Kassa megye képviselő-testülete az idén először ülésezik. Február 20-án, a beterjesztett napirendi témák szerint megtárgyalnak mintegy húsz pontot, illetve visszatekintenek a 2005-2009-es, a 2009–2013-as és a 2013-2017–es választási időszakokra vonatkozó határozatok teljesítésére.
A 2017-es év első ülésén az elvégzett ellenőrzések alapján a megye főellenőre is megtartja értékelését. A programban vagyoni kérdések is szerepelnek. Korompán bérletről, Bodrogszerdahelyen, Kassán, Pelsőcön és Terebesen pedig földterület eladásáról döntenek.
Egyes tavalyi határozatokat is megváltoztathatnak, mint például a megyei hatáskörbe tartozó középiskolák kihelyezett munkahelyeinek besorolására vonatkozó határozatot. Döntenek a 2014-2020-as időszakra szóló integrált regionális operációs program Kassai járásra, Kassa környékére és Szepesolaszira vonatkozó feladatai megvalósításához szükséges önrészről is.
Tájékoztató jelleggel áttekintik az Európai Strukturális és Beruházási Alapok kínálta lehetőségeket. Többek között az InnoSchool projekttel és a Kis Projektek Alappal készülnek foglalkozni, illetve a Kezdő Vállalkozásokat Segítő Központ 2017–2019-es időszakra szóló támogatásával.
A megye működéséről, és annak fontosságáról kérdeztük Furik Csabát, a Tőketerebesi járás képviselőjét, Kisgéres község polgármesterét.
Áttekintettem az előkészített dokumentumokat, és be kell vallanom, volt mit csinálnom, mire egyszerűen, magyarul sikerült csokorba szednem. Tapasztalata szerint a lakosság mennyire kíséri figyelemmel a megyei történéseket, a megyei képviselők munkáját?
Sokszor találkozom a mindennapok során azzal, hogy tudjuk ugyan, hogy léteznek intézmények, hivatalok és hivatások, de gyakran nem foglalkozunk azzal, hogy igazából mi és milyen munka folyik ott, miért jött létre az adott intézmény, közösséget szolgáló hivatal. Gyakran érzem ezt akkor is, amikor a megyei ügyekről van szó. Arról, hogy a közgyűlésben mivel is foglalkozunk, mi a dolgunk nekünk, megyei képviselőknek. Ilyen legfontosabb kérdés itt keleten, a Bodrogközben és az Ung-vidéken a munkahelyek létrejötte, a jobb élet alapjainak a megteremtése. Tudnunk kell azonban, hogy ezzel a megye közvetlenül nem foglalkozik, de az intézményei révén maga is sok embert foglalkoztat és válik munkáltatóvá. Nem tudunk ugyan olyan beruházásokat eszközölni, amelyek gyárakat, üzemeket hoznak létre, de vannak iskoláink, szociális intézményeink, hivatalok, amelyekben dolgoznak, és voltak kórházaink is, ahol ugyancsak sokan végezték a munkájukat.
Azt már tisztáztuk, hogy a megyének nem elsődleges feladata a munkahelyek létesítése. Akkor mégis, mivel foglalkozik?
A megye középiskolákat, szociális intézményeket (öregotthonokat, betegellátó központokat, speciális intézeteket az arra rászoruló embereknek), múzeumokat, könyvtárakat, kulturális központokat, színházakat tart fent, valamint a másod- és harmadrendű utakat kell karbantartania, felújítania, ha van erre pénz. Voltak kórházaink is, négy járási kórház volt a megye kezelésében. Ezeket négy évvel ezelőtt egy befektető társaságnak adtuk hosszú távra bérbe, mert kiderült, hogy rengeteg adósság halmozódott fel az intézményekben, és ezt a kórház vezetősége által nem tudta a megye lefaragni, illetve véglegesen megszüntetni.
Miért fontos a magyar képviselet a megyében?
A középiskolák léte és nem léte is a megye hatáskörébe tartozik. Lesz-e magyar gimnáziumunk, szakközépiskolánk? Abban hány osztályt lehet nyitni? Milyen a diáklétszám? Milyen kivételt, könnyítést kap egy iskola, hogy a régió ne legyen szegényebb egy iskolával vagy képzéstípussal? Szükség van-e duális képzésre, s ha igen, milyenre és hány tanulóra van szükség? Ez mind a megyén, az iskolaügyi osztályon dől el, ahol működik iskolaügyi bizottság is. Itt a tagok kérdezhetnek, kérhetnek és érvelhetnek egy-egy osztály megmaradása, megnyitása és megmentése érdekében. Ahogyan ez 2016-ban is megtörtént a kassai Márai Sándor Gimnázium esetében, amikor ismételten szót kellett emelnünk annak érdekében, hogy a második osztály megnyitását tegyék lehetővé az iskolának, az általános érvényű rendelet segítségével, amit minden évben megalkot a megye. Elértük, hogy legyen esélyük a második osztály megnyitására is, ha lesz elég jelentkező.
Mit tudnak tenni a kultúra területén?
Nagyon fontosak a kulturális intézményeink is: múzeumok, kulturális központok, járási könyvtárak, színházak. Tíz éve alakult meg a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési és Kulturális Központ Királyhelmecen, az akkori MKP képviselőinek köszönhetően. Azóta is rendületlenül végzi környékünkön mindazt, ami rábízatott, a magyar kultúra ügyét és a hagyományok ápolását. Szervezi, koordinálja a kulturális életet, van könyvtára, múzeuma, ahol őrzi múltunk emlékeit, s mindezt magas színvonalon. Támogatja a falvak kulturális megmozdulásait. Ha nem lesznek a megyében magyar képviselők, akkor mindig ezen intézményeken kezdenek el takarékoskodni, és ismét intézmények nélkül maradhatnánk.
Milyen módon tudják segíteni az itteni magyar kultúra virágzását?
A kulturális bizottság és tagjai sokat tehetnek azért, hogy a megyei magyar kulturális élet is szerves részévé váljon mindennapjainknak. Évente szavaznak ugyanis arról a pénzről, amit a megye területén megrendezendő fesztiváloknak ítélnek meg, mint például a Helmeci Bodrogközi Kulturális Fesztivál, a Libagaliba Nagytárkányban, a Tokaji Fesztivál Borsiban vagy a Nyitott Pincék Napja Kisgéresben és még sorolhatnám. Fontos, hogy a megye egyetlen magyar nyelvű színháza, a kassai Thália Színház is megmaradjon és szolgálhassa az itt élőket is, mert nekünk is jogunk van arra, hogy az anyanyelvünkön lehessen részünk színházi élményekben. Sokszor szükség van ezen intézmények megsegítésére, támogatására, s mindez képviselet nélkül jóval nehezebb lenne.
Mi a helyzet a szociális szférában?
Szociális intézményeink is a megye lakosságát szolgálják, minden járási székhelyen van belőlük. Amikor a magukra maradt, idős, beteg embereknek nincs hova menniük, és nincs, aki gondozza őket, akkor kell felkeresni ezeket az intézményeket, és biztosan kevés olyan magyarok lakta településvezető van, akinek ne kellett volna már a megyén keresztül, a szociális osztályon ezeknek az ellátórendszereknek a szolgáltatásait igénybe vennie egy-egy rászoruló lakos ellátása miatt.
Örök téma az úthálózat, melynek állapotával bizony nem lehetünk elégedettek. Mit lehet tenni ezen a téren?
Valóban, a megye kezelésében lévő utakat mindannyian szinte naponta használjuk. Tudjuk, hogy a harmadrendű útjaink állapota nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Ritkán jön aszfaltozógép, hogy javítson a helyzeten, de tudni kell, hogy Kassa megyének több mint 2000 km hosszú úthálózata van, míg a fejlett pozsonyi régiót magába foglaló Pozsony megyének csak 500 km-es. Ez is az oka annak, hogy sokkal nehezebb nagy és látványos útfelújításokat eszközölni, nem csak a megyénkben, de a térségünkben is. Ennek ellenére a nagytárkányi, a perbenyiki, a nagykövesdi és a bodrogszerdahelyi határon átnyúló utakat a megye segítségével is rendbe tudtuk tenni, újjáépíteni. Tiszacsernő, Ágcsernő, Kis- és Nagytárkány, Véke, Kis- és Nagykövesd között, Szomotoron és Kisgéresben voltak útfelújítások. Rad és Szinyér, valamint Bári felé is lesznek útjavítások a jövőben. S remélem, másutt is, mert egy hitelből a megye olyan gépeket is próbál beszerezni, amelyekkel saját maga tudja majd az utakat javítani, hogy a rendelkezésre álló kevés pénzből minél több helyen sikerüljön útfelújítást megvalósítani. Ezért is fontos, hogy a megyei hivatalban a közlekedési osztályon és a közlekedési bizottságban legyen bodrogközi magyar képviselő, aki mer és képes is megszólalni az útjaink rossz állapotát illetően.
