Az utóbbi időben egyre több szó esik az önkéntes munkáról. Amerikában és a világ fejlettebb felén az önkéntesség egyenesen tradíció és dicsőség. S Magyarország is jóval előbbre jár ezen a téren, mint mi. Ott már működnek az önkéntes pontok, sőt a középiskolásoknak kötelező 40 óra önkéntes munkát végezniük, hogy érettségizhessenek. S hogy miként működik az önkéntesség kicsiben, annak szép példájára Csallóköznádasdon „bukkantunk”.
„Amikor apukám már nagyon beteg volt és Pozsonyban feküdt kórházban, láttam, mennyire törődtek vele. Akkor megfogadtam, hogy ha találok rá időt és lelkileg kész leszek rá, akkor én ezt „visszasegítem” a betegeknek. Később aztán megkerestem a Vŕba (Fűzfa) csoportot, akik önkéntes munkát végeztek a pozsonyi onkológián. Sikerült bekerülnöm közéjük, aminek eredményeként hetente egy nap jártam fel az intenzív osztályra, ahol rengeteget tanultam emberségből és az élet értékeiből. Beszélgettünk, sétáltunk a betegekkel, de volt úgy, hogy sütöttünk-főztünk nekik, vagy elintéztük az apróbb bevásárlásaikat. Egy életre meghatározó élményekkel gazdagodtam ott. Öt év után viszont abba kellett hagynom, úgy éreztem, sok már a lelki teher és fizikai tüneteim is jelentkeztek”– meséli Bóna Zsuzsa, a község polgármestere, aki hét évvel ezelőtt, 2010-ben maga köré gyűjtött egy lelkes, fiatal asszonyokból álló csapatot. Magukat csak klubosoknak nevezik, de minden falusi rendezvény lebonyolításában részt vesznek.
„A velem egy korosztályú asszonyokkal, akiknek már elég nagyok voltak a gyermekeik, arra gondoltunk, hogy jó lenne valamit kezdeni magunkkal és a szabadidőnkkel. Szerettünk volna valamit tenni a közösség javára. Ekkor találtuk ki az egészségnapot. Megszerveztük az elsőt – orvosi előadásokkal, masszőrökkel, vérnyomásméréssel, pedikűrrel, manikűrrel, sminkeléssel –, amire a falu lakosai összeadták a gyümölcsöt, a szendvicseket, a süteményeket és az üdítőket. Ebből hagyomány lett, évről évre megszervezzük. Akik eljönnek és bemutatkoznak, azóta is ingyen és bérmentve vállalják, mert erre nincs anyagi fedezetünk” – mondja a kezdetekről Zsuzsa, akinek mindig is szívügye volt az egészségügy, hiszen eredetileg orvosnak készült.
Az egészségfesztiválon jól teljesített önkéntes csapat ezután tovább tervezgetett, aminek eredménye az évről évre népszerűbb sütifesztivál lett. Ennek lényege, hogy a falu asszonyai megsütik a rengeteg finomságot, a klubosok pedig retro cukrászdává alakítják a kultúrházat, ahol zeneszó mellett kínálják a süteményeket, amelyeket – nem mellesleg – egy háromtagú zsűri értékel.
„Tavaly 56 fajta süteményt kínáltunk, darabját 40-50 centért. A befolyt összeget pedig minden évben a gyermeknapra fordítjuk. A falu gyerkőcei ebből kapnak hot dogot, óriáspalacsintát és egy kis batyut, amiben további édességek lapulnak. Ezen kívül minden évben veszünk még valami maradandót is, ami őket szolgálja. Teszem azt, egy új hintát, ha a régi tönkrement. Így tudunk igazán gazdag gyermeknapot szervezni, amikor a gyermekeink valósággal dúskálnak a jóban” – tudjuk meg a nádasdi önkéntesek vezetőjétől.
Felkarolni a rászorulókat
A jót tenni jó szellemében már második éve, november 17-én, karitatív gyűjtést is szerveznek. „Ilyenkor odaállunk az élelmiszerüzlet mellé, odatesszük a kosarunkat, és fizetés után a vásárlók közül mindenki annyi tartós élelmiszert tesz bele, amennyit gondol. Az adományok egy részét a faluban élő rászoruló családok közt osztjuk szét, de a javát a Vöröskereszthez juttatjuk el, onnan kerül elosztásra a nehéz körülmények között élők közt” – folytatja tevékenységük felsorolását Zsuzsa, aki szerint jó érzés, hogy már a gyermekeik és a fiatalok is segítenek, mégpedig hívás nélkül. Talán így továbbadható az önkéntesség. Nekik is rá kell érezniük, hogy milyen jó jót tenni, másoknak segíteni.
A klub- és faluvezető portálunknak elmondta, nagyon büszke lelkes kis önkéntes csapatára, mert a tagoknak nemcsak az egész szombatjuk megy rá egy-egy rendezvényre, hanem már előtte is részt vesznek az előkészületekben. A szabadidejükből adnak, amit a családjukkal, netán pénzkeresettel is tölthetnének.
„Az önkéntes munka számunkra azt is jelenti, hogy felkaroljuk azokat, akiknek a faluban segítségre van szükségük. Ehhez nyitott szemmel kell járnunk. Olyanoknak segítünk, akiknek nincsenek hozzátartozóik, de már nem boldogulnak a nagy ház kitakarításával, vagy éppen a bevásárlással, esetleg már orvoshoz is el kell kísérni őket. De ami mindennél fontosabb, az a velük való beszélgetés. Erre vannak a leginkább kiéhezve” – meséli, hozzátéve, hogy az önkéntesség szót hallva nem kell azonnal valami nagy dologra gondolni. Másokon úgyis lehet segíteni, hogy az nem kerül szinte semmi erőfeszítésbe. De ha megtehetjük, hogy egy idős néninek bevásároljunk, vagy éppen kiváltsuk a gyógyszereit, miért is ne tennénk meg…
