Húsvéthétfőn a honlapunkon jelzett időponttól eltérően, tizenegy órakor került sor Ipolyságon a magyar nyelvű ünnepi szentmisére. Azért volt ez így, mert Simon Mária Veronika festőművész közben elkészítette és elhozta városunkba ama alkotását, amelyet a plébániatemplomnak szánt, s a képet ebben az időpontban szentelték fel, áldották meg. Bár húsvéthétfőn általában már megcsappan a hívek száma az Isten házában, most örvendetes módon megtelt a templom.
Simon M. Veronika a jelenkori magyar képzőművészet kiváló alakja, aki hazájában, a határon kívüli magyarok körében, de Európa más országaiban, sőt azokon kívül is jól ismert. Hiszen számos képet ajándékozott már a galériák, múzeumok, intézmények, települések egész sorának. Sok-sok elismerés, művészeti díj tulajdonosa. Alkotásai közt több vallásos tematikát feldolgozó munka is található. Így készült el a művésznő egyik kedves alkotása, az Irgalmas Jézust ábrázoló kép is, melyből már más templomok számára is festett egyet-egyet.
A katolikus hívő emberek általában ismerik Jézus Faustina nővér előtti jelenését a lengyelországi plocki kolostorban. Erre 1931-ben került sor, és a Megváltó arra kérte az apácát, hogy festessen róla egy képet, mely alá ez a szöveg kerüljön: „Jézusom, bízom benned!“ Azóta a húsvétot követő első vasárnap, fehérvasárnap külön ünnepe az irgalmasságnak is, s ez idő tájt mondják az irgalmasság rózsafüzérét is.
De mi is az irgalom, az irgalmasság valójában? Értelmező szótárunk szerint az előbbi: „Együttérző, segíteni akaró részvét más valakinek a nehéz sorsa, szenvedése iránt“. Valójában ezt mindenki gyakorolhatja. Irgalmas: „A bajban lévő, szükséget szenvedőn könyörülő , segítő személy“. Az irgalmasság pedig: „segítő jólelkűség, tevékeny szánalom“.
Az isteni irgalmasság még több mint, amit a fentiek alatt értünk. Mint Jézus kinyilatkoztatta Faustina nővér előtt: a bűnök bocsánatát kell elnyerni, s „Az emberiség mindaddig nem élhet békében, amíg bizalommal nem fordul irgalmasságomhoz“. S mi tudjuk: a Mindenható és egyszülött fia, azaz Jézus Krisztus, aki kereszthalált halt értünk, majd feltámadott, irgalmas hozzánk, kegyelemben részesít minket. S mint mondotta is az Úr Jézus a továbbiakban: „Az a lélek, aki ezt a képet tiszteli, nem vész el. Megígérem, hogy győz ellenségei felett már idelent, de különösen halála óráján“.
Ezért is fontos hát számunkra ez a kép, amely a templom szentélyében kap majd helyet. Simon M. Veronika alkotása finom, tökéletes munka. Nem hivalkodó, a jelenés pillanatát próbálja megörökíteni az elbeszélés, az eddigi ismeretek és a már megalkotott képek mintájára. Eme képnek is különös értéke, hogy a Megváltóra feltekintő ember bármely szögből figyel a képre, mindig úgy látja, az Irgalmas Jézus őt figyeli.
A megáldás után a művésznő szólt a hívekhez, beszélt személyes élményeiről, hitéről. Gyönyörű vallomása felért egy prédikációval. Igazi lelki élmény volt, erősítendő hitünket, növelve bizalmunkat, s azt sugalmazva, hogy tekintsünk fel minél gyakrabban az isteni irgalmasság képére.
