A Barsmegyei Gyógyászati Egylet története volt a témája a tegnap Léván tartott előadásnak. Az előadót, dr. Kiss László orvost, orvostörténészt és írót Müller Péter, a Reviczky Társulás Helytörténeti Szakosztályának vezetője köszöntötte, kiemelve több évtizedes orvostörténeti értékmentő kutatómunkáját, magyar közösségünkért végzett gazdag közéleti tevékenységét.
Ezt követően dr. Kiss László nagy szakértelemmel, de mindenki számára érthető és érdekfeszítő módon vázolta az egylet megalakulásának előzményeit. A gazdag képanyagot és számos kordokumentumot felvonultató előadás során folyamatában ismerhettük meg a német nyelvterületről 1822-ben indult ún. vándorgyűlési mozgalmat, melynek célja többek között a gyorsan fejlődő orvostudomány ismereteinek terjesztése volt a gyakorló orvosok között.
1831-ben Bugát Pál elindította az első magyar nyelvű orvosi szaklapot, Orvosi Tár címen. 1839-ben dr. Czilchert Róbert tett javaslatot orvosi egyletek megalapítására, s létre is hozta a Nyitrai Orvosi Egyletet, mely nem volt hosszú életű. Magyar nyelvterületen a vándorgyűlési mozgalom 1841-ben Pesten vette kezdetét, későbbi aktív felvidéki részvétellel. Az 1848/49-es szabadságharc után sajnos a magyar vándorgyűlési mozgalmat és az Orvosi Tárat a bécsi udvar betiltotta.
1857-ben azonban sikerült útjára indítani a magyar nyelvű Orvosi Hetilapot, mely a mai napig megjelenik. A Bach korszak 1861. évi bukása után az egyéves ún. magyar éra alatt nagy volt a lelkesedés. Folytathatta munkáját a magyar vándorgyűlési mozgalom, és kiadásra került a Gyógyászat című orvosi szaklap, mely a vidéki orvosokat fogta össze. A nemzeti lelkesedés eme korszakában, 1861. március 12-én, Léván született meg a felhívás a Barsmegyei Gyógyászati Egylet megalakulására. Az eseményről a már említett Gyógyászat orvosi szaklap is tudósított, melynek szerkesztője példának állította a barsiakat és a lévaiakat a magyar orvostársadalom elé.
A Barsi Gyógyászati Egylet 22 taggal alakult meg. A következő vezérkarral: Vietorisz Sándor orvos – elnök, Boleman Ede gyógyszerész – titkár, Pollák József – könyvtárnok, Szirtey György – jegyző és tagjai között ott találunk nagy tekintélyű barsi orvosokat és gyógyszerészeket is. A második gyűlésén a Barsmegyei Gyógyászati Egylet tiszteletbeli tagjaivá fogadta az ország oly nagy tekintélyű orvosait, mint Sauer Ignác országos főorvost, Balassa János pesti sebészprofesszort, Semmelweis Ignác a gyermekágyi láz problémájának felismerőjét és még sorolhatnánk.
1862-ig az egylet több gyűlést tartott, melyen rendszerszintű megoldásokat javasolt Bars vármegye közigazgatási tanácsának a megye égető egészségügyi gondjainak megoldására. Ilyen volt a megyei kórház felállítása, a nyitott városi szennycsatornák kérdése, a barsi orvosok rendszeres továbbképzése, vagy akár a bábaügy megoldása, szülész kézikönyvek kiadása (Ebben az időben Bars vármegye 119 településén 115 ezer lakos élt, s arra csak 17 szakképzett bába jutott.)
Továbbá néven merte nevezni a barsi vidéki lakosság körében terjedő nemi betegségek (bujasenyv) okát – a Bach korszak nőtlen katonái, csendőrei és pénzügyőrei fertőzték a falusi népet. Ez utóbbi lehetett az oka, hogy 1862-ben a Barsmegyei Gyógyászati Egylet működését a hatóság betiltotta. Ennek ellenére 1863-ban Aranyosmarót mellett Hizérben (Chyzerovce) megalakult Bars megye első kórháza.
Az egylet 1865-ben kapott engedélyt tevékenysége folytatására, azonban gyűlésein a királyi biztosnak, Lőw János lévai főszolgabíró személyében, jelen kellett lennie. Még ugyanebben az évben az egylet képviseltette magát a pozsonyi vándorgyűlésen, ahol Boleman Ede tartott előadást a Bars megyei, a szántód-magyaradi gyógyvíz általuk elvégzett vegyelemzéséről.
Dr. Kiss László érdekesebbnél érdekesebb tényeket tárt az érdeklődő hallgatóság elé. Előadása zárszavában újra hangsúlyozta, a Barsmegyei Gyógyászati Egylet az első olyan magyarországi gyógyászati egylet volt, mely hosszú időn keresztül fejtett ki áldásos tevékenységet és az akkori problémákra a kort messze meghaladó közegészségügyi javaslatokkal állt elő. „Méltán lehetnek, lehetünk büszkék ilyen elődökre!” – zárta előadását.
