„Ma sem értem, honnan van az a mérhetetlen gyűlölet az emberekben, amely lehetővé tette azokat a borzalmakat, amelyeket mi átéltünk…” – a 80. életévében lévő Gallainé Haas Julianna holokauszt túlélő szavai ezek, amelyek a tolerancia napján hangzottak el a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban.
Julika egy másik gondolatával fogalmazzuk meg azt a célt is, amely végett iskolánk megszervezte ezt a napot: „Amit mi átéltünk, az a kirekesztés következménye volt. Ebből én azt tanultam meg, hogy életem során mindig felléptem az ilyen megnyilvánulások ellen, kiálltam azokért, akiket bántás, a másságuk miatti megkülönböztetés ért.”
Julika 7 éves volt, amikor elszakították édesanyjától és 11 éves nővérétől, akiket soha többé nem látott viszont, hasonlóképpen, mint a háború előtt kb. száztagú családjának mintegy háromnegyed részét. Őt az átélt borzalmak, életre szóló traumák tették szolidárissá, empatikussá a másik ember szenvedésével, megkülönböztetésével szemben. Diákjainkat pedig remélhetőleg mindaz, amit az ő életéről, társaik családjainak történetéről, illetve a további előadásokból, foglalkozásokból megtudtak e napon.
Elfogadni a másságot
A 2016/17-es tanév gimnáziumunkban a tolerancia éve. Az extrémizmusnak, az intoleranciának nemcsak a társadalomban, hanem a közvetlen környezetünkben tapasztalható előretörése, illetve a sajtó és a közvélemény részéről az iskolával szemben megfogalmazott elvárások késztettek minket arra, hogy intenzívebben, célratörőbben foglalkozzunk ezzel a témával.
A tanév elején a diákjaink körében elvégzett felmérés eredményei is tudatosabb, szervezettebb fellépésre sarkalltak bennünket: növendékeink 78 %-a értett egyet ugyanis azzal az állítással, hogy az iskola sokat tehet a toleráns magatartás kialakításáért, és a válaszolók kb. fele ezt el is várja az intézménytől.
Több, egész évben futó programot indítottunk be, ilyen pl. a mentorprogramunk, melynek keretében gimnazista önkénteseink tehetséggondozás, korrepetálás céljából foglalkoznak az alapiskola diákjaival; multikulturális séták Pozsonyban; előadások a történelem szeminaristáknak; érzékenyítő tréningek minden osztály számára; rendszeres előadások és foglalkozások az osztályfőnökök, illetve a tanárok részére, hogy professzionálisan tudják megoldani a felmerülő problémákat, kérdéseket, és még sorolhatnám.
A krókusz a sárga csillag szimbóluma
Ebbe a körbe tartozik bekapcsolódásunk – egyetlen szlovákiai magyar iskolaként – az Írországból kiindult, jelenleg 11 országban működő Krókusz projekt magyarországi csoportjának munkájába.
Az első tavaszi virágként kinyíló krókusz a sárga csillag szimbóluma, és a holokauszt gyermekáldozatainak állít emléket. Ősszel az alapiskolánk hetedikes és a gimnáziumunk harmadikos diákjaiból álló krókuszcsoportok elültették a krókuszhagymákat az iskola előkertjében. Mivel január 27-e a holokauszt nemzetközi napja, tolerancia napunkat az e napról való megemlékezéssel kötöttük össze.
A január iskolánkban különben is szinte teljes egészében a toleranciáról szólt: egy héten keresztül Brazíliából, Indonéziából, Ukrajnából és Törökországból érkezett lektorok tartották az angolórákat, ezek nemcsak a nyelvgyakorlásról, hanem egymás megismeréséről és az elfogadásról is szóltak. Egy hétig voltak vendégeink az Erasmus+ projekt Európa szeretetben programja keretében a spanyol, a német, az olasz és a finn partneriskolák diákjai és tanárai (e programnak szintén része volt egy angol nyelvű tolerancia nap, illetve egy e témában meghirdetett plakát- és fotópályázat).
Előítéletek nélkül
Tolerancia napunkon igazgatónőnk, Morvay Katalin bevezetője és köszöntője után a program első előadását volt diákunk, Lelkes Viktória, az ELTE ötödéves pszichológia szakos hallgatója, az iskolai mentorprogramunk konzultánsa tartotta. Arról, hogy mi a tolerancia, mitől válunk előítéletessé, a sztereotípiák rabjaivá, milyen következményei vannak az ilyen magatartásnak. Majd Vikivel a diákoknak a nap folyamán kisebb csoportokban lehetőségük nyílt egy Előítéletes vagyok? című számítógépes teszt kitöltésére és megbeszélésére.
Mivel a már említett tanév eleji felmérésben a diákok a társadalomban és iskolai környezetükben is nagyon erősnek érezték (89, illetve 72 %) a bevándorlás ellenes extrémizmust, ezért tartotta a következő előadást Kovács Attila vallástörténész, iszlamológus, a Comenius Egyetem docense (szintén volt diákunk), aki nem először járt nálunk e témában. Az iszlám és a menekültválság összefüggéseit taglalva, fogalmakat megmagyarázva, világosan és egyértelműen cáfolt meg a sajtóban terjedő, politikusoktól hallható féligazságokat, hazugságokat úgy, hogy közben nem tagadta a helyzet súlyosságát.
Amit sosem szabad felednünk
Ezt követően krókuszos gimnazistáink jutottak szóhoz. Zakál Réka és Haják Norbert az erasmusos tolerancia napon elhangzott előadásukat hozták el: arról beszéltek, hogyan foglalkozik iskolánk a toleranciára való neveléssel.
Ezután a népirtásokról szóló kiselőadások következtek. Az örmény népirtásról Magyar Dalma és Szabó Krisztina, a vörös kmerek által elkövetett kambodzsai borzalmakról Csölle Máté és Szabó Károly, a balkáni háború idején végbement embertelenségekről Magát Dominika és Vaňo Tímea, az afrikai népirtásokról Szabó Dóra és Nagy Ádám beszélt. A holokauszt zsidókon kívüli több százezer áldozatáról Csikmák Katalin és Katona Eszter szólt, Krizsan Zsuzsanna és Ribánszky Friderika pedig a Világ Igazait bemutatva tárta fel előttünk, hogyan maradtak sokan emberek az embertelenségben is.
Nagyon kedves magyarországi vendégek fogadták el meghívásunkat erre a napra. A már említett Gallainé Julikán kívül ellátogatott hozzánk a Krókusz projekt szakmai vezetője, Vincze Beatrix, az ELTE docense, valamint Pap Ágnes projektvezető. Ők két órán keresztül családtörténeti kontextusú érzékenyítő foglalkozást tartottak először a hetedikes krókuszcsoportban, majd a tolerancia nap harmadikos és negyedikes hallgatóságának is.
A diákok készültek erre a foglalkozásra: elhozták a családi fotóalbumokból a legidősebb családtag fényképét, illetve a hozzá kapcsolódó történetet. A XX. század szlovákiai magyarságot érintő borzalmai, a háborúkról, a deportálásról, a kitelepítésről, a jogfosztottságról szóló történetek keveredtek Julika élettörténetével, és remélhetőleg tudatosították a diákjainkkal az okokat, amelyek az emberi jogokat, a humánumot sárba tipró ideológiák, rendszerek kialakulásához és fennmaradásához vezettek.
Empátia, szolidaritás…
Vázlatosan leírva is sok mindaz, ami a Duna utcai gimnáziumban zajlott január utolsó napján… De elképzelhetjük, hogy lelkileg mennyire megterhelő volt diákjainknak az előadásokra készülni, a tömegsírokkal szembesülni, és elmondásuk szerint legalább ilyen nehéz volt végighallgatni a nap programját, tudatosítani fontos dolgokat, amelyekkel eddig valamilyen oknál fogva nem találkoztak, esetleg szándékosan kerültek vagy rosszul tudtak.
Nem véletlen, hogy amikor a családtörténeti foglalkozás végén Pap Ágnes rákérdezett, hogy akkor mit tehetünk, mit tehetnek ők, hogy ezek a dolgok ne ismétlődjenek meg, nagymértékű tanácstalanság uralkodott el a diákokon. Aztán valaki mégis megfogalmazta a legfontosabb szavakat: empátia, szolidaritás… Reméljük, mindenki hallotta! Ezen szavak mentén fogjuk elvégezni a program levezetését, a reflektálást, és folytatni munkánkat a tolerancia, az elfogadás jegyében a Duna utcán!
