A hajdani Hont megyének hosszú időn át székhelye volt a Börzsöny északnyugati lejtőinek lábánál, a Kemence-patak völgyében fekvő egyik hangulatos település, Kemence község is. 1156-ban említi először oklevél. A közepes jövedelmű falu dézsmáját ekkor az esztergomi érsek átengedte a káptalannak. Plébániája már 1397-ben létezett. (Diós, 2001:476)
A falu megannyi látnivalóinak egyike a nagy kiterjedésű temető, amely a maga értékes sírjeleivel, régi sírköveivel nagy figyelmet érdemel. Teljes és alapos kataszterének elkészítése a jövő feladata lesz. Most csak néhány értékes emléket tudunk bemutatni a sok közül.
A temető nagy kiterjedtségéből adódóan központi keresztből is több található itt. Az egyik központi kereszt magas kőalapzaton áll egy régebbi, immár töredékes homokkőkereszthez erősítve. A korpuszos feszület vasból készült, amely háromszög alakzatban végződik. Fent INRI-felirat látható, alatta az ezüstözött vaskorpusz, Krisztus jobbra fordított töviskoronás fejével. Ez előtt is látunk egy homokkőből emelt sírkeresztet, melyet egy császári huszár századosnak állítottak, sajnos dedikációja már nem olvasható.
A másik központi temetőkereszt barnára festett fából készült, egyenes szárvégekkel, INRI-felirattal. Egy magas kőalapzaton áll, korpusza szürke öntöttvas, Krisztus töviskoronás feje jobbra fordítva.
A temetőben több pap sírt is találunk. Láthatjuk még a XIX. század közepén elhunyt Andorszeghi Ferenc plébános csúcsívben végződő vörösmárvány síremlékét. A megkopott sírjelen a nehezen olvasható szövegből még kibogozhatók az alábbiak: „ ANDORSZEGHI FERENCZ/ Ö Szentségének tiszt. Káplánja/ Kemenczei Plébános/ Megh. 1864. Szept. 26-án/életének 62. évében“.
A fentihez hasonló a másik itt elhunyt plébános, Pelikán Nándor sírjele, melynek nehezen olvasható dedikációján ez áll: „PELIKÁN NÁNDOR/ Kemenczei Plébános/ Megh. 18l4 (?)…/ Életének 50. évében/ Nyugodjék békességben“.
Fellermayer János plébános a XX. század elején hunyt el működési helyén. Sírköve háromkaréjos szárvégű keresztalakzatban végződik; rajta egy kehelydísz látható az Oltáriszentséggel. Oszlopokkal közrefogott dedikációs tábláján ez a szöveg olvasható: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ FELLERMAYER JÁNOS/ Kemenczei esperes plébános/ Szül. 1838. máj. 13.-án/Megh. 1903. ápril. 24.-én/Nyugodjék békében!“.
Találunk itt egy félbetörött szép síremléket is, amely talán szintén egy pap sír felett állhatott, mert sérült feliratán a plébános szó betűzhető ki, s a továbbiakban ezt olvassuk: „OBLING GYULA/ 47 éves/ Meghalt 1892. évben/ Siratja feledhetelen édesanyja/ és testvérje/ Béke porainak!“
A nagy tiszteletben állt Tornyos Gergely plébánosnak, akiről teret is elneveztek itt, a plébánia falán állítottak emléktáblát, ezzel a szöveggel: „Vitéz TORNYOS GERGELY/ 1882-1950/ 1920-50 között Kemence plébánosa/ Aki egyházát és hazáját/ Mindhalálig szolgálta/ Egyházközség Képviselőtestülete“.
Ditrói Csiby Lőrinc honvéd őrnagy sírján virágmintákkal és kereszttel díszített szürke homokkő sírjel látható. A díszítés alatti fehér márványtáblán ez olvasható: „Itt nyugszik/ Ditrói Csiby Lőrincz/ ny. magyar honvédőrnagy/élt …9 évet/ Megh. 1934/ Béke hamvaira“.
A Szpevák család sírboltja felett egy magas műkőkereszt áll szürke vaskorpusszal. Igen régi és gyakori családnév lehetett Kemencén többek között a Sági és a Kalácska név. Ez a régi és az újabb síremlékekről is leolvasható. Láthatunk itt például egy szárnyas angyalfigurával és Mária-alakzattal díszített, egyenes szárvégű homokkő sírjelet, melyen ez a feliratozás áll: „Itt nyugszonak/ boldogoltjaink/ SÁGI GYÖRGY/ KALÁCSKA MÁRI/ élt 70 évet/ lánya Sági Anna/ Béke poraikra“.
A sok-sok sírkő mellett fel-felbukkan még egy-egy más anyagból készült sírjel is. Ilyen többek közt a szép háromkaréjos szárvégű kettős fakereszt, vagy a díszes öntöttvaskereszt is.
A temetőben áll még egy kápolna is, mégpedig a Csurja-család temetkezési kápolnája. Ez egy díszes, zöld növénnyel befuttatott faépítmény, homlokzatán faragott keresztekkel és emberfejes ábrázolással.
