Köztudott rólam, hogy mind múltidézésben, mind jelenlegi tevékenységemben még igen aktív Csemadokos vagyok, s maradok míg élek. Ezért  nem tudom szó nélkül hagyni a hírportálon a szőgyéni Csemadokról megjelent múlt évben megválasztott új (de nem fiatal) elnök nyilatkozatát.

Azt nyilatkozza az egyik bekezdésben, hogy az utóbbi húsz évben Szőgyénben “ellehetetlenítették” a szervezetet, hibáztatva ezzel a polgármestert, akkori vezetőket stb.

Jómagam 2009 elejéig (még tíz éve sincs), hogy a járási tisztségeimet gyaakoroltam, elnök és titkár is voltam. Nagyon elevenen élnek bennem az 1989 és 2009 közötti két évtized. A szőgyéni szervezet a járás legjobb szervezeteinek egyike volt, a tagsági létszám elérte a négyszáz főt Sárai Zoltán idejében, s figyelemreméltó sokrétű rendezvényeket szerveztek.

Hosszan sorolhatnám azt a nagy-nagy lelkesedéssel végzett munkát, amit a szőgyéni Csemadokosok példaértékűen végeztek. Soha nem felejtem el, hogy a Mečiar legvadabb érájában a Tavaszi Hadjárat emlékére kezdeményezett ünnepséget a Felvidéken (Dobos László és Pogány Erzsébet kezdeményezésére) Nágel Dezső polgármester segítette elindítani, magyar huszárokkal, Görgei szobrának állításával, amikor Görgei nevét kimondani is bűn volt. A Csemadok volt a társszervező, és még az akkori járási elnök is ellenünk fordult azzal, hogy miként mertük ezt vállalni, stb.

Micsoda irodalmi színpad volt a sok-sok kitűnő versmondóval, még színész is kikerült közülük, s évekig járták a régiót. A felejthetetlen kis Igline, és a Baráti tánccsoport Szarka Andrea vezetésével, a LÁMPÁS egyházi együttes Kunyik Tamás vezetésével, járási ünnepélyeink, évente többezer nézővel, egészen 2000-ig, amikor is a köbölkúti Makovecz színpadra vittük Szőgyénből a rendezvényt. A II. Népviseleti bált is Szőgyénben rendeztük meg 1996-ban. Járási, kerületi szavalóversenyeket tartottunk, a helyi Csemadokosok, a polgármester, és egy vállalkozó (a jelenlegi polgármester) anyagi és erkölcsi támogatásával.

S ki mindenki fordult meg a Csemadok jóvoltából ebben a faluban: Dobos László, Katona Tamás, Sutarski Konrad lengyel író történész, stb. Megérdemlik, hogy felsoroljam a legtovább és legtöbbet tevő Csemadok-elnököket is: Hajdú Vilmos, Szabó György, Sárai Zoltán, Dékány Norbert, majd Kunyik Tamás. Sárai Zoltán tragikus halála után, 1999-ben kicsit megállt az élet a faluban – nem csoda, máig nem tudjuk feldolgozni a gyászt és érezzük a hiányát. Kunyik Tamás, a mindenkit segítő Berényi Kornéliával még tartották a lelket egy darabig a tagságban. Berényi Nellike most is a falu minden kulturális rendezvényének mozgatója, szereplője, nem véletlenül lett Szőgyén testvér-településének, Tata városnak a díszpolgára.

Mindeközben a nyári nemzetközi művésztáborokat is megszervezik, több mint 15 éve.

A Baráti tánccsoport több mint tíz évig otthon és határokon túl is nagy sikerrel szerepelt. Az Iglice gyermektánccsoport Szarka Andrea vezetésével a múlt évben ünnepelte működésének 20. évfordulóját. Most leginkább az általuk szervezett Játszóházban ismerkednek generációk a múlt hagyományaival.

2009-től – távozásom óta – minden Csemadokos párbeszédem a szőgyéniekről is szólt. Sem felülről, sem belülről nem hiányzott senkinek a Csemadok szervezet. Rögtön vagy kétszázzal csökkent a tagság létszáma. Senki nem kutatta, hogy miért, és hová lettek az aktív tagok, mit lehetne tenni? Volt azért megmozdulás, hiszen civil szervezetek létrejöttek, a Csemadok is olykor felkerült a rendezők közé, s mint fentebb írtam egyes Csemadokból kinőtt csoportok, műkedvelők ma is dolgoznak. De az nem igaz, hogy az utolsó 20 évben „ellehetetlenítették” – mert bárki, bármikor életre kelthette volna, aki ott élt, s ha hiányzott volna neki.

Amennyiben értékelni tudnánk, és Csemadok krónikát vezetnénk (amit nagyon kevés helyen írnak), akkor ha már az emlékezet kihagy, volna mit fellapozni. S az egykor önkéntes szervezőket legalább megemlítenénk, legalább járási viszonylatban példaként említenénk, (Szőgyénből is volna kit), emléküket őriznénk, s főleg nem bántanánk őket (sokszor még a saját szervezetünkön belül is), akkor talán nem születhetnének ilyen téves nyilatkozatok.

A mostani elnök ott élte le életének nagy részét, a régi rendszerben fő állású kulturális szervezőként, s aztán eltűnt a falu kulturális életéből. Bizonyára oka volt ennek is. Egyszer mindenki kifullad. Most öröm, hogy kezébe vette a dolgokat. Tartson sokáig lelkesedése, és legyenek támogatói abban a történelmileg, kulturálisan igen gazdag faluban.

A szerző a Csemadok volt járási titkára és elnöke