Idén január 18-án a polgármester, a hivatalvezető és a közös tanügyi hivatal dolgozója személyesen hívta meg az iskolák dolgozóit, az iskolatanács és a szülői munkaközösség tagjait a január 23-ai a megbeszélésre. Ugyanekkor (18-án) kaptuk meg az iskolák ésszerű működtetéséről kidolgozott javaslatot tanulmányozásra, véleményezésre. Az idő rövidsége miatt nem volt elegendő időnk alaposan felkészülni, de készek voltunk a párbeszédre.

Ezt a találkozót egy fontos döntés előtti szakmai megbeszélés első lépésének gondoltuk. Úgy véltük, a tárgyalások több fórumon folytatódnak, majd a megbeszélések, véleménycserék, javaslatok és lehetőségek elemzése után kerül sor a döntő határozati javaslatra.

Minden kérdésünkre sajnos, nem kaptunk választ, ezért azokat nyílt levél formájában eljuttattuk a képviselő-testületnek. A képviselők közötti heves viták is visszafogtak bennünket a sajtó előtt. További tárgyalásokat szorgalmazunk a jó megoldás érdekében. Városunkban azóta folyik a találgatás, kinek milyen érdeke fűződhet ahhoz, hogy az egyik magyar alapiskola megszűnjön, vagy kinek az érdeke, hogy a fórumon felvetett problémákat eltussolja?

Mindannyian tudjuk, hogy a népesedési mutatók nem adnak okot bizakodásra a felvidéki magyarságot illetően, ez sajnos városunkban is így van. Aggasztóak a születések számára vonatkozó adatok, amelyek iskoláinkra nagy hatással vannak. Mi pedagógusok, a jövő generációjának nevelésével megbízott személyek nem lehetünk közömbösek, felelőtlenek iskoláink sorsával kapcsolatban.

Két nagy magyar iskola összevonása (216-os és 350-es diáklétszámmal) szerintünk elhamarkodott és kiforratlan, elsietett döntésnek bizonyul. Az iskolák összevonása akkor sem lenne egyszerű folyamat, ha mindenki akarná. Kinek jó ez? A szülőnek és a gyerekeknek nem. Specializálódásról beszélnek akkor, amikor a két iskola közül az egyik reál, a másik humán beállítottságú, így is van választási lehetőség. A pedagógusnak sem jó, mert előbb-utóbb elveszítheti az állását.

Félő az is, hogy nemzetiségi kisiskoláink kerülnek így veszélybe, elindítva egy folyamatot a szórványvidékeken. Tartunk attól, hogy a jelenlegi gútai döntés hatással lehet több kisebb és kiszolgáltatottabb helyzetben lévő magyar iskolára. A gútai példára hivatkozva bátrabban vonnak majd össze, illetve szüntetnek meg kisiskolákat.

Magyarságunk, kultúránk megőrzése érdekében nem tehetünk ilyen lépéseket.
A közoktatás állandóan változó törvényei, rendeletei sem segítik munkánkat, de ha a jelenleg érvényben lévőt nézzük az osztálylétszámokat és finanszírozást illetően, legyünk optimisták! Ne az iskoláink leépítése, összevonása, bezárása legyen a cél! Mindenki át tudja érezni, ha bezárják iskoláját, hiszen az iskola nemcsak statisztikai adat és kimutatási ráta. Az iskola olyan intézmény, melynek lelke is van: közösséget formál, biztonságot nyújt, harmóniát teremt, megéli hagyományainkat, formálja az örökölt és a jelenkori kultúra valódi értékeit.

Tudjuk, hogy a megőrzése, fenntartása az alapítónak sem könnyű. Iskolabezárás, átszervezési kérdések a fenntartó hatáskörébe tartoznak. Most még nem fenyegeti a veszély egyik intézmény működését sem. Egy közösség életét meghatározó döntés előtt teljes körű véleménykutatásra van szükség, a szakma, szülők, a lakosság véleménye is fontos.

A szülőknek nem könnyű úgy iskolát választani, hogy nem tudják, mi lesz a gyermekükkel. A bizonytalanság, a félinformációk sokasága a legnagyobb gond. Ha a szülők nem kapnak megnyugtató válaszokat, nem tudnak megfelelően dönteni. Lakossági fórumokon kellene bemutatni, megvitatni a kialakult helyzetet, ahol a képviselő-testület, a pedagógusok, a szülők nem személyeskedve beszélnék meg ezt. Ez mindannyiunk érdeke. Lebegjen szemünk előtt a mottó: „Az oktatás a jövőnkbe való legfontosabb és legjobb befektetés.”

A szerző a gútai Corvin Mátyás Alapiskola igazgatója