melletti, nagyrészt szlovákok által lakott Garamszőlősön látta meg a napvilágot Zachár Ignác tanár és Grigár Erzsébet második gyermekeként. Hat testvére közül csupán három élte meg a felnőttkort.
1894 és 1900 között a lévai kegyesrendi gimnázium diákja volt, majd az esztergomi Kisszemináriumban érettségizett 1902-ben. Teológiai tanulmányait az esztergomi Szemináriumban és a bécsi Pázmáneumban végezte. Pappá szentelésére 1906. június 26-án került sor az esztergomi székesegyházban.
Első szentmiséjét szülőfalvában, Garamszőlősön tartotta 1906. július 1-jén.
Kápláni éveiben Barslédecen (1906-1908), Nagykosztolányban (1908), Sopornyán (1908-1910) és Selmecbányán (1910-1915) szolgálta a híveket.
A levéltárban fellelhető dokumentumok tanúsága szerint megjárta az 1. világháborút, ahol lelkipásztorként támogatta a csatákban megsebesült katonákat. Egészen a mai Ukrajna területén található Dolináig is eljutott.
Hazatérve előbb Hegybányán (1918-1921) volt plébános, majd Selmecbányán esperes (1921-1927). 1927 és 1930 között Ipolyszakállos község plébánosa volt, majd útja Lekérre vezetett, ahol 14 éven át volt esperes.
Lévára 1944. végén érkezett, zavaros időszakban. A várost december 21-én a szovjetek bombázták, 6 halott és 219 teljesen vagy részlegesen megsemmisült ház volt a bombázás mérlege. Zachár Ádám a bombázások egyik áldozatát temette először Léván.
1945. márciusában Lévát evakuálták, gyalogosan többedmagával Ipolyságra menekült. A háborút követően elvesztette állampolgárságát, koholt vádak alapján bűnvádi feljelentést tettek ellene egy, a Szent Cirill és Metód napi szentmise állítólagosan nem megfelelő bemutatása okán. Miután a kommunista párt hatalomra került, Zachár Ádámot megfigyelték, a papságot üldözték, a szerzetesrendeket feloszlatták, korlátozták a hitoktatást és a papi képzést.
1949. június 29-én elterjedt a hír, mely szerint a lévai papokat, köztük Zachár Ádámot is száműzik a városból. A hívek tüntetést szerveztek, délután 17 órára már 800-1000 hívő tüntetett. A biztonsági erők bevetését követően dulakodás, késelés, tűzoltófecskendő alkalmazása is tapasztalható volt, végül 11 személyt tartóztattak le. A hírek alaptalannak bizonyultak, Zachár Ádám Léván maradt.
Állampolgárságát 1951-ben kapta vissza, 1956-ban címzetes kanonok lett. 1957-ben visszavonult, ám töretlenül szolgálta tovább a lévai magyar híveket. Bernolák utcai házának ajtaja mindig nyitva állt a lévaiak számára, a szlovák iskolába járó magyar gyermekek hitoktatásában is segédkezett.
84 esztendős korában, 1967. június 12-én, szívelégtelenség és cukorbetegség következtében hunyt el lévai otthonában.
PhDr. Vincze László tartalmas előadását követően a szép számban megjelent lévai közönség néhány tagja osztotta meg személyes emlékeit Zachár Ádám plébános-esperesről.
Az est zárásaképpen a Reviczky Ház „Lévai történelmi arcképcsarnok” elnevezésű falán Dolník Erzsébet és Ürge László leleplezték Zachár Ádám gondolati emléktábláját, a Lévai Szent László Kör és a Reviczky Társulás további tagjai pedig mécsest gyújtottak és koszorút helyeztek el a lévai magyar hívek körében mind a mai napig kedvelt plébános emlékére.
