Fotó: felelosszulokiskolaja.hu

A 17. századi francia filozófus, René Descartes ezt mondta: „Amikor valaki jó könyvet olvas, az olyan, mintha előkelö származású emberekkel társalogna, akik a múltban éltek.“

„Nemcsak Amerikában és Szlovákiában, de Magyarországon is… az ifjúság… egyre kevesebbet olvas, egyre kevesebbet foglalkozik irodalommal, történelemmel… hogy az ITTLÉTnek legyen értelme: kell lelki táplálék is az ebéd, vacsora és a sör mellé“ – nyilatkozta Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész, a Felvidék.mának, 2017. márc. 13-án.

Az, hogy a gyerekek a szabad idejükben szeretnek-e könyveket olvasni, sokkal inkább befolyásolja az iskolában elért eredményeiket, mint az, hogy a családjuknak mekkora a vagyona, vagy milyen társadalmi osztályba tartoznak – állítja egy újságcikk.

Egy nemzetközi vizsgálat szerint, amely a tizenöt évesek olvasási szokásait mérte fel, azok a gyerekek, akik jobban szeretnek olvasni, nagyobb előnyben vannak, mint az iskolázott, jó munkahelyen dolgozó szülők gyermekei. A vizsgálat rámutatott, hogy a leghátrányosabb helyzetben levő, de olvasni nagyon szerető tizenöt évesek jobb eredményeket értek el az olvasásban, mint a legmagasabb beosztású értelmiségiek gyermekei, akiket nem érdekelt az olvasás.

Sajnos, egy újfajta nehézség söpör végig világunkon. Az emberek közönyösek az olvasás iránt. Az olvasást – melybe egykor élvezettel mélyedtek el – most gyakran elutasítják, mint valami fárasztó munkát. „Az olvasás fárasztó“ – panaszolja a 12 éves Adrika – és ez nem mulatságos.

„Amikor egy hosszú nap után fáradtan hazajövök – mondja a Komenský Egyetem egyik diplomása – inkább bekapcsolom a tévét, mint hogy kezembe vegyek egy könyvet. Ez könnyebb.“

Mi történt az olvasással?

Az elmúlt néhány évtizedben népszerűsége nem tudott ellenállni a minden figyelmet megragadó tömegkommunikációs eszközöknek. Az olvasásnak talán legidőigényesebb vetélytársa a tévénézés és az internetezés. Egy átlagember 65 éves korára valójában 9 évet tölt el az életéből tévénézéssel és internetezéssel – derül ki egy felmérésből. Vagyis az olvasás örömét gyakran feláldozzák a vibráló képernyő kedvéért. Pedig nem ártana figyelembe venni az olvasás előnyeit is.

Melyek azok? Az első helyre kívánkozik például, hogy az olvasás serkenti a képzelőerőt. A televízió helyettünk gondolkodik. Mindent érthetővé tesz: az arckifejezéseket, a modulációt és a látványt.

Az olvasás esetében azonban az olvasó választja ki a szereposztást, az olvasó állítja fel a díszletet, ő irányítja a cselekményt.

Olyan sok szabadságod van az olvasásban – állítja egy 15 éves lány – megteheted, hogy minden egyes szereplő pontosan úgy nézzen ki, ahogy te akarod. A televízió megragadja a képzelőerőt, de nem enged szabad folyást neki.“

Fotó: budaorsiinfo.hu
Az olvasás javítja a nyelvi készséget

Még nem hallottunk olyanról, hogy valaki ne tudott volna tévét nézni. Ezzel ellentétben az olvasás nyelvi készséget igényel és javítja azt. Elválaszthatatlan kapcsolatban van a beszéddel és az írással is. Egy középiskolai magyartanár ezt mondja: „Nem fér hozzá semmi kétség, hogy a diák sikere rendkívüli mértékben függ a szókincsétől, mind attól, amennyit megért olvasás közben, mind pedig attól, ahogyan érvel írásban, s az olvasáson kívül nincs más mód arra, hogy valaki jó szókincsre tegyen szert – egyszerűen nincs más mód“.

Az olvasás fejleszti a türelmet

Mindössze egy órán belül ezernél is több kép villanhat át a tévéképernyőn, kevés időt hagyva a nézőnek arra, hogy elmélyedjen a látottakon. Ez a módszer rövid ideig tartó koncentráció képességére programoz be. Nem meglepő, hogy néhány tanulmány összeköti a túlzott tévénézést és internetezést a hirtelen döntéssel és nyugtalansággal – mind a gyerekek, mind a felnőttek esetében.

„Az olvasáshoz türelem kell. A mondatok, a bekezdések és az oldalak lassan, sorban tárulnak a szemünk elé és olyan logika szerint, amely távolról sem intuitív” – mondja egy kommunikációs szakember.

Az olvasónak a saját tempója szerint kell értelmeznie, kiértékelnie azt, ami a könyvlapon van és aszerint kell azon elmélkednie. Az olvasás egy összetett dekódoló folyamat, amely megköveteli és fejleszti a türelmet.

Persze, az olvasói képességünket megfelelő módon kell használnunk. Ahogy az ételeket, úgy az olvasnivalót is igényesen kell kiválasztanunk. Miért ennénk olyan ételt, amely nem igazán egészséges, sőt, talán még mérgező is? Ha nem vigyázunk, a gondolataink elkalandozhatnak. Szól a zene? Be van kapcsolva a tévé? Beszélgetnek a családtagok? Ha lehetőség van rá, az a legjobb, ha valamilyen csendes helyen olvasunk. A figyelemelterelés azonban belülről is jöhet. Talán mozgalmas napunk volt. Nahát, milyen könnyű visszapörgetni gondolatban, hogy mi történt napközben.

Az olvasás az egyik legfontosabb dolog, s amit a gyermekeink boldog jövője érdekében tehetünk, hogy megtanítjuk őket olvasni és elmélyülten tanulni. Sokunknak legkedvesebb gyermekkori emlékei közé tartoznak azok az alkalmak, amikor a szüleink felolvastak nekünk.

Egy szülő ezt mondja: „Ami igazán fontos nekünk, az összefügg az olvasással és a tanulással“.

Ha a szülő tévémániákus, valószínűleg a gyermeke is az lesz. Ha viszont a gyermek látja, hogy a szülő boldogan összekuporodik egy jó könyvet olvasva, azt a gondolatot ébresztheti benne, hogy a szülő nemcsak vizet prédikál és bort iszik. Néhány szülő hangosan felolvas a gyermekének, ez persze még nagyobb ösztönző erő az olvasáshoz. Ezenkívül az ilyen kapcsolat melegségtől áthatottá válik, olyasmivé, ami manapság sok családban hiánycikknek számít.

Fotó: static.origos.hu

Néhány évvel ezelőtt Lengyelországban volt egy kampány „Egész Lengyelország a gyermekeknek olvas“ elnevezéssel. A kampány kezdeményezői kijelentették: „Az olvasás szokását és a könyvek szeretetét gyerekkorban kell kialakítani“. A szülőknek a következőt tanácsolták: „Ha szeretnék, hogy a gyermekeik okosak és sikeresek legyenek az iskolában és az életben, olvassanak fel nekik naponta 20 percig“.

A kampány arra is ösztönözte a szülőket, hogy „minél hamarabb kezdjék el“. Mégis, milyen hamar? „Olvassunk karonülő kisbabáknak, miközben szeretettel pillantunk rájuk, és a hangunkkal felébresztjük a kíváncsiságát“ – szólt a javaslat. Így a kicsi tartása összeköti majd az olvasást a biztonságérzettel, az örömmel és a közelséggel. Mindez serkenti, fejleszti a szellemi képességet.

A kampány szervezői hangoztatták, hogy a felolvasás megtanítja a gyermekeket gondolkodni, segít nekik abban, hogy megértsék az embereket, a világot és önmagukat – felkelti az érdeklődésüket, fejleszti a képzelőerejüket, elősegíti az érzelmi fejlődésüket, érzékenységre és együttérzésre neveli őket. És önbecsülést ad nekik.

Nem vitás, hogy az olvasás az ellenszere sok nemkívánatos hatásnak, amely gyermekeink gondolkodását és érzelemvilágát fenyegeti.