Nem elég, hogy az arktikus időjárás erős fagyokat produkál – amelyektől, valljuk be, az utóbbi időben igencsak elszoktunk -, ráadásul még az EU-hoz akkreditált orosz nagykövet is a gázkrízis lehetőségére hívta fel a figyelmet.
Vlagyimír Csizsov nagykövet az Interfax ügynökségnek adott interjújában hívta fel az EU figyelmét arra, hogy Ukrajna azokból a gáztárolókból használja fel a földgázt, amelyek az Európába irányuló gázszállítás biztonsági tartalékául szolgálnak.
Csizsov pozitívan említette a három éve folyó háromoldalú tárgyalásokat az orosz, az európai és az ukrán fél között, amelyek segítik Ukrajnát, hogy a szükséges gázhoz jusson, viszont rögtön meg is vádolta Ukrajnát azzal, hogy nem tartja be az egyezségeket. Ahelyett, hogy vásárolná a gázt, azt a tartalékot dézsmálja, amelyből az esetlegesen megnövekedett gázfogyasztást lehetne kompenzálni.
A nagykövet szerint a 19 milliárd köbméternyi gáztartalék a decemberi trilaterális tárgyalások idejére már az elvárt 17 milliárdos minimum alá, azaz 14 milliárdra csökkent, és azóta valószínűleg még tovább apadt. Természetesen a biztonsági tartalék felhasználása a tél keménységétől függ, az idei viszont ugyancsak annak mutatkozik, és Ukrajna technikailag nem lesz képes egyszerre visszatölteni a biztonsági tartalékot, és ellátni saját piacát.
A történetet – a Krím annektálásán és az Ukrajnát kikerülő Nord Stream-2 gázvezetéken kívül –, még bonyolítja, hogy az ukrajnai bíróság 6,6 milliárd dolláros büntetést rótt ki a Gazpromra. Bár Ukrajna állítja, hogy a büntetés nincs összefüggésben a háromoldalú tárgyalásokkal, a nagykövet viszont vélelmezi, hogy az ukrán fél ezt a követelést az elkonfiskált gáz ellenértékeként kívánja felhasználni.
A gázszállítás biztonsága
Az EU tagországai nem egyenlő mértékben függenek az orosz szállítótól. Az European Council on Foreign Relations szakértői csoport 2015-ös elemzéséből kiderül, hogy egy újabb gázkrízis elsősorban a balti államokat, Finnországot és a közép-európai államokat (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Románia és Bulgária) érintené.
A függőséget jól szemlélteti az alábbi ábra. A kör nagysága megfelel az Oroszországból importált gáz mennyiségének. Az X tengely mutatja az adott ország gáztároló-kapacitásának arányát a gázimporthoz képest. Az Y tengely pedig azt szemlélteti, hogy az adott ország gázimportjából Oroszország hány százalékkal részesedik.
Az országokat három csoportba sorolták:
- neutrális (zölddel jelölve) országok: amelyek nem szállítanak közvetlenül az oroszoktól és nincs kapcsolatuk a Gazprommal;
- biztonságos (lilával jelölve) országok: amelyek szállítanak Oroszországból, de vagy elégséges tárolási kapacitással bírnak, vagy hosszú távú jó kapcsolataik vannak Oroszországgal (Olaszország, Németország), vagy saját forrásaik vannak, vagy kiépítették a terminálokat az LNG típusú gáz fogadására (Franciaország, Hollandia, Olaszország, Görögország), vagy marginális az orosz importjuk;
- rizikós (pirossal jelölve) országok: amelyek fogyasztásuk több mint 80%-át Oroszországból szerzik be, vagy még függő viszonyban vannak (Lengyelország, amely most fejezte be a termináljának kiépítését).
De a történet szerencsére nem itt ér véget a számunkra. Lengyelország tavaly sikeresen beüzemelte a Swinoujscie-i LNG-gázkikötőt, ahol már a tesztszállítások is megtörténtek egy 315 méter hosszú, 210 ezer köbméter kapacitású hajóval.
Az LNG technológia meglehetősen bonyolult: kivonják a földgázból az etán, propán, bután részeit, lehűtik mínusz 140 °C-ra és egy atmoszféra nyomáson szállítják, majd a kirakodáskor a magasabb szénláncú gázokat visszatöltik a metánhoz.
A V4-es együttműködést sajnos ez még nem tudja szolgálni, mert bár a szlovák-magyar gázvezeték megépült, de a szlovák-lengyel összeköttetés még várat magára, amivel csatlakozni tudnánk a kikötőhöz. Az ideális viszont az volna, ha a vezeték a lengyel kikötőtől egészen egy adriai kikötőig nyúlna.
Akkor már megvolna a megfelelő alkupozíció az oroszokkal, mert jelenleg a hozzájuk földrajzilag legközelebbi államokban a legmagasabbak a Gazprom árai.
