Derűs, könnyes pillanatoknak, igazi örömünnepnek voltak részesei mindazok, akik tegnap részt vettek a Dunaszerdahelyi Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás első kiadványának bemutatóján. Az Életképek könyvecskében megelevenedik azoknak a családoknak a sorsa, ahová beteg, értelmileg sérült gyermek érkezett.
Csodákról, apró és nagy csodákról lesz szó ebben a kiadványban, amelyek értelmet adnak minden szenvedésnek, megpróbáltatásnak, éltetik azokat az embereket, akiknek a története, sorsa kibontakozik előttünk – írja beköszöntőjében a könyv összeállítója, Tóth Erika.
Hogy miként tud szembeszállni a sorssal, hogyan tudja felvenni a küzdelmet gyermeke boldogulásáért a szülő, arról is szól a könyvecske. Sőt, valódi sikertörténeteknek is részesei lehetünk, ha elolvassuk a kiadványt.
Elég, ha a versmondó, edzőterembe járó, szinte teljesen önálló Petőcz Balázst említjük, akinek édesanyját születésekor nem sok jóval biztatták az orvosok. Ő azonban nem hallgatott a tanácsukra, nem adta intézetbe Down-szindrómával született fiát, hanem kezdettől fogva az önállóságra nevelte. S milyen jól tette! Balázs csupa szív fiatalember, rengeteg verset tud fejből, imádja a színpadot, de a sütés-főzésből is kiveszi részét.
Úton az önállóság felé
A könyv bemutatóján Bíró Huszár Ágnes, aki diplomamunkáját is a társulás tevékenységéről írta, főleg arról beszélt, mennyire szerethető és jó hangulattal teli az a kis közösség, amely az évtizedek során itt összekovácsolódott. A klubban folyó foglalkozások során mindig figyelembe veszik a fiatalok érdeklődési körét és megpróbálják őket motiválni.
A könyvecske nemcsak egy összefoglaló munka, hanem egyfajta pozitív hozzáállást mutató kiadvány, összegezte benyomásait. S felhívta a figyelmet arra is, hogy a felnőtt korú fiataloknak most már az önállóság felé vezető úton csupán egy védett műhely és védett otthon hiányzik.
A kötetlen, szívélyes hangulatú könyvbemutatón Cséfalvay Ágnes, a társulás elnöke és motorja szót adott mindazoknak, akik bármilyen módon segítették vagy segítik a társulás munkáját. Strédl Terézia pszichológus mondandójában kiemelte, a szülők az igazi szakemberek, ők tudják a legjobban, milyen is a gyermekük. Zsidó János esperes-plébános arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy ennek a társulásnak a megléte és a kötet kiadása is jó példája annak, hogy érdemes álmodni. Jézus szavait idézte, amikor ezt mondta: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.
Példájukból mások is erőt meríthetnek
Cséfalvay Ágnes, a lassan két évtizede működő társulás elnöke – aki tavaly elsőként kapta meg a Példakép-díjat – portálunknak elmondta, a könyv gondolata már 2000-ben megfogant. Szerettek volna valamit kiadni magyar nyelven, mert hasonló szlovák nyelvű kiadványokat már olvastak.
„Olyan könyvre gondoltunk, ami konkrét élettörténeteket dolgoz fel. Olyan emberekét, családokét, akik a kezdetektől velünk voltak, a csapatunkhoz tartoztak. Példájukból erőt meríthetnek mindazok, akik ma küzdenek hasonló gondokkal, sérült gyermek nevelésével. Máris tervezzük a folytatást, hiszen a társulásunkhoz és a klubunkhoz újonnan csatlakozottak életét is szeretnénk bemutatni ” – mondta, megemlítve, hogy a kiadvány a Bethlen Alap támogatásával jelent meg. Több szakemberhez is eljuttatták, akik elismerően szóltak róla.
A társulás további elképzeléseiről szólva a következőképpen nyilatkozott:
„A mi gyermekeink már felnőttek, s nekünk, szülőknek, újabb kihívásokkal kell szembenéznünk. Most már eljutottunk odáig, hogy tovább gondoljuk, mi lesz a jövőben. Konkrétan meg kell fogalmaznunk elképzeléseinket, hogyan is képzeljük a védett műhelyek és védett otthonok létrehozását, ahol sérült gyermekeink viszonylag önállóan tudnának élni. A legfontosabb, hogy legyen egy hely, ahol ezt meg tudnánk valósítani.”
