Fotó: hirado.hu

Robert Fico miniszterelnök puhói járásbeli vendégszereplésén döbbenten észlelte a munkaerőhiánnyal kapcsolatos vészjelzéseket. Donány községben (Dohňany) tartott hétfői sajtótájékoztatóján számolt be tapasztalatáról: bármerre is megy, mindenütt munkaerőhiányra panaszkodnak, nincs, akik tudna és akarna is dolgozni.

Fico a járásban két céget keresett fel Puhón (Púchov) és Belluson (Beluša), de mindkét helyen azt a választ kapta, hogy fejlesztenének, bővítenék a termelést, de nem tudnak 20-30 új szakképzett munkaerőt találni. Ezért is buzdította őket a miniszterelnök, hogy fokozottabban vegyenek részt a duális szakképzésben, mivel a jövőben csak így juthatnak megfelelő számú szakmunkáshoz. Hozzátette még, hogy sokkal kedvezőbb, ha a vállalatok részt vesznek a duális képzésben, és ilyen formában nevelik ki a jövő „kádereit”(ezt a kifejezést ő használta), akik rögtön munkába tudnak majd állni. Ha megnézzük a munkanélküliek összetételét a régióban, láthatjuk, hogy többségük hosszabb ideje munkanélküli, alacsony képzettségű és már rég elszokott a munkától. Ilyen munkanélküliek között a vállalatok nehezen találnak motivált dolgozókat.

Fico nagyra értékelte, hogy Trencsén megye vezet az országban a duális szakképzés területén, viszont vannak az országban olyan megyék is, ahol az érdeklődés nagyon alacsony. A cégek fő ellenérve, hogy a duális képzés költségei elsősorban a befogadó vállalatokra hárulnak. Ezért sokuknak az a véleménye, hogy ha vonzóbbá akarják tenni a duális képzést, akkor nagyobb mértékben kellene az államnak támogatnia azt. Fico egyetért a felvetéssel, sőt ezeket a kiadásokat jó befektetésnek tartaná, ezért a vállalatokkal való további találkozóin szeretne a témával intenzívebben foglalkozni. Rá kíván kérdezni, hogy mit is tehet az állam a duális képzés elterjesztéséért.

Munkaerőpiaci elemzését a kormányfő azzal folytatta: a vállalatok között viszonylag jelentős „kannibalizmus” tanúi lehetünk a munkaerő átcsábítása terén. A szó pozitív értelmében vett jelenséget csak üdvözölni lehet, mert a munkabérek emelkedéséhez vezet. Egy vállalat, ha új munkaerőket akar, akkor a duális képzésen keresztül vagy kineveli őket, vagy csábítóbb bérajánlattal fog megjelenni a munkaerőpiacon. Ez óriási nyomásként nehezedik a vállalatokra, és a bérnövelésre még van bőven lehetőség, sőt indokolt is lenne.

Fico tehát foglalkozott a kérdéssel, de látható, hogy a kérdés elemzése meglehetősen felületesre sikeredett, ami még nem volna baj, mert kormányfőként nem ez a dolga, hogy értsen is hozzá. A nagyobb probléma, hogy a javaslatai mögött nem tapasztalható, hogy meghúzódna egy kiforrott, kidolgozott javaslatcsomag, amely valós megoldásokat nyújtana. Ilyenkor a politikusnak nem marad más, mint előszedni az épp divatos, hangzatos jelszavakat – mint a duális képzés – és azt pufogtatni, mint egyedüli üdvös megoldást.

Először is az olvasható ki a kormányfő nyilatkozatából, hogy nem tartja fontosnak, miként is lehetne visszahozni, bevonni a hosszabb ideje munkanélküliek, a szakképzetlenek tömegét a foglalkoztatás világába.

Másodszor, hogy nincs világos alternatívája Szlovákia gazdaságának további fejlődéséről. Szlovákia gazdasága jelenleg tipikusan félgyarmati jellegű. Nyersanyagokat termelünk, és beszálltunk az olcsó munkaerővel a globális termelési bizniszbe, ami egy ideig fejlődési pályán tartja az országot, de láthatólag az alacsony munkabér már egyre kevésbé biztosít versenyelőnyt. A fejlődést az új technológiák, a robotizáció, a tudásalapú gazdaság jelenthetné, de ehhez nincs meg sem a szükséges tőkénk, sem pedig az elszántságunk.

Harmadszor: a duális szakképzést Németországban fejlesztették ki, elsősorban az összeszerelő típusú ipar igényeire. A modernebb szakoktatási koncepciókról inkább Albert Sándor gondolatait ajánlom figyelmükbe.

„Elindult a negyedik ipari forradalom, a digitális gazdaság korszaka, amely megváltoztatja a munkavégzésünket, de az életmódunkat is. Iskoláinkban az oktatott szakokat és szakirányokat áttekintve szegényes képet kapunk. Digitalizációval és robottechnikával egyik iskolánk sem foglalkozik. Úgy kell felkészíteni a diákokat, hogy tudjanak alkalmazkodni a változó kihívásokhoz, foglalkoztathatóak legyenek.“ A legjobb szakképzés szerinte a jó általános szakképzés a tankötelezettség ideje alatt. A nyelvi készségek fejlesztése, problémamegoldó képességek, természettudományok, informatika fejlesztése – mind fontos. Elsősorban a kulcskompetenciákra kellene összpontosítani. A szakképzés élethosszig tartó tanulás kellene, hogy legyen, a tankötelezettség ideje alatt pedig az általános, alap szakképzést kellene a diákoknak megkapniuk…

Aki tehát a duális képzésnél leragad, az az összeszerelő műhelyek világában marad, és nincs elképzelése az Ipar 4.0. követelményeiről, igényeiről.

Negyedszer: a kint dolgozó mintegy 300 ezer szlovákiai polgár hazacsábítása fel sem merült.

Ötödször: pozitívan lehet értékelni az esetleges munkabér-növekedést, de ennek bizonyos gazdasági hatásait is fel kell tudni mérnie egy kormányfőnek, és bele kell tudnia illeszteni az elkövetkező évek gazdaságpolitikájába.

Hogy mit jelent ez a gazdaságnak? Marad a külföldi összeszerelő műhelyek világa, melyek az olcsó munkaerőért jöttek hozzánk. Továbbra is biztosítunk számukra olcsó munkaerőt, vagy továbbállnak pár országgal odébb. Az olcsó munkaerőt – mivel természetes népszaporulat nincs – egyre inkább csak vendégmunkásokkal tudjuk bebiztosítani.

Beleragadtunk a gazdasági fejlődésnek abba a szintjébe, amit a gazdaságtanban tényezővezéreltnek definiálnak (ilyen tényező lehet a nyersanyag, vagy az olcsó munkaerő). Láthatóan sem akarat, sem tudás nincs egyelőre, hogy ebből egy szinttel továbblépjünk, a beruházás-vezérelt, vagy akár az innováció-vezérelt szakaszba.