Esterházy János és a vele együtt a gulágra elhurcolt magyarok emlékére avattak emléktáblát ma, február 10-én a Csemadok pozsonyi székházában. Ugyanekkor nyílt meg a gulágok történetéről szóló kiállítás is.
Az avató előtt Molnár László Oláh Csaba gulágról szóló versét adta elő. Majd Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Kiemelte: Flórián Lászlónak fordításában jelenik meg a Felvidék.ma-n Pásztor Géza visszaemlékezése a gulágról. Pásztor kifejti, a bűnözőknek emlékműveket emeltek, de az áldozatokra nem emlékezik senki. Pedig emlékezni kell. Molnár Imre szerint a mai visszaemlékezés és táblaavató éppen ezért fontos, hiszen végre emléket állítunk az áldozatoknak. Ezért készült el a szlovák nyelvű kiállítás is, amely annak a magyar kiállításnak a fordítása, amely bejárta a déli országrészeket.
Ez után Bank Barbara a kiállítás összeállítója elmondta: amiről nem beszélünk az nincsen, tartja a mondás. Ezért is tiltották meg a túlélőknek, hogy beszéljenek a megélt borzalmakról, azzal fenyegették őket, ismét táborba, vagy börtönbe kerülhetnek, ha beszélni mernek. Tudni kell, hogy a Szovjetunión kívül a szovjet érdekszférába tartozó országokban is voltak ilyen táborok.
Bárdos Gyula történelmi visszatekintőben emlékeztetett a negyvenes évek második felének borzalmaira. Pozsonyban a háború után megkezdődtek a politikai tisztogatások, több politikust elhurcoltak, a magyarokat Pozsonyból tömegével deportálták. A magyar politikusokat azzal vádolták, hogy a fasiszta magyar pártban tevékenykedtek. Többük pedig a szovjet gulágon veszítette életét, sokuk súlyos betegen tért haza.
A Csemadok falán lévő emléktáblát Czimbalmosné Molnár Éva Magyarország pozsonyi nagykövete, Bárdos Gyula a Csemadok elnöke és Neumann Tibor az egyik gulágra elhurcolt áldozat unokája leplezte le.
https://www.facebook.com/FELVIDEK.ma/photos/?tab=album&album_id=1420630887959223
