Az olvasás hónapjának alkalmából ismert személyiségeket kértünk meg, osszák meg velünk, hogy jelenleg mit olvasnak. Azt is megkérdeztük tőlük, hogy a környezetükben élő gyerekek mit olvasnak. Ezúttal Korpás Árpád idegenvezetőt, fordítót és újságírót, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alelnökét kérdeztük.
Mit olvasol jelenleg?
Nehéz rövid választ adni. Vannak állandóan, de mozaikszerűen olvasott „kézikönyveim”. Ilyen a Biblia, ilyenek a fordításhoz használt szlovák–magyar, magyar–szlovák és cseh–magyar szótárak, a szöveggondozáshoz nélkülözhetetlen Osiris Helyesírás és az akadémiai A magyar helyesírás szabályai, továbbá az idegenvezetéshez szükséges A szentek élete, Szentek lexikona, A keresztény művészet lexikona, Jelképtár, Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona stb. Most leginkább a szakirodalmat bújom, mert folyamatosan készülök az idei szlovákiai, cseh- és magyarországi útjaimra. Ez azt jelenti, hogy a látnivalókkal, városokkal, régiókkal kapcsolatos lexikonok, enciklopédiák és monográfiák egy része is napi szinten kerül le a polcról. Ha ugyanis elmélyülök egy-egy témában, a részinformációkat is értelmezem, ellenőrzöm, amihez egyszerre több könyv kell. Ha ugyanis már az egyikben utánajártam valaminek, megnézem a másikban is… Ez másképp nem megy, a részletekben is illik többé-kevésbé eligazodni, minimum azért, mert a kíváncsi utas kérdez. Meg érdekel! Ha nem érdekelne, nem is tudnám továbbadni. A minap a Kossuth Rádiónak nyilatkoztam Nagyszombatról. Előtte beleolvastam Pázmány Péter, Bornemisza Péter, Zsámboky János munkáiba, hiszen ők is kötődtek ehhez a városhoz. Pozsonyi idegenvezetőként követem, gyűjtöm a várossal kapcsolatos régi és új szakirodalmat. Pillanatnyilag például ezekre fenem a fogam: Hudobný sprievodca po Bratislave (Pozsonyi zenei kalauz – a Zuzana Godárová–Ján Vyhnánek szerzőpáros munkája) és Juraj Kucharík Bratislava (Pozsony) című, szlovák nyelvű bedekkere. Kortárs magyar irodalom főként a középiskolai tanár feleségem révén kerül a házba. Pár hete például Darvasi László Virágzabálók című regényét hoztam el neki. Most, hogy az asztalra néztem, ott vár a szél-járás című folyóirat Szent László királyról szóló tematikus száma, meg a feleségem által sokkal következetesebben olvasott .týždeň hetilap. A Szenci Városi Múzeum igazgatójával, Strešňák Gáborral egy, az Esterházyakról szóló tanulmánykötet fordítására, szerkesztésére készülünk. Nemrég vetődött fel, hogy Pozsonyról és környékéről írjak útikönyvet egy magyarországi kiadó megbízásából. Ez mind olyan kihívás, amihez olvasni és olvasni kell…
A gyerekeknek milyen olvasnivalót ajánlanál?
Direkt módon nem ajánlanék. Csak azt ajánlom, hogy olvassanak. Persze, háromgyermekes szülőkként, magyar–történelem szakosokként voltak „terelgetős” próbálkozásaink. Most úgy érzem, ilyesmire nincs szükség. Nálunk legalábbis nincs. Az oké, hogy az elején legyen ott pár klasszikus és a közelmúltban kánonba került szerző (a mi időszakunkban, néhány évvel ezelőtt főként Bartos Erika, Berg Judit, Lackfi János és Varró Dániel), de ha a gyerek ráérez az olvasás ízére, megy a maga útján. Idővel nem is nagyon enged beleszólást. A hetedikes Lilla és az ötödikes Johanna lányunk ifjúsági irodalmat olvas, no meg fanfictionöket, azaz rajongói irodalmat, népszerű kötetekből sarjadó írásokat. Johanna hétszer olvasta A Pál utcai fiúkat, és egyes passzusokhoz szíves könyvjelzőket rakott. A tavaszi szünetben kívánságára elzarándokoltunk a regényből is ismert pesti Füvészkertbe, a közeli Práter utcában pedig megnéztük Szanyi Péter Einstand című szoborcsoportját, amely szintén Molnár Ferenc művének állít emléket. A harmadikos Máté fiunk most a futball bűvöletében él. Fő olvasmánya a legutóbbi Európa-bajnokságra készült matricás füzet; kívülről fújja az adatokat, és azt is tudja, hogy azóta ki hová igazolt. Rengeteg infót szippant fel a youtuberektől is, tehát kommentált meccsek videóiból. A legutóbbi pesti kiránduláskor egy Neymarról szóló könyvet kért, és azonnal „felfalta”.
A gyermekirodalommal kapcsolatban inkább a szakembereknek ajánlanék valamit. Mégpedig azt kérném szülői alázattal, hogy végre rostálják meg, mit kell szlovák irodalomból kötelezőként olvasni, mert a felhozatal inkább megutáltatja a gyerekekkel a szlovák nyelvet és kultúrát… Szlovák iskolákban tanító szlovák pedagógusok döbbentek meg azon, hogy mi kötelező szlovák irodalomból a magyar iskolákban.
