(Fotó: B. Vida Júlia)

Az Oktatás és Nevelés Fejlesztésének Nemzeti Programja természetesen foglalkozik a nemzetiségi oktatással is, igaz, csak mintegy másfél oldalon. Pozitívumként értékelem, hogy a tervezetből kiérződik egyfajta hajlandóság a pozitív diszkriminációra, például a minimális osztálylétszámok meghatározásánál és a finanszírozásnál.

A tervezet azt ígéri, hogy a közoktatási törvényben és az iskolai dokumentációkban, az iskolai versenyeknél és a tanfelügyeletnél figyelembe veszik a nemzetiségi iskolák sajátosságait. A tankönyveket, munkafüzeteket és a digitális tartalmakat a nemzetiségek nyelvén is hozzáférhetővé teszik. A szakiskolákban lehetővé teszik a külföldi tankönyvek használatát.

Kötelezővé teszik a jogszabályi előírásoknak, a pedagógiai dokumentációknak, a pedagógiai és szervezési utasításoknak, valamint az iskolaügyi minisztérium által szervezett versenyfeladatoknak a nemzetiségi iskola nyelvére való fordítását.

Az iskolai hálózat kialakításakor figyelembe veszik a szülők és a tanulók elvárásait, hogy helyben, vagy a lakhelyhez minél közelebb tanulhassanak – anyanyelvükön. Az osztályok minimális létszámának meghatározásakor a nemzetiségi iskolákon alacsonyabb létszámot állapítanak meg.

Hasonlóképpen a finanszírozásnál is figyelembe veszik a nemzetiségi iskolák sajátosságait, például az anyanyelvi oktatásból adódó többletórák számát. A tervezet azt is ígéri, hogy a nemzeti iskolák nevelési és oktatási rendszerében tervezett változásokról konzultálni fognak az adott régió civil szervezeteivel, non-profit szervezeteivel és természetesen a szakmai szervezetekkel is.

Úgy tartják, hogy az ördög a részletekben lakozik, ezért (is) tanácsos lenne, ha a minisztérium honlapján (www.minedu.sk) megtalálható vitaanyagot a pedagógusok minél szélesebb köre áttanulmányozná és megjegyzéseivel, hozzászólásaival, tanácsaival hozzájárulna egy számunkra is elfogadható, végleges anyag kidolgozásához.

Megjegyzés: A tervezet továbbra is a szlovák közoktatási rendszer részeként kezeli a magyar (nemzetiségi) közoktatást, nem pedig önálló rendszerként. Valószínűleg erre is érdemes lenne felhívni a szerzők figyelmét.