A 2016-os a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve volt, az idei esztendő pedig a külhoni családi vállalkozásoké. Pénteken, január 20-án jártunk Budapesten a tavalyi programzáró konferencián és elmondhatjuk, hogy az itt elhangzottakat bármelyik vállalkozás kiválóan tudja hasznosítani. A Magyar Nemzeti Kereskedőház határmenti gazdaságfejlesztéséért felelős projektmenedzsere, Retkes Rebeka is érdekes előadást tartott. Rebeka egyébként egy Párkány környéki településről származik. Vele beszélgettünk.
Egész pontosan, hová valósi vagy?
Kőhídgyarmatról származom, egy ezer lelket számláló kis faluban nőttem fel. Az élet azonban úgy hozta, hogy közel egy éve már Budapesten a Magyar Nemzeti Kereskedőház kötelékében végzek szakértői munkát. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával együttműködve a 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve tematikus év során közel kétezer vállalkozónak tartottunk szakmai előadást különböző fórumokon, nyári képzéseken, akadémiákon.
Konkrétan mivel foglalkozol?
Célunk az, hogy minél többen tudjanak a külpiaci lehetőségekről. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt egy évet az Afrika-relációval kapcsolatos exportlehetőségek feltárásával tölthettem, így tapasztalatból tudom, hogy melyek azok a kezdeti lépések, amelyek jelentősebb kihívást jelentenek a kis- és középvállalkozásoknak. A téma szakértőjeként jó példákkal tudom szemléltetni, hogy a kezdeti lépésekkor mire kell nagyon odafigyelni. Van néhány olyan szakmai fortély, amelyet ha megfogadnak a vállalkozók, akkor az első perctől kezdve jó úton járhatnak.
Vannak típushibáik a felvidéki vállalkozóknak?
Sokszor találkozunk azzal, hogy a termelő mindössze annyit tud mondani a termékéről, hogy kiváló. Első lépés a termék vagy szolgáltatás definiálása, pozicionálása; meghatározni, miben nyújt az többet, mint egy átlagos termék, továbbá megfogalmazni, mit is akarunk elérni vele a hazai és nemzetközi piacokon. Vagyis olyan jellemzőkkel kell felruháznia a vállalkozónak a saját termékét, amelyek egyedivé teszik. Másrészt rendkívül fontos, hogy megfelelő minőségben álljanak rendelkezésre idegen nyelvű tájékoztató anyagok, termékismertetők. Fontos továbbá, hogy vizuálisan is professzionális képek készüljenek az adott termékről, az angol nyelvű honlap pedig ma már alapkövetelmény.
Milyen jó tanácsokat tudsz adni?
Tudni kell kommunikálni a potenciális vevők felé, hogy termékünk esetében az értékes beltartalom találkozik az igényes megjelenéssel, így a magas hozzáadott értékkel bíró termék esetében az ár önmagában nem válik kizáró tényezővé. Többféle szakmai katalógust is magammal viszek a rendezvényekre, hogy a helyi vállalkozók láthassák, melyek azok az adatok, amelyek feltétlenül szükségesek az első „külpiaci kiajánláshoz”.
Mely piacokra érdemes első körben összpontosítani?
Az exportérettségnek különböző szintjei vannak. Akinek még nincs kellő tapasztalata, annak első körben nem ajánlott, hogy az Amerikai Egyesült Államok piacán vagy a Távol-Keleten próbálkozzon. A kezdő exportőröknek az európai térséget, és azon belül is a határmenti országokat javasoljuk. Már csak azért is, mert a bennünket körülvevő országokban huszonkét irodát hoztunk létre, és ezekbe az országokba irányul a magyar kivitel egynegyede.
Könnyebb piac az afrikai, a többi régióhoz viszonyítva?
A piacok esetében telített és telítetlen piacokról beszélhetünk. A keleti és déli nyitás keretében elérhetővé vált piacok jellemzően telítetlenek, ahol egyrészt dinamikusan nő a népesség, másrészt a fejlettségi szintből adódóan vannak olyan ágazatok, szektorok, ahol hiánytermékek és hiánytechnológiák fedezhetők fel, viszont ezen országok üzleti kultúrája is jelentős mértékben eltér az európaitól. Ezért a magyar vállalkozásoknak rugalmasaknak és türelmeseknek kell lenniük.
Vannak már sikertörténetek is?
Szudánba sikerült napelemmel működő LED-lámpákat, valamint logisztikai GPS-rendszereket értékesíteni; sópipát exportáltunk Dél-Afrikába, amelyet kórházakban használnak a kezelések során, vagy éppen Botswanában sikerült hungarikumokat értékesítenünk.
