Labancz Roland, Bátorkeszi polgármestere és Kóbor János, az Omega énekese adott tájékoztatást az idei XII. Bátorkeszi Borfesztiválról a Blahovič Pincészetben. A fesztivált idén május 12-én és 13-án rendezik meg a Galambos-dűlőben.
A kétnapos borkóstolást az eddigi hagyományoknak megfelelően idén is nagyszabású élő koncertek kísérik. Fellép majd az Omega, a Wellhello, Kökény Attila, a Dupla KáVé, Szeredy Krisztina és Forgács Gábor.
Labancz Roland polgármester büszke a fesztiválra, mert nemcsak közösségformáló rendezvény, hanem a falu több száz éves borászati hagyományait tudja bemutatni a nagyközönségnek, s egyben fejleszti is azt, így komoly súllyal tudnak bekapcsolódni a nemzetközi borászati vérkeringésbe. Idén húsz helyi borász mellett tizenkét vendégborász vesz részt a fesztiválon, elsősorban Magyarországról, de különlegességként még San Marinóból is.
Kóbor János, az Omega együttes énekese elmondta, hogy a zenekarhoz mindig is közel állt a bor, közülük többen valamilyen borlovagrend tagjai. Jómaga pedig a szekszárdi borvidékről származik, s szülőfalujában, Bátaszéken, akárcsak Bátorkeszin, szinte minden családnak volt pincéje, és természetesen náluk is minden borosgazda a saját borát tartotta a legjobbnak a világon. Kóbor János nem tartja magát nagy borszakértőnek, mert igazából a rosét szereti, ezért nincs nagy tekintélye a borászoknál.
Az Omega egyébként az idén ünnepli fennállásának 55. évfordulóját, és ezt a zenekar munkával szeretné megtartani. A bátorkeszi koncertre pedig éppen összeáll az a program, amellyel azután európai koncertturnéra indulnak.
A bátorkeszi borokról az Amicius Pincészet borászát, Matušek Zoltánt kérdeztük
Az utóbbi években a borfesztiválok miként hatottak Bátorkeszin a helyi borászat fejlődésére?
Ez már a tizenkettedik borfesztivál. Az utóbbi években a borászatok nagyon szépen fejlődtek, mennyiség, de ami még fontosabb, minőség tekintetében is. Adott a jó alap hozzá, mivel itt jó szőlő terem. A huszonöt évvel ezelőtt indított borverseny is szépen kinőtte magát, a gazdák pedig komoly figyelmet szentelnek a borkészítésnek. Így nemcsak a borok vetélkednek évről évre, hanem a gazdák is.
Bátorkeszin mindig jó borok voltak. A jó borok mellett miben tudtak a helyi borászok fejlődni?
Az a legfontosabb, hogy ami eddig jó volt, az még jobb lett. Minden pincészetnek voltak különlegességei, de a leglényegesebb a technológiaváltás, a nagyobb odafigyelés. A helyi borászokat tömörítő Szegab Polgári Társulásunkhoz is gyakran fordulnak szakmai tanácsért. A gazdák szakmailag fejlődnek, ezáltal javul a minőség, ezzel pedig más falvakban, más versenyeken is nagyon szép eredményeket érnek el a helyi borok. A legfontosabb visszajelzés viszont az, amikor bizonyos szintű borkultúrával felvértezett idegenek jönnek hozzánk bort kóstolni, élvezik a keszi bort, felfedezik a helyi különlegességeket, a végén pedig örömmel és elégedetten távoznak, terjesztve a keszi bor jó hírét a világban.
A különlegességek közül mi vált be a bátorkeszi adottságok között?
Nehéz bármit is kiemelni, legyen az a jégbor, a szalmabor vagy más, mert minden pince eltérő. Én inkább azt tartom érdemnek, hogy sokan megmaradtak az elődeink által is termesztett szőlőfajtáknál. Olyan alapfajtáknál, mint az olaszrizling, zöld veltelini vagy a kékfrankos, amiről már az öregek is tudták, hogy ide termettek, erre a tájegységre.
Akkor nem nagyon kísérleteznek a fajtákkal?
Azért van kísérletezés is. Az a szerencséje Bátorkeszinek, hogy nagyon jó adottságokkal bír. Sok a napsütés, ideális a dűlők fekvése, a talaj pedig egy különösen jó minőségű keveréke a homoknak és az agyagnak. Így jól megélnek az újabb ültetvényekben az új fajták, mint a Devín, a Dunaj vagy a Noriah. A Dunajt emelném ki, ami keresztezése a szentlőrincinek, a kékoportónak és a Muscat Bouschet fajtáknak, és ez itt szépen be is érik. A gazdák pedig törődnek a szőlővel, redukálják a termés mennyiségét, így aztán minőségi borokat tudnak készíteni.
Tavaly komoly fagykárok érték a keszi szőlőket?
Voltak, de nálunk ezzel akkora gond nem volt, mert szinte az összes szőlő lankás területen, a domboldalon van, nem pedig sík terepen, fagyzugos völgyecskékben. Elmondhatjuk, hogy a termésben sem okozott akkora kieséseket, mint ahogy első ránézésre feltételezhető volt.
Az idei telet hogyan vészelte át a szőlő? Most már lehet vizsgálni az új hajtásokat…
Már nézegetjük és eddig nem észleltünk károkat a szőlőben. Pedig voltak mínusz 20-25 fokok is a télen, de a dűlők elhelyezkedésének tulajdoníthatóan nincs komolyabb fagykár. A metszésnél sem jelentkeztek bajok és a rügyek már szépen fakadnak.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy mintegy 400 pince van Bátorkeszin, amelyek többsége kis családi pincészet. Az utóbbi években hányan fejlődtek fel arra a szintre, hogy már csak ebből élnek?
Egyelőre mindenki egyéb munka mellett borászkodik. De van 2-3 pincészet, amelyek már annyira felfejlődtek, hogy nevet szereztek maguknak, szállodákat, vendéglőket, vinotékákat látnak el.
