Öt ország, Magyarország, Ausztria, Csehország, Németország és Szlovákia közösen terjeszti fel a kékfestés hagyományát az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára – közölte a Kultúráért Felelős Államtitkárság az MTI-vel.
A kékfestés színmintázási technológia, a kék textíliákon nyomótechnikával készülnek a különböző minták. A kék színű textíliára speciális eszközzel fehér mintát készítenek. Az elmúlt századokban nagy népszerűségnek örvendett az ilyen anyag, amely mind a női divat, mind a lakástextíliák körében elterjedt.
A közlemény szerint a kékfestés magyarországi hagyományát 2015-ben vették fel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. A legkorábbi festőcéh 1208-ban Bécsben jött létre, Magyarországon először 1608-ban Lőcse, Eperjes, Igló és Késmárk társulásával kezdte meg működését. A kékfestés a 18. század végétől meghonosodó festőmesterség.
A magyarországi kékfestés hagyományának képviselői a magyarországi kékfestőműhelyek, kutatók és kulturális intézmények. A 20. század elején mintegy 400 műhely működött Magyarországon. A textilipar átalakulása, a gyárak megszaporodása a 20. század második felétől a kis műhelyek, manufaktúrák létét az egész térségben bizonytalanná tette, így kevés műhely tudott talpon maradni. Szlovákiában összesen egy működő műhelyről tudunk, magának a technológiának elemei több múzeumban megtalálhatóak. Magyarországon is csupán néhány műhely működik.
Mivel oktatás híján a szakma elméleti és gyakorlati elsajátítása csak műhelyekben lehetséges, a mesterség már csak e keretek között tud fennmaradni. A még létező műhelyek sorsa a fiatal generáción múlik, de az elmúlt időszak azt mutatja, hogy van érdeklődés a szakma továbbfolytatására.
A kékfestés hagyományának öt országgal közös előterjesztését formai és szakmai értékelést követően az UNESCO Kormányközi Bizottsága fogja tárgyalni 2018 novemberi ülésén. A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt 2003-ban fogadta el az UNESCO közgyűlése, és 2016 őszéig 172 állam csatlakozott hozzá.
Az egyezmény célja az élő közösségi gyakorlatok megőrzése, a kulturális sokszínűség kölcsönös elismerése, valamint a nem tárgyiasult és gyakran kihalással fenyegetett kifejezési formák jelentőségének tudatosítása, az ilyen örökség-elemek védelme. A védőintézkedések részeként a részes állam a területén található szellemi kulturális örökség-elemeket azonosítja és nyilvántartja, így jött létre Magyarországon a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke – írja az MTI.
Az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára a részes államok nyújthatnak be fölterjesztést önállóan vagy más államokkal közösen, ez utóbbit abban az esetben, ha egy adott örökség-elem gyakorlata közös kulturális örökségként más-más területen is jellemző.
MTI, Felvidék.ma
