A magyarok szomszédságképe volt a témája a február 6-án Budapesten megrendezett 39. Jean Monnet-estnek. Mint kiderült, a Szlovákiáról „inkább kedvező” véleményt alkotók aránya a tavalyi 50 százalékról 59 százalékra emelkedett.
Pontosan egy esztendeje a Charta XXI és a Nézőpont Intézet együttműködésének köszönhetően átfogó képet kaptunk arról, hogy a magyar lakosság miként vélekedik Magyarország szomszédos országokkal való kapcsolatairól. Három csoport rajzolódott ki: a nyugati és kisebb magyar közösséggel rendelkező országokról jobb véleménnyel vannak a magyarok, és jobb államközi kapcsolatot tételeznek fel. A keleti, déli, nagyobb számú magyar közösséggel rendelkező államok (Szerbia, Románia, Ukrajna) esetében rosszabbnak látják a kapcsolatot, és a róluk alkotott véleményük is rosszabb. Szlovákia a két csoport között helyezkedett el. A megbékélés szempontjából fontos megállapítás, hogy legalább 81, legfeljebb 94 százalék azok aránya, akik szerint a kapcsolat jó, vagy javításra szorul, tehát erős kisebbségben vannak azok, akik szerint nincs értelme jobb kapcsolatra törekedni.
Az idei, január 13-a és 16-a között végzett kutatás azt vizsgálta, hogy változott-e ez a kép.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője elmondta, a kutatást országos reprezentatív mintán végezték. Ebből kiderült, hogy a magyarországiak véleménye határozottan javult a szomszédos országokról. Szlovákia esetében például az „inkább rossz” véleménnyel rendelkezők aránya nem változott, stabilan 16 százaléknyi, viszont az országról „inkább kedvező” véleménnyel rendelkezők aránya 50 százalékról 59 százalékra emelkedett.
Ez nem biztos, hogy azt jelenti – jegyezte meg Mráz Ágoston Sámuel –, hogy a problémák a két ország között megoldódtak volna, mert elképzelhető az is, hogy a két kormány például kerüli az olyan témákat, ahol konfliktusra vagy vitára lehet számítani. Ezáltal ezek nem jelennek meg nemhogy konfliktusként, de témaként sem a tömegkommunikációban, és így a konfliktusmentesség illúzióját nyújtják, függetlenül attól, hogy például a kettős állampolgárság ügyében a két ország politikai elitjeiben továbbra is lappang a feszültség.
Az Ausztriával való elégedettségi index hagyományosan a legmagasabb, de még itt is emelkedést regisztráltak: 71-ről 74 százalékra emelkedett az „inkább jó” vélemények aránya, miközben 2 százalékkal, 8-ról 6 százalékra csökkent a rossz viszonyt érzékelők aránya. Igaz, mindkét adat a statisztikai hibahatáron van, de a javulásban azért jelentős szerepet játszhat, hogy Nyugat-Magyarország lakossága tömegesen utazik Ausztriába nemcsak hétvégén, hanem hét közben is, és az emberek érzékelik, hogy mennyivel gördülékenyebb nemcsak a vásárlás, hanem az ügyintézés is nyugati szomszédunknál. Egyébként Szlovákia kedvező megítélésében is szerepet játszhat, hogy különösen annak nyugati részét látogatva a magyarországiak ott, vagyis Pozsonyban és környékén szinte ausztriai nívóval találkoznak.
Szlovénia Szlovákiánál jobb szintről indult, de most ugyanúgy 59 százalékos az „inkább jó” vélemények aránya, mint Szlovákia esetében. A tavalyihoz képest szépen emelkedett az Ukrajnával és Szerbiával kapcsolatos „inkább jó” vélemények aránya. Továbbra is Romániával kapcsolatban tapasztalható a legnagyobb idegenkedés, bár százalékos arányban itt is kedvezőbbek az idei számok a tavalyiaknál. Kifejezetten érdekes Szerbia és Ukrajna helyzete.
Nemcsak a környező országokról alkotott véleményre voltak kíváncsiak a Nézőpont Intézet munkatársai, hanem arra is, hogy milyennek ítélik meg az emberek a környező országokkal való viszonyt, továbbá, hogy mekkora esélyét látják a javulásnak, s itt is hasonló eredményeket kaptak. Vizsgálat tárgyává tették továbbá a magyarországiak körében az autonómia elfogadottságát, ahol kétharmad feletti eredményeket kaptak – jellemzően a baloldal hívei pontozták le az autonómiát, tehát ebben az esetben erőteljesen hatott a politikai beállítottság, mondhatni döntő szerepe volt a véleményalkotásban – állapította meg Mráz Ágoston Sámuel.
Surján László megjegyezte, nagy hiányossága a kutatásnak, hogy nem tudja regisztrálni a környező országokban élő magyarság véleményét, hiszen amennyiben a két ország közötti kapcsolatok ideálisaknak tűnnek, lehetséges, hogy a határon túlra kényszerült magyar közösségek helyzetről alkotott véleménye negatív.
Szlovákiában például a Charta XXI Mozgalom számára nem Fico a megfelelő partner, hanem Fico ellenzéke, viszont ha ők azt tapasztalják, hogy Orbán Viktor Ficóval parolázik, akkor nem hajlandók szóba állni velük sem. Ugyanilyen megfontolások mentén érdemes megkülönböztetni és különválasztani az ukrajnai és kárpátaljai híreket. A kárpátaljai helyzet sajátossága egyébként, hogy nem találni odaát fiatal magyar férfiakat, mivel valamennyien vagy ingáznak, vagy Magyarországon dolgoznak, tekintve, hogy nem akarják átvenni a katonai behívót.
Nem halljuk meg a józan hangokat – szólt hozzá Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész a közönség soraiból, példaként Jozef Hajkora, Pozsonyban élő publicistára, íróra hivatkozva, aki tavaly év végén kijelentette, hogy Szlovákiában a magyaroktól végre bocsánatot kellene kérni mindazért, ami velük az 1945 és 1948 közötti Csehszlovákiában történt. Hajkót és munkásságát nemrég portálunkon is bemutattuk.
Végül Surján László megjegyezte, hogy az elemzés arányszámai azért is mutathatnak szebb képet a valóságnál, mert a migránskérdés az utóbbi évben alighanem erőteljesen befolyásolta a válaszadókat. Felesleges lenne tehát elhamarkodott ítéleteket hozni – jelentette ki Surján László.
