Több éve vezeti a Palócország fővárosának is tartott Balassagyarmatot, s nem csupán polgármesterként ápolja a kulturális, történelmi hagyományokat a felvidékiekkel is. A Felvidék.ma Medvácz Lajos polgármestert a Civitas Fortissima Kárpát-medencei történelmi vetélkedő alkalmával kérdezte a csehkiverésről, a versenyről, a felvidéki kötődésekről, az Ipolyon túl élő emberekről.
Balassagyarmat kezdetektől fogva támogatja a Civitas Fortissima Kárpát-medencei történelmi vetélkedőt.
Nagyon örültem Kertész Csilla kezdeményezésének, miszerint a január 29-ei városi ünnepséghez egy történelmi vetélkedővel járulna hozzá. Támogattuk, mert a vetélkedő által a fiatal generáció közelebb kerül elődeink hősies helytállásához. Példamutató kezdeményezés, amely egyre több követőre talál. Tapasztalhatjuk, hogy most már a kárpát-medencei fiatalok között is egyre több az érdeklődők száma. A csehkiverés is mutatja, hogy a helyi események, történések jelentősen befolyásolják az ország történetét.
Balassagyarmaton mióta emlékeznek meg a csehkiverésről?
Az esemény 1919. január 29-én történt. A város már a húszas években is méltóképpen megemlékezett a hősies helytállásról. Horthy Miklós jelenlétében 1922-ben emléktáblát is avattak a városháza falán. A második világháború végéig rendszeresen szerveztek megemlékezést. A rendszerváltást követően újraszerveződött a rendezvény. Érdekességként megemlíthető, hogy a kommunista hatalomátvételt követően az emléktáblát megfordították, így élte túl a rendszert, s megmaradt mementónak.
Napjainkban miként emlékszik vissza a város a jeles eseményre?
A rendszerváltást követően megalakult a Civitas Fortissima Kör. Fő céljuk volt a megemlékezés újraélesztése. 2005-ben a magyar kormány a Civitas Fortissima (Legbátrabb város) címet adományozta Balassagyarmatnak, 2012-ben pedig a Magyar Örökség Díjat is megkaptuk. A központi ünnepségünket a köztemetőben kezdjük, a vasútállomáson folytatjuk, s a Civitas Fortissima téren fejezzük be. Az ünnepi képviselő-testületi ülésen ekkor adományozzuk a Civitas Fortissima-díjat is.
Ipoly menti településként, határvárosként milyen a kapcsolatuk a felvidéki térséggel?
A felvidéki településekkel, intézményekkel és szervezetekkel szoros kapcsolatot ápolunk. Közösek a gyökereink. Közös múltunkat ápolni, a hagyományainkat őrizni kell. Ezek fontos dolgok, hiszen gyökerek nélkül nem létezik egyetlen nemzet, sőt egyetlen család sem! Folyamatosan és régóta ápoljuk a kapcsolatokat a felvidéki településekkel.
A kapcsolatoknak többféle jellegük van, személyes, önkormányzati, politikai-üzleti. Számtalan településvezetővel kiváló személyes viszonyban vagyok. Politikai szinten remek kapcsolatban állok a Magyar Közösség Pártjának helyi szervezeteivel. A Csemadokkal, mint a kulturális összetartó erő intézményével, szintén fontosnak tartom a gyümölcsöző együttműködést.
Az Ipoly szlovákiai oldalán nem csupán a magyar önkormányzatokkal keressük az együttműködést. Kiváló a kapcsolatunk a nagykürtösi polgármesterrel, s ezt a városban élő kis létszámú magyar közösség is tudja hasznosítani. Emellett tesvértelepülési szerződést kötöttünk többek között a nyitrai járásbeli Lapásgyarmat (Golianovo) és Szlovákgyarmat szlovák községekkel is.
A civil szervezetek ugyancsak jól együttműködnek…
Közös szervezetünk is van. 1999-ben alakult az Ipoly szlovák oldalán az Ipeľ Eurorégió, a magyar oldalon pedig az Ipoly Eurorégió. A két szervezet közös képviselete az Ipeľ – Ipoly Eurorégió, melynek keretén belül több sikeres pályázaton is részt vettünk. A határon átnyúló együttműködés területén is sikeresek vagyunk. Számtalan alkalommal volt már szlovákiai partnerünk az említett pályázatokban. Ez köszönhető a nagykürtösi székhelyű Középső Ipoly Mente Régiófejlesztési Ügynökségnek.
A schengeni határ megnyitása nagyban segítette az Ipolyon túli kapcsolatainkat. Ezt szeretnénk a továbbiakban is megőrizni, mivel rengeteg lehetőség van az együttműködésre.
Milyennek látja a felvidéki magyarságot?
A határ mentén élve sok mindenbe belelátok. Egyrészt érzékelem a felvidéki magyarság asszimilálódását. Úgy gondolom, a könnyebb út választásával lépnek az asszimiláció útjára. Ehhez hozzájárul a környéken lévő magyariskola-választás lehetőségének beszűkülése. Így nem tudják úgy megélni magyarságukat, ahogy kellene.
Nagyon fontos, hogy megőrizzék magyarságukat. Ehhez elsősorban az kell, hogy a gyerekeket magyar iskolába írassák. Odafigyelünk az Ipoly szlovák oldalán élőkre, igyekszünk az ottaniakat támogatni is.
