„Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” Ezekkel a szavakkal rajzol keresztet homlokunkra a pap, ha ma templomba megyünk. Kezdődik a bűnbánat ideje, a nagyböjt. Az idei hamvazószerda ráadásul egybeesik a tavasz első napjával is.
A húsvét előtti 60. napon lévő hamvazószerda a nagyböjt első napja. Ezen a napon kezdődik a húsvét előtti 40 napos nagyböjt. Mivel a régi böjti gyakorlat a nagyböjt idején teljes hústilalmat írt elő a híveknek, ezért a hamvazószerda előtti keddet a népnyelv húshagyókeddnek, a feltámadás ünnepét pedig húsvétnak (= húsnak ismételt vétele) nevezte el. Ma a szigorú böjt csak hamvazószerdán és nagypénteken kötelező.
Ezen a napon és a rákövetkező vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamvazó pap közben figyelmeztet: “Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. A hamu az elmúlás természetes jelképe. A nagyböjt a bűnbocsánat szentségéhez járulás ideje. Régen ekkor kezdődött a hittanulók felkészítése a keresztségre és a hívek általános bűnbánati ideje.
Sok helyütt a Felvidéken, így a Csallóközben is a hétvégén még dőrék jártak, vagy éppen bőgőt temettek. Ma pedig beköszöntött a befelé fordulás, a magunkra figyelés időszaka. Mert ideje van a vidámságnak, és ideje a bűnbánatnak is. Őseink, nagyszüleink még komolyan vették a természet és az ünnepek rendjét. Ahhoz igazították napjaikat.
Szóval, kívánatos, illendő lenne, hogy belenézzünk abba a bizonyos tükörbe. Nem éppen kellemes meggyónni magunknak és a Teremtőnek bűneinket, pedig Radnótival élve „tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp”. Legalábbis tudnunk kellene, ha van egy csepp lelkiismeretünk.
Azzal, hogy a mai napon és majd nagypénteken elhagyjuk a húst, mértékletesebben étkezünk, még nem sokat teszünk, legfeljebb csak megvonunk magunktól valamit, amit szeretünk. Az utóbbi években oly divatossá vált léböjtök és egyéb tavaszi tisztítókúrák biztosan jót tesznek testi egészségünknek. De mi lesz a lelkünkkel? Ott mikor végezzük el az igencsak esedékes tavaszi nagytakarítást?
Amíg harag van bennem, nem tudok átmenni a szomszédasszonyhoz. El kell rendeznem magamban ezt a dolgot. Tiszta és nyugodt lelkiismerettel akarok ott állni az Úr előtt, mire eljön a húsvét. Egy idős asszony mesélte ezt nekem, aki nemcsak nagyböjt idején ügyelt kínosan a lelki egyensúlyára, de például adventkor is. Rendszeresen tartott bűnbánatot, mondhatni gyakorolta azt. Háborgó lelkének megnyugtatása számára mindig fontos volt.
Van, aki az ima erejére bízza magát, sokan mások segítésével próbálják tisztára mosni lelküket, de az a legritkább eset, amikor egyenesen a másik szemébe nézve tudunk bocsánatot kérni, ha valami rosszat tettünk. Bocsáss meg, kérlek, hibáztam. Ne haragudj, elhamarkodottan ítélkeztem feletted. Az én bűnöm (is), hogy ez történt veled. Varázsszavak, amiket mostanában mintha elfelejtettünk volna…
Pedig a szavaknak erejük van, hát még akkor, ha valóban őszintén is mondjuk ki azokat. Azzal, ha bocsánatot tudunk kérni, magunknak is megbocsátunk.
Szállj már végre magadba! Ugye, hogy ismerős mondat? Hát most csak ennyit kellene tennünk: magunkba mélyedni, s lelkünk bugyraiban elmerülni. Ehhez el kell csendesedni, kikapcsolni a külvilágot. Minden napban találni legalább néhány percet, amit magunkkal tölthetünk.
A böjti szelek minden jel szerint meghozzák nekünk az annyira óhajtott tavaszt is. Milyen szépen összecseng a testi-lelki megtisztulás az új élet reményével. Feltámadás. Ha akarjuk, Jézussal együtt talán mi is feltámadhatunk egy új, szebb és jobb életre.
(Forrás: katolikus.hu)
