A Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre – mint főszervező, a Csemadok Városi Alapszervezetével és a Komáromi Városi Művelődési Központtal karöltve már hetedszer rendezte meg márciusi 15-e előestéjén a komáromi iskolák ünnepi műsorát – hívta főhajtásra az 1848-as márciusi ifjak emléke előtt mindazokat, akiknek mai is lelki szükséglete az emlékezés, az együvé tartozás erősítése.
Langschadl István, a Baráti Kör elnöke üdvözölte a művelődési központ 620 férőhelyes színháztermét csaknem megtöltő közönséget, és mondott köszönetet a három iskolának – Eötvös Utcai Alapiskola, Ipari Szakközépiskola, a Selye János Egyetem – a felkészülésért, az ünnepi műsorban való szereplésért. Majd felkérte Stubendek Lászlót, Komárom város polgármesterét, tartsa meg ünnepi köszöntőjét.
Az ünnepi műsort Petőfi Nemzeti dalának prózai átiratával Domján Máté, az Ipari Szakközépiskola diákja indította. Azután az egyetemisták színvonalas lírai összeállításának – Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra, Cséplő Cintia szavalata; Ez az otthonunk, Silyák Magdolna éneke; Váci Mihály Hatalmat, Borsó Ákos versmondása – tapsolhatott a közönség.
A színen az egyetemistákat az iparisták követték: nagymegyeri barátaikkal közösen előadott fergeteges mezőségi táncuk aratott nagy közönségsikert. A tánc után Petőfi Kemény szél fúj című versét Lukács Bence és Nagy Tibor szavalták el. Varró Dániel Elégia a kiránduló kedveshez című költeményét Oszlik Dániel adta elő. Gitáron Kovács Krisztián, Wurczell Ádám és Oszlik Dániel játszottak. Fischer Noémi Petőfi Fa leszek, ha… című megzenésített versét énekelte kedvesen, Csókás Kristóf hegedűkíséretével. Az iparisták hangulatos műsorukat Vörösmarty Szózatának közös előadásával zárták.
Ám a műsor pergett tovább, Hübsch Maja Virág Pósa Lajos Magyar vagyok című versét szavalta. Az Eötvös Utcai Alapiskola Wass Albert gondolataival összekötött zenés-táncos blokkját a Magyarország című dalát szépen, ízlésesen Majer Jázmin énekelte. Pécsi Virág szövege – Ha kürtöm lenne – után máris katonadalok és 48-as indulók csendültek fel az iskola Kicsinyek Kórusa előadásában Polák Lýdia vezényletével, Siposs Jenő gitár és (az unokák) Polák Gyula klarinét és Polák János Mihály dob kíséretével, nagy sikert aratva.
Baranovics Odett és Balla Kiara Priscilla – Szellemi kincsek – versidézete után a kicsinyek tánccsoportja Így tedd rá címmel, vastapsot arató gyermekjáték-füzérét élvezhette a közönség. Pécsi Virág Veronika – Utolsó szent örökségünk című idézete után az iskola Tarisznyás tánccsoportja (kb. 30 pár) csallóközi táncokat ropva fokozta a hangulatot. Jelen Jázmin Legyünk végre és Jančík Dóra Ne csak a magyar nyelv szép magyarsággal előadott prózája után az iskola „nagyok” kórusa Siposs Jenő vezetésével, Pfeiferlik Lilla és (az apuka) Pfeiferlik Tamás szólójával, Grassl Ferdinánd zongorakíséretével tisztán, stílusosan szólaltatta meg a Mert a haza nem eladó, valamint a Költő visszatér című (Credo és Kormorán) dalokat.
Az ünnepi műsor záró számát, Ábrányi Kornél Él a magyar című költeményét, Dráfi Mátyás Jászai-díjas, érdemes művészünk mondta el, a tőle megszokott művészi színvonalon. Azután, hogy az összes szereplő a színen volt, Fekete Éva, a helyi művészeti alapiskola tanára zongorakíséretével a szereplők a közönséggel együtt énekelték el nemzeti imánkat, a Himnuszt.
Látva a sok, élvezettel játszó, táncoló aprókat és ifjakat, Kodály üzenetei sorjáztak gondolataimban: „A nemzetnevelés már az óvodában kezdődik. (… ) nemzetnevelő hivatása: a tudatalatti magyarság alapköveit lerakni. Az alapkövek közül három emelkedik ki: a beszéd, az ének, a mozdulat.” A „Tudatalatti elemeknek … nagy szerepe van a nemzeti jelleg kialakulásában. (…) Aki nem játszotta gyermekkorában e játékokat, annyival is kevésbé magyar. Benne a nemzethez tartozás sokágú, bonyolult érzése feltétlenül szegényesebb, hiányosabb. Egy csomó jellegzetesen magyar testmozdulat, szólás-, hanglejtésforma, dallam: kimaradt lelki életének építőanyagából.”
