Kitelepítésre ítélt családok a galántai állomáson

Az 1945 utáni éveknek a csehszlovákiai magyarok életében még sok feldolgozatlan mozzanata van. Mi most ezek közül hármat villantunk fel.

Szegedy-Maszák Marianne könyvében, melyben szüleinek állít emléket (Csókolom a kezét címen), leír egy érdekes esetet. Édesapja, Szegedy-Maszák Aladár, aki Magyarország második világháború utáni első washingtoni nagykövete és a párizsi békekonferencián a magyar küldöttség tagja volt, egy felszólalásában szembesítette a csehszlovák küldöttséget Eduard Beneš egy, a háború alatt írt könyvével, amelyben felsorolja, hogy kik a felelősök Csehszlovákia széthullásáért. A felsorolt okozók között ott vannak a németek, a szlovákok, ám a magyarok hiányoztak a sorból! Ezek szerint a háború alatt még nem tartotta a magyarokat felelősnek Csehszlovákia megszűnéséért. Kérdés, hogy később miért változtatta meg a véleményét?

A felszólalás nagy port vert fel, mivel az inkriminált könyvet addig a csehszlovák delegáció tagjai sem ismerték, ám ügynökeik még aznap felvásárolták minden fellelhető példányát.

A szülőfalumban, Százdon van egy üresen álló, gazos telek, és az öregek, akik átélték azokat az időket, a mai napig babonás félelemmel emlegetik, hogy a második világháború után ott állt a „terror háza”, ahol az odacitált magyarokat próbálták „rávenni”, hogy reszlovakizáljanak, és ahol összeállították a kitelepítendők névsorát. Mint mondtam, a háznak ma már a romjai sem állnak. Ha babonás volnék, azt mondanám, hogy bizonyára az egykori „vendégek” átkai hatottak.

A kitelepítésre ítélt család már fent volt a teherautó platóján, amely a legközelebbi vasútállomásra vitte őket, ahonnan a vonat indult Magyarországra a kitelepítendő családokkal. A családfő a platóról nézte, ahogy a két szomszédja ékes államnyelven már a család hátrahagyott javaira alkudozott. Tehetetlen haragjában könny gyűlt a szemébe, úgy kiabált le rájuk: Legalább azt várjátok meg, hogy elmenjünk!

A két férfi felpillantott, és úgy tűnt, hogy el is röstellték magukat. Végül a veresebb képű felragadott a földre szórt limlomok közül egy szentképet, amely Jézust ábrázolta a Getsemáné-kertben, és a platóra dobta: Ezt is vigyétek. Szükségetek lesz rá.