Régi vas sírjel a damásdi temetőben (Fotó: Csáky Károly)

A dél-honti település az Ipoly folyó alsó szakaszának egyik szurdoka és a Fekete-hegy lejtője közt fekszik, a túlparti Helemba szomszédságában. A falu első írásos említését ugyan több forrás is (Wikipedia-lexikon; Dercsényi, 1958:431) 1262-re teszi, ám Györffy György szerint a Damasa  név már 1138-ban  is felbukkant egy okiratban, melyben arról olvashatunk, hogy „a dömösi prépost helembai halászainak halászó helye  az Ipolyban Damás(á)tól a Béla-patakig tartott“. (1987:189)  Középkori várát többször is lerombolták és felépítették, mígnem a török alatt, a XVII. század közepén szinte teljesen elpusztult maga a település is.

A törökpusztítás után Privigye környéki szlovákokat telepítettek ide, s a falu a mai Ódamásd dűlőben épült újjá. Innen aztán 1804 táján költöztek át a lakók a régi-új Damásdra, azaz a mai község belterületére. A gyakori népmozgások és vándorlások nyomai felfedezhetők a temetők történetében is, pontosabban azok is tükröznek egyet s mást a sorsfordító eseményekből.

Korcsmáros László  helytörténész  említi kéziratos munkájában  a Szob közelében települt Ódamásd temetőjének fakeresztjét, melyen egy pléh Krisztus volt. A kereszt fája később tönkrement, a korpuszt pedig egy élő fára tették. Ezt még maga a kutató is látta 1952-ben, amikor gyalog járt Márianosztrára a faluból. (1995: 148) Ódamásd egyébként a Szobról Márianosztra felé vezető útnál, a most is meglévő Mária-kút előtt, a Damásdi-patak völgyében települt.

Ugyancsak Korcsmáros László munkájában olvashatunk arról a két kőkeresztről, melyet az öreg faluból hoztak be a damásdiak új helyükre.  Az ipolydamásdi Újabb  temető központi keresztje (Előtte a mostani öregtemetőben lehetett.) homokkőből készült, egy magas, téglalap alakú, kiszélesedő főben végződő oszlopon áll. Maga a kereszt INRI-feliratos, díszes, legömbölyített  szárvégű, rajta az ugyancsak homokkő korpusszal. Krisztus testén ágyéktakaró, előre fordított fején töviskorona; a kezek vízszintesen, lábfejei egymásra helyezve vannak a keresztszárra szegezve.

A kereszt oszlopán ez a dedikáció olvasható: „Ex voto/ GEORGIUS/ GERMANI/ curavit/ 1787/ transuat/ 1806“. Vagyis: a keresztet 1787-ben állíttatta hálából  Germán György, s áthelyezték 1806-ban. Láthatjuk tehát, hogy egy-egy közösség ragaszkodott régi emlékeihez, s ha módjában állt, olykor áthelyeztette azokat.

A damásdi temetőkben is  látható néhány szép sírjel, régebbi és újabb egyaránt. Vannak itt még fedeles fakeresztek, háromkaréjos szárvégű díszes kovácsolt vaskeresztek, de láthatók kő- és márványkeresztek is természetesen. A temető tükrözi a település nemzetiségi jellegét: a sok szlovák hangzású név a hajdani betelepítés  tényét bizonyítja például. Elég, ha csak az olyan neveket említjük, mint a Gyatyel, Petyerák, Zimony, Ziman, Orgován, Huszák, Csimár stb.

A több helyen is tapasztalt szokás, hogy esetenként a háborúban elesett családtagnak is állítanak sírjelet, itt szintén megfigyelhető. Az egyik legömbölyített szárvégű kőkereszten a katonakép alatt ez a felirat olvasható: „Emlékére/ Gyatyel Pálnak/ ki 1915. máj. 22-én/ 29 éves korában/ Galícziában hősi halált halt/ Vitéz harcos Isten véled/ Békés legyen nyugvóhelyed/ Csináltatta hű neje és kis árvái“.

A Szob felé vezető főút jobb oldalán áll a világháborús emlékmű. Egy nagyobb mészkőtömbön látható az égő gyertyaalakzat, mellette a virággal díszített kőlap, ezzel a szöveggel: „A két  /világháború /Ipolydamásdi /áldozatainak /emlékére /1997“.

Egy régi, háromkaréjos szárvégű kovácsolt vaskereszt ovális pléhtábláján ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik/ Orgován Pál/ és neje/ Szegedi Mónika“. Egy legömbölyített szárvégű kőkereszt vastáblás feliratán ez áll: „Petyerák Ottília/ élt 25 évet/ Megh. 1938. pár. 28./ Béke porodra“. A  keresztszárban végződő, téglalap alakzatú díszes homokkő sírjel feliratán ezt olvassuk: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult / Huszák Imréné/  élt 45 évet/ Meghalt 1927./ március 21-én/ Béke hamvaira// Szeretettel emeltették/ férje és gyermekei/ Emléke szívünkben/ örökké élni fog“.

Az előzőhöz hasonló a következő fényképes sírjel, melynek dedikációja így hangzik: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ Zimony János/ Megh. 1914. decz. 8-án/ élt 56 évet/ Állíttatta hű neje Orgován Mária/ Férje és maga számára/ és kedves gyermekei/ Béke poraira“. Egy téglalap alakú műkő síremlék bal oldalát fekete márványlappal és Krisztus-fejjel díszített keresztalakzattal egészítették ki. Fehér márvány emléktábláján ezt olvassuk: „Csimár Imre/ 1889-1939/ Bíró Mária/ 1896-1952/ és lányuk/ Anna“.

A központi kereszt kőkorpusza Ipolydamásdon. Csáky Károly felv..JPGCsimár Imre síremléke. Csáky Károly felv..JPGFedeles fakeresztek az öregtemetőben. Csáky K. felv..JPGGyatyel Pál elesett kaotna síremléke. Csáky Károly felv..JPGHuszák Imréné sírkeresztje. Csáky Károly felv..JPGHáborús emlékmű Damásdon. Csáky Károly felv..JPGIpolydamásdi temetőrészlet  a XVIII. századi feszülettel. Csáky K. felv..JPGPetyerák Ottília sírjele. Csáky Károly felv..JPGZimony János gazda sírkeresztje. Csáky Károly felv..JPG