A nemzeti kisebbségek nyelvének használatát szabályozó 184/1999-es törvény értelmében amennyiben a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbséghez tartozó, az adott településen állandó lakhellyel rendelkező állampolgárai két egymást követő népszámlálás szerint a település lakosságának legalább 15%-át alkotják, e községben a hivatali érintkezés során joguk van a kisebbségi nyelvet használni.
A Szlovák Köztársaság Kormányhivatala több alkalommal készített jelentést arról, hogy az önkormányzatok mennyire képesek a fenti kötelezettségnek eleget tenni. A jelentést kétévente kötelesek elkészíteni. 2016 őszén a községi és városi hivataloknak el is küldték azokat a kérdőíveket, amelyek több kérdéskört vizsgáltak. Ezeket az adatlapokat vagy valamelyik hivatalnok, vagy a polgármester töltötte ki. Azt, hogy az adatlapokra valós adatokat írtak-e be, senki nem ellenőrizte, ám a helyzet még így sem nevezhető rózsásnak.
A Szlovák Köztársaság Kormányhivatala a tavaly ősszel begyűjtött adatlapok alapján készítette el a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló jelentést, melyet a kormány a január 11-ei ülésén hagyott jóvá.
A kormányhivatal által készített jelentés szerint csökkent azoknak a településeknek a száma, ahol a nemzeti közösség nyelvén is használják a hivatalos nyomtatványokat, ennek ellenére megnőtt a két nyelven kiadott anyakönyvi kivonatok száma. A német és az ukrán nemzetiségű lakosok által lakott településeken viszont egyáltalán nem voltak kétnyelvű nyomtatványok – derül ki a hivatal által készített felmérésből.
A felmérés arra is rámutat, hogy egyre kevesebb az olyan hivatalnok, aki ismeri és használja a kisebbség nyelvét. A legnagyobb csökkenés a roma és a német közösség esetében tapasztalható. Míg a magyarul tudó hivatalnokok száma csak egy százalékkal csökkent, 88-ról 87-re, addig a roma kisebbség nyelvét ismerő hivatalnokok száma 26-ról 10-re esett vissza. Csökkenés tapasztalható a ruszin kisebbség esetében is. A ruszin nyelvet az érintett településeken az alkalmazottak 92 százaléka ismeri, ami 4 százalékos csökkenést jelent. Az ukrán kisebbség esetében 13 százalékkal csökkent az arány, jelenleg a hivatalnokok 67 százaléka tud ukránul. A legrosszabb helyzetben a németek vannak, a német településeken egy hivatalnok sem beszéli a kisebbség nyelvét.
Az adatlapokat 604 településről küldték vissza, 66 százalékuk, azaz 401 település szerint nem okoz gondot a nemzeti közösség nyelvén való kommunikáció és ügyintézés, 120 (20 százalék) településnek pedig részleges problémát okoz a nyelvi jogok betartása. A települések 7 százalékának, azaz 42 önkormányzatnak gondot okoz a nyelvhasználati jog betartása. A települések a hiányzó pénzügyi forrásokat, a nem megfelelő szakmai hátteret, az időhiányt, vagy a nem megfelelő nyelvismeretet jelölték meg fő problémaként.
A kormányhivatal a felmérés készítése alatt 19 településről kapott olyan visszajelzést a polgároktól, hogy az önkormányzat nem tartja be a nyelvi jogokat. Tizenhárom ruszin és egy ukrán településen nem jelölték meg a községi hivatal épületét a kisebbség nyelvén. Öt magyar településen pedig az anyakönyvi kivonatok kétnyelvű kiadásával volt gond, valamint a nyilvános testületi ülések nyelvhasználatával.
A felmérés szerint az érintett települések 87 százaléka, azaz 527 feltünteti a település nevét a nemzetiség nyelvén is a helységnévtáblán, annak határában. A magyar községek 92 százaléka teljesíti ezt a kötelezettségét.
Sokkal rosszabb a helyzet a buszmegállók vagy vasútállomások esetében. Csupán 65 településen találni magyar nyelvű táblát, ebből 64 magyar nyelvű, és egy ruszin.
Nem állunk jól a közterületek megnevezésével sem, csupán 100 olyan település van, ahol az utcák és terek nevét a nemzeti közösség nyelvén is feltüntetik. Ebből 98 magyar település, sem az ukrán, sem a roma, sem pedig a német nemzetiség nyelvén nincsenek utcanévtáblák azokon a településeken, ahol erre joguk lenne. A képet némileg árnyalja, hogy több olyan falu van, ahol nincsenek utcanevek, ezek a települések nem is adtak választ az adatlapon, hiszen szlovák nyelven sem jelölik a közterületeket. 2014-ben azonban több olyan település volt, szám szerint 103, ahol két nyelven jelölték a közterületeket, az arányok tehát romlottak.
A földrajzi nevek esetében 30 magyar és 1 ruszin településen találni kétnyelvű táblákat.
A jelentés ugyan képet ad a nyelvhasználatról, de mégsem teljes képet. Annyi bizonyos, van még hova fejlődni. A Szlovák Köztársaság kötelezte magát a kisebbségi nyelvi jogok betartására, amelyeket az önkormányzatoknak is be kell tartaniuk. De rajtunk is múlik, mennyire élünk jogainkkal. Bátran kérjünk magyarul tájékoztatást, nyújtsunk be kérelmeket anyanyelvünkön, hiszen jogunk van arra, hogy magyarul kommunikáljanak velünk az önkormányzati hivatalok.
